Elhunyt a nagy magyar mesemondó


___________________________________________________________________

Életének 84. évében hosszan tartó betegség után 2014. április 4-én, pénteken elhunyt Szabó Gyula Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a nemzet színésze.

____________________________________________________________

Buga Jakab szerepében vált egy csapásra az ország kedvencévé. Hangját a színházba csak alkalmanként járó közönség is minden bizonnyal felismeri. Doktor Bubó , Frakk , Columbo - mind az ő hangján vált maradandóvá, de nemzedékek egész sora nőtt fel a Magyar népmesék című sorozaton. Szabó Gyulát természetesen nem ismertebb szinkronszerepei miatt választották maguk közé a nemzet halhatatlanjai: több mint ötvenévnyi színházi pályafutása során közel hatvan darabban láthattuk főbb szerepben.

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész ma 81 éve, 1930. július 15-én született Kunszentmártonban, a család kilencedik gyermekeként. Már fiatalon ministrált és igét tanult, ugyanis pap szeretett volna lenni - aztán mégis inkább Thália papja lett, de csak jelentős kerülővel.

A második világháború után került Budapestre, ahol édesapja nyomására előbb szakmát tanult a Csonka János Gépgyárban, közben felvették a Zeneakadémiára, de mivel a gyárban három műszakban kellett dolgoznia, felhagyott a zenei tanulmányokkal. Az inasévek alatt, az iskola önképzőkörében diáktársaival megtanulták Az ember tragédiája két színének dialógusait, ezért jutalmul jegyet kaptak a Nemzeti Színház előadására. Ez az élmény döntő lökést adott neki ahhoz, hogy színész legyen.

Mint fiatal munkás is nagy lelkesedéssel vett részt az üzemi színjátszó csoport munkájában, innen jelentkezett néhány társával együtt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Voltaképpen nem is gondolta egészen komolyan, mégis megtörtént a hihetetlen: első nekifutásra felvették, méghozzá olyan időszakban, amikor a 12 ezer jelentkezőből 48 főt vettek fel.

1954-ben, friss diplomával a kezében a Petőfi Színházhoz szerződött. Első szerepe Boka figurája volt a Pál utcai fiúkban. majd a Jókai Színház tagja lett. Évtizedekig vezető színésze volt a Thália Színháznak, ahol emlékezetes, óriási sikerű produkciók részese volt. A Thália megszűnése után tagja volt a rövid életű Arizona Színháznak, majd az ugyancsak pár évig működő Művész Színháznak is, ezután a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz kötötte szerződés.

Az Ifjú szívvel (1953.) című film után főszerepet játszott Zsigmond Vilmos vizsgafilmjében, a A földben (1955.)

0 Tovább

Száz éve született Básti Lajos

Kétségkívül a XX. századi magyar színjátszás egyik legszebben beszélő, fejedelmi megjelenésű alakja Básti Lajos volt. Neve meghatározott szí­nészi stí­lust jelentett, tökéletes beszédtechnika, visszafogott szí­npadi mozgás, elmélyült karakterformálás, átgondolt játék, s nem utolsó sorban, a megjelenés utánozhatatlan eleganciája jellemezte.

Száz évvel ezelőtt 1911. november 16-án született Keszthelyen. Eredeti neve Berger Lajos volt, első szerepeit még e néven játszotta. Az elemi iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte, 1930-ban érettségizett a Premontrei Gimnáziumban. Berger Rezső keszthelyi rövidáru-kereskedő fia valójában nem színész akart lenni, hegedülni tanult a helyi cigányprímástól, írónak vagy orvosnak készült (hallgatott is egy szemesztert az egyetemen), de egy véletlen találkozás megváltoztatta elhatározását. Megismerkedett a Keszthelyen nyaraló Mányai Lajos színiakadémiai növendékkel, aki olyan hatással volt rá, hogy ősszel jelentkezett a Színművészeti Akadémiára. Ódry Árpád egyetlen Ady-vers meghallgatása után felvette. 1935-ben szerzett diplomát. Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályafutását.

