1519. szeptember 20-án a portugál származású Ferdinand Magellan (Fernao de Magalhaes) spanyol korona zászlaja alatt elindult arra a Föld körüli útjára, ahonnan ő maga már nem térhetett vissza. Halhatatlanságáról azonban többek között a róla elnevezett Magellán-szoros gondoskodik.

 

 

Magellánnak a kezdeti nehézségek után még több problémával kellett szembenéznie. A hajókón a hosszú, nehéz út során gyakoriak voltak a zendülések, melyeket néha csak a felbújtók megöletésével tudott megfékezni, valamint csak kemény küzdelmek után találták meg azt a csendes-óceáni átjárót, amelyet ma Magellán-szorosként emlegetünk.

 

 

 

 

Előbb a Santa Cruz folyó torkolatáig hajózott el, majd továbbhaladt dél felé, s október 21-én, a Vírgenes-fok megkerülésével, a déli szélesség 52° 50'-énél bejutott a keresett átjáróba, amelyet később róla neveztek el Magellán-szorosnak.

 

 

 1520. november 28-án  három hajó, a Trinidad, a Concepción és a Victoria kiért a „Déli-tenger”, azaz a Csendes-óceán nyílt vizére. A rákövetkező, szélcsendtől hátráltatott átkelés miatt nevezte el így Magellán. A három hajót eleinte a Perui-áramlás sodorta, majd szinte csak a parancsnok vasakarata hajtotta tovább. A szomjúságtól és skorbuttól gyötört, előbb patkányrágta kétszersültön tengődő, majd kínjában bőrt rágó legénység végül átjutott a Csendes-óceán túloldalára.

(A Magellán-szo rosnak eredetileg Mindenszentek-szoros volt a neve, később a spanyol király adta neki mai nevét, a híres hajós tiszteletérte. Itt játszódik Jules Verne Grandt kapitány gyermekei című regénye.)

A hajóút során  számos ismeretlen állatot láttak, felfedezték a déli féltekéről látható csillagképet, a Magellán-felhőt. 

 

A Magellán-felhők

A déli égen látható két elmosódott, ködös fényfolt két kicsiny, a mi Tejútrendszerünk körül keringő szabálytalan galaxis. E két objektumot (Nagy Magellán-felhő; Kis Magellán-felhő), Magellán vette észre az 1521-22-ben tett, végzetesnek bizonyult utazáson.

A Harvard-Smithsonian for Astrophysic kutatói a legrészletesebb térképet készítették el a galaxis mágnesességéről. A tőlünk 160 ezer fényévre elhelyezkedő Nagy Magellán Felhőnek, a Tejút legközelebbi szomszédjának mágneses mezeje a mérések szerint meglepően sík és egyenletes, annak ellenére, hogy komoly események zajlanak belsejében.

A kutatók szerint több dolog is magyarázhatja a galaxis különleges tulajdonságait.

A legvalószínűbbnek az látszik, hogy rendkívül nagy energiájú részecskék, a kozmikus sugarak állnak a háttérben.

 A nagy Magellán-felhő legrészletesebb infraképe

 
Magellán pingvin

Nevét Ferdinand Magellánról kapta, aki 1519-ben látta meg a madarat.  Dél-Amerika partjainál, Argentína, Chile és a Falkland-szigetek tengerparti területein él, néhány egyede megtalálható Brazíliában is. Kopár, bokros területen, bokrok alatt és a földbe vájt üregekben fészkelnek. Két tojást raknak, amelyeket 40 napig melengetnek, mire kibújnak a pingvinfiókák.

Korábban az olajszennyeződés jelentette a legnagyobb veszélyt a Magellán pingvinek számára, mára azonban a klímaváltozás és a felmelegedő víz hatására elköltöző halak miatt távolabb kell menniük, hogy élelmet találjanak, ami nagy veszélyekkel jár. Tavaly több száz vészesen lesoványodott állat vagy pingvintetem sodródott a Rio de Janeiro-i tengerpartokra.