A magyar televíziózás karizmatikus egyénisége, a műsorvezető-humorista, a volt zongoraművész, az Erkel Ferenc-díjas érdemes művész  Antall Imre 1935. július 31-én Hódmezővásárhelyen született, tanulmányait is ott végezte.  Szülei pedagógusok voltak, ő orvosnak készült, s úgy vélte, csak osztályelsőként válhat érdemessé a középszerűséget nehezen tűrő orvosi hivatásra. Ám egyik unokabátyja tanult zongorázni, ő is el-eljárt az órákra. Érdeklődése felkeltette a tanárnő figyelmét, aki azt ajánlotta a szüleinek, hogy talán érdemes lenne a kis Imrét is a billentyűk elé ültetni. Így is történt, és ő gyorsan és örömmel haladt a tanulásban. Zongorájuk  nem volt, de 1944-ben  megőrzésre megkapták egy ismerős família hangszerét, akiknek lakását bombatalálat érte, így már otthon is gyakorolhatott.

Először egy iskolai ünnepségen mutatkozott be, ennek híre eljutott a szegedi konzervatórium igazgatójához, Kollár Pálhoz is, aki megkereste szüleit. Így aztán 1947-ben megkezdte konzervatóriumi tanulmányait. Minden nap bejárt Szegedre, miközben magántanulóként végezte az iskolát. Kollár jó pedagógusként egyengette az útját, majd halála után Zempléni Kornél vette pártfogásába. 1951-ben befejezte a konzervatóriumot, és a család felköltözött Pestre, és ő a  Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, s 1959-ben kitüntetéssel végzett. Mivel diplomamunkájához gyakorlóoktatásra volt szüksége, ezért egy tanítványt vett maga mellé, az akkor nyolcéves Presser Gábort . 

Az Országos Filharmónia szólistája lett, hangversenykörútjai alkalmával bejárta a fél világot, s nem kevesebb, mint hét nemzetközi versenyről távozott értékes trófeával. Két ízben VIT-díjat, Bolzanóban a Busoni-versenyen második díjat, 1966-ban Budapesten a Liszt-versenyen első díjat nyert.

 
A szüntelenül utazó zongorista idehaza a Fiatal Művészek Klubjában talált módot a feloldódásra, állandóan vicceket mesélt, és erre figyelt fel Békés József író, a televízió szerkesztője, aki azt mondta: "figyellek téged, te olyan jól szórakoztatod itt a közönséget, gyere hozzám műsorvezetőnek".

1965-ben a Könnyű-e együtt élni veled című házaspárbajszerű műsorban állt először kamera elé, s mivel az élő adásban semmi lámpalázat nem mutatott, rábízták a Köszöntő, majd a Halló fiúk! Halló lányok! című, nagy népszerűségre szert tett ifjúsági program vezetését. A "zongoraművész-játékvezetőt" – ahogy akkoriban szólt a titulusa – televíziós szereplései még népszerűbbé tették, mint addig volt. Egyébként ez volt az első olyan televíziós műsor, amely az ifjúság gondjaival-bajaival foglalkozott, kiharcolták például, hogy a fiatalok viselhessenek farmert az iskolában vagy munkahelyen.

 
Felívelő zenei pályafutása azonban váratlanul kettétört: 1970 körül görcsösödni kezdtek jobb kezén az ujjai, egyre nehezebben játszott, s hamarosan fel kellett adnia zongoraművészi ambícióit. Életének ez a fordulata annyira megviselte, hogy öngyilkossági gondolatok is foglalkoztatták ekkoriban. Szerencsés módon 1972-ben az Országos Filharmóniától át tudott igazolni a Magyar Televízió szórakoztató és zenei főosztályához. Innentől kezdve nőtte ki magát igazi televíziós személyiséggé.

A televízió jól kamatoztatta verbális tehetségét, színészi vénáját. A művelt, több nyelven is tudó, kellemes, szellemes, udvarias csevegő az elmúlt évtizedek alatt az ország "Antalimi"-je lett, képességeivel feledtette apró termetét, jelentéktelen külsejét.


1980-ban elindult a magyar televíziózás egyik legnépszerűbb műsora, a Szeszélyes évszakok, amelyet eleinte Kudlik Júliával közösen vezetett. Alkotói 2003-ban ünnepelték a 175. adást. Az MTV-s időszakban összesen 173 színész lépett fel a kabaréban az idők során.

Számtalan népszerű műsor vezetője volt (kedvence a Szó mi szó volt), több tévéjátékban pedig színészként is játszott. A Bors című sorozatban Dániel Ede "tanár urat" alakította.

Jellemszínészként kiváló alakítást nyújtott a Szevasz, Vera, a Szemüvegesek, a Circus Maximus című mozifilmekben.

Vitrayval közösen vezette a szilveszteri tévéadásokat, 1972-ben Lollobrigida volt a sztárvendége. Olasz nyelvtudása miatt ő készíthetett interjút a szépséges filmcsillaggal, akinek kívánságát (egy pohár pezsgő) is leleménnyel teljesítette.


Lételeme a humor, az önirónia volt, de gyűlölte a gúnyt, más nevetségessé tételét. Kevesen tudják, hogy jó néhány viccmesélő verseny győztese, egy alkalommal öt órán keresztül mesélt vicceket egy színházban, alaposan lefárasztva közönsége nevetőizmait.


Antal Imre az utóbbi években kisnyugdíjasként élt, bár azzal, hogy a Magyar Televízió 2004-ben az Örökös Tag címet adományozta volt főmunkatársának, a vele járó havi juttatás lehetővé tette a méltatlan élethelyzet enyhítését. Több évtizedet megért népszerű műsora, a Szeszélyes évszakok is megszűnt. Innentől kezdődik kálváriája, ami a bulvármagazinoknak állandó témát biztosított egészen a legutóbbi időkig. Igaz, 2004 októberében az MTV Örökös tagjává választják,  de jobbára mégis inkább betegségekről, kórházi kezelésekről, kifizetetlen számlákról szóltak a híradások.

Bár családja nincs, korábbi jó keresetéből mégsem halmozott fel vagyont. Néhány éve még nagy terveket dédelgetett: megműttette duzzadt orrát, s a görcs, ami miatt annak idején abba kellett hagynia a zongorázást, magától elmúlt, és lelkesen gyakorolni kezdett hangszerén. Egy 2004-ben megjelent lemezen hallható is a játéka, de a nagy koncert elmaradt.



Két könyve  megjelent: 1991-ben került a boltokba a Pami című kötet (ezen a néven csak édesanyja szólíthatta), amelyben legérdekesebb élményeit gyűjtötte egybe, 2002-ben újra kiadták, 1998-ban pedig az Antal Imre legjobb viccei című könyvén szórakozhattak az olvasók.

Három évvel ezelőtt, 2008. április 15-én daganatos betegség következtében hunyt el. A halála előtti két hónapban a Hospice Alapítvány kórházában kezelték. A népszerű műsorvezetőt, az egyik legismertebb magyar televízióst 73 éves korában érte a halál.

Temetése 2008. április 26-án volt Budapesten.  Barátja Jenei József teljesítette Antal Imre kérését, hiszen kivitte az elhunyt művész édesanyjának féltve őrzött hamvait a Farkasréti temetőbe. A művész ugyanis imádott édesanyja halálakor megfogadta, hogyha egyszer ő is elmegy, akkor a sírban újra együtt lesznek.