Kétségkívül a XX. századi magyar színjátszás egyik legszebben beszélő, fejedelmi megjelenésű alakja Básti Lajos volt. Neve meghatározott szí­nészi stí­lust jelentett, tökéletes beszédtechnika, visszafogott szí­npadi mozgás, elmélyült karakterformálás, átgondolt játék, s nem utolsó sorban, a megjelenés utánozhatatlan eleganciája jellemezte.

Száz évvel ezelőtt 1911. november 16-án született Keszthelyen. Eredeti neve Berger Lajos volt, első szerepeit még e néven játszotta. Az elemi iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte, 1930-ban érettségizett a Premontrei Gimnáziumban. Berger Rezső keszthelyi rövidáru-kereskedő fia valójában nem színész akart lenni, hegedülni tanult a helyi cigányprímástól, írónak vagy orvosnak készült (hallgatott is egy szemesztert az egyetemen), de egy véletlen találkozás megváltoztatta elhatározását. Megismerkedett a Keszthelyen nyaraló Mányai Lajos színiakadémiai növendékkel, aki olyan hatással volt rá, hogy ősszel jelentkezett a Színművészeti Akadémiára. Ódry Árpád egyetlen Ady-vers meghallgatása után felvette. 1935-ben szerzett diplomát. Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályafutását.

A különösen szép orgánumú Básti fiatal korában énekes-bonviván szerepekben is bemutatkozott. Társalgási darabokban, operettekben szerepelt, mint fiatal amorózó, bonviván. A harmincas évek filmjeiben is ilyen jellegű szerepeket játszott: 120-as tempó  (1937.), 

 

Méltóságos kisasszony (1936.),  Az Aranyember  (1936.),   Pillanatnyi pénzzavar  (1938.)

1937-ben szerződött a Vígszínházba, ahol a zsidótörvények miatt 1939-40-ben már alig kapott szerepet. 1941-ben még játszott a Magyar és az Andrássy Színházban, de azután a háború végéig nem szerepelhetett színpadon. Két munkaszolgálat között könyvkiadással és írással foglalkozott. A hallgatás évei alatt szí­nészete beérett.

A háború után szerepről szerepre bontakozott ki elmélyült karakterformáló készsége, nagy formátumú drámai ereje. Megtanult bánni előnyös adottságaival. Nem kihasználta, hanem használta, ha kellett ellenpontozta azokat. 1945 után a Nemzeti Színház meghatározó művésze. Tizenhét évig játszotta  Gellért Endre klasszikus rendezésében Ádám szerepét Madách Imre Az ember tragédiája című drámájában. Szerepéről könyvet is írt Mire gondolsz, Ádám? címmel (1962.).

Számos filmszerepe közül emlékezetes  a Keleti Márton rendezte Beszterce ostroma (1948.) című film,  a  Föltámadott a tenger  (1953.)   című filmben Kossuth Lajost alakította.

1968-1972 között a Vígszínház tagjaként Arthur Miller Alku című színművének főszereplőjeként aratott sikert. Visszatérve a Nemzetibe, egyik utolsó nagy alakítása a Lear király (Shakespeare) címszerepe volt. Később egyik legjelentékenyebb szerepe a My Fair Lady musicalben Higgins tanár úr. Hétszázötvenszer játszotta. Később ezt a szerepet az Operettszí­nház My fair Ladyjében is megformálta.

Egyik legjobb filmszerepe és legnagyobb sikere a Katonazene (1961.) című Marton Endre filmben volt. 1964-ben Rideghváry Bencét alakította A kőszívű ember fiai  című filmben.

 

Nagy sikert – közte nemzetközi elismerést – szerzett  a  Butaságom története című Keleti Márton filmvígjáték Básti Lajossal és  Ruttkai Évával a főszerepben.

Wesselényi Miklóst alakította a  Jókai Mór azonos című regényéből készült  az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán (1966.) című Várkonyi Zoltán rendezte filmekben.

    

Kiváló versmondó volt, különösen Arany János balladáival aratott sikert, de a Nagyidai cigányok rádiós változatának narrátoraként is emlékezeteset alkotott. Több verslemeze jelent meg.

1952-1960 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt, beszédművészetet taní­tott.

Művészetét 1954-ben Érdemes Művész, 1955-ben Kossuth-díjjal, 1963-ban Kiváló Művész címmel tüntették ki.

Első feleségét Ferrari Violettát 1948-ban vette el. Hat évvel később elváltak. Második felesége Zolnay Zsuzsa színésznő  volt, aki 2011-ben hunyt el. Lányát, Básti Julit nem szánta a színi pályára, ő a tudta nélkül jelentkezett a főiskolára. Azóta megküzdött a színészóriás apa nyomasztó súlyával, s egyik vezető - Kossuth-díjas - színésznőnk.

Básti Lajos 1977. június 1-jén hunyt el tüdőrákban. Utolsó tv-filmszerepét az Abigélt már halála után, 1978-ban  mutatták be.

 

Színpadon, filmen és a különböző tévéműfajokban egyaránt maradandót alkotott az emberi nagyság felmutatásában. Hősei nem emelkedettek voltak a szó patetikus értelmében, hanem előkelőek. Egyfajta nemességet, a viselkedés kultúráját, a magára adó ember önérzetét testesítette meg, eleganciája belső elegancia volt. A hozzá egykor közelállók úgy emlékeznek: mindig fegyelmezett volt, választékosan öltözött és beszélt. Több mint 30 film, s számtalan televí­ziós produkció őrzi alakí­tásait.

Nagy művész volt, vitákat és indulatokat kiváltó személyiség. Lehetett szeretni vagy elutasítani, csak egyet nem: közömbösnek maradni.

Básti Lajos a közeljövőben a tévében:


Az ember tragédiája - Duna II Autonómia, 2011-11-15 22:20
Othello Gyulaházán - M1, 2011-11-20 13:05
                              M2, 2011-11-20 21:30

Méltóságos kisasszony - DUNA TV, 2011-11-20 16:20

                                - Duna II Autonómia, 2011-11-21 22:20

Pillanatnyi pénzzavar - DUNA TV 2011-27-16:20

Fel a fejjel   - M1, 2011-27-13:35

                  - M2, 2011-27-21:30

Hahó, öcsi  - M1, 2011-26-16:10