A különösen szép orgánumú Básti fiatal korában énekes-bonviván szerepekben is bemutatkozott. Társalgási darabokban, operettekben szerepelt, mint fiatal amorózó, bonviván. A harmincas évek filmjeiben is ilyen jellegű szerepeket játszott: 120-as tempó (1937.),

0 Tovább

Virág elvtárs


Öntörvényű volt. Titokzatos. Befelé forduló. Csak a szerepeiben tárulkozott föl. Ha nem játszott, nem viselkedett színészként. Rejtély, mikor tanult szerepet, mikor szerezte meglepően sokoldalú műveltségét, naprakész tájékozottságát. Senki nem tudta, honnan meríti lenyűgözően életteli megfigyeléseit az emberekről, szerep-énjei kimeríthetetlen nyersanyagáról. Nem adta ki magát senkinek. Úgy ment el, ahogyan jött: némán, jelentőségteljesen, ismeretlenül.

Őze Lajos, ahogy magát névkártyáján is titulálta, színjátékos volt. Ma 27 éve, 1984. október 21-én 49 éves korában távozott az élők sorából.

Szentesen született 1935. április 27-én, nagyon szegény családban. Alkalmi munkás apja hentesként kezdte, s uránbányászként fejezte be életét, anyja a helyi állami gazdaságban volt szakácsnő, majd gyermeknevelő, cseléd, mindenes. Szülei válása után, tíz évesen nevelőanyához került, aki verte, ekkor kezdett el dadogni. E hibája miatt sem játszótársai, sem barátai nem akadtak, a magányos gyerek az olvasásba menekült. Még halála előtt egy évvel is fölemlegette régi sérelmeit: "Gyermekkorom óta emberkeülő vagyok, mert azt hiszem, az emberek tehetnek róla, hogy kerülöm őket. Nem voltak sokan segítségemre abban a nagyon érzékeny korban, amikor gyerek voltam."

A növénytermesztő szakmunkásképzőben (1949-1952.) szerencséjére akadt egy nagyszerű tanárnő (Dr. Sári Ilona), aki a szünetben feleltette, hogy a többiek ne nevessék ki, aki irodalmi színpadot szervezett a kollégistáknak, színdarabrészleteket tanított be nekik, szavalni tanította őket. Őze a gyógyulást a nótázásnak is köszönhette, a nagyapjától tanult dalok dúdolása felszabadította gátlásait - olyannyira, hogy verseket kezdett mondani. Hamarosan kitűnt osztálytársai közül egyéni értelmezésű versmondásával. Nem skandált, nem is hadart, mint a tanulók többsége, hanem szabad utat engedett a benne halmozódó feszültségnek.

Érettségi után bejutott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára ahol Gellért Endre vezette a főtanszakot. A kiváló színészpedagógus felfigyelt tehetségére, s délutánonként órákat foglalkozott vele külön. 1956-ban megszerezte diplomáját. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de 1959-ben átszerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt.


0 Tovább

30 éve halt meg a Dollárpapa

Rajz János a kitűnő jellemszínész póztalan humorával, közvetlen egyszerűségével és a jellemzés árnyaltságával tűnik ki. Alacsony termet, jellegzetes karcos, rekedtes orgánum, egyszerű színész-eszköztár, remek jellemábrázoló képesség. Rendkívüli, higanyszerűen fürge, már-már akrobatikus mozgáskultúrával is rendelkezett - olyannyira, hogy amikor úgy hozta a sorsa, artistaként is meg tudta keresni kenyerét.

1907. február 13-án, Budapesten született. Színészcsaládból származik, szülei és testvérei is mind-mind színészek voltak. Élete és gyermekkora a Monarchia különböző városaiban telt, szülei vándorlásait követve. Főiskolát nem végzett, eleinte nem is készült színésznek. Artista szeretett volna lenni igazából. 1924-ben, Debrecenben lép fel először színházban, egy - Csajkovszkij muzsikájából összeállított - bécsi operettben, A diadalmas asszonyban.

Később játszott Szegeden, az 1927-28-as évadban ismét Debrecenben, majd más vidéki városban is szerepelt.

1929-30-ban a Király Színházhoz szerződött. A sokat áhított Pestre ment, de csalódott, mert a nagyszerű kiugrás elmaradt, ráadásul a következő szezon sem ígért neki való feladatot. Így, gyermekkori álmát beteljesítve, vidéket járó artistának szegődött. Ott vált vérévé igazán a tehetség és a tudás mellett, a tréning tisztelete. Három évig működött mint artista.

1945-öt követően, és szép, termékeny, lelkes szegedi színészévek után első jelentősebb szerepe 1951-52-ben a fővárosi Vígszínház színpadán A peleskei nótárius című színdarab táncoskomikus főszerepe. Utána jött a nagy, és már talán nem nagyon várt fordulat. Major Tamás felfedezi, és szerződteti a Nemzeti Színházhoz. Közel három évtized kemény és szakadatlan felkészülése után - egyetlen szaltóval - a színművészet csúcsaira került, s ettől kezdve 1976-ig, nyugdíjazásáig az ország első társulatának tagja maradt.

Bár filmeken csak 1953-tól szerepelt, élete során mégis 86 játékfilmben, rövidfilmben és később tévéfilmben vállal szerepet. Legnagyobb filmsikere az ő főszereplésével játszódó Dollárpapa.

0 Tovább

A nagy mesemondó

Buga Jakab szerepében vált egy csapásra az ország kedvencévé. Hangját a színházba csak alkalmanként járó közönség is minden bizonnyal felismeri. Doktor Bubó , Frakk , Columbo - mind az ő hangján vált maradandóvá, de nemzedékek egész sora nőtt fel a Magyar népmesék című sorozaton. Szabó Gyulát természetesen nem ismertebb szinkronszerepei miatt választották maguk közé a nemzet halhatatlanjai: több mint ötvenévnyi színházi pályafutása során közel hatvan darabban láthattuk főbb szerepben.

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész ma 81 éve, 1930. július 15-én született Kunszentmártonban, a család kilencedik gyermekeként. Már fiatalon ministrált és igét tanult, ugyanis pap szeretett volna lenni - aztán mégis inkább Thália papja lett, de csak jelentős kerülővel.

A második világháború után került Budapestre, ahol édesapja nyomására előbb szakmát tanult a Csonka János Gépgyárban, közben felvették a Zeneakadémiára, de mivel a gyárban három műszakban kellett dolgoznia, felhagyott a zenei tanulmányokkal. Az inasévek alatt, az iskola önképzőkörében diáktársaival megtanulták Az ember tragédiája két színének dialógusait, ezért jutalmul jegyet kaptak a Nemzeti Színház előadására. Ez az élmény döntő lökést adott neki ahhoz, hogy színész legyen.

Mint fiatal munkás is nagy lelkesedéssel vett részt az üzemi színjátszó csoport munkájában, innen jelentkezett néhány társával együtt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Voltaképpen nem is gondolta egészen komolyan, mégis megtörtént a hihetetlen: első nekifutásra felvették, méghozzá olyan időszakban, amikor a 12 ezer jelentkezőből 48 főt vettek fel.

1954-ben, friss diplomával a kezében a Petőfi Színházhoz szerződött. Első szerepe Boka figurája volt a Pál utcai fiúkban. majd a Jókai Színház tagja lett. Évtizedekig vezető színésze volt a Thália Színháznak, ahol emlékezetes, óriási sikerű produkciók részese volt. A Thália megszűnése után tagja volt a rövid életű Arizona Színháznak, majd az ugyancsak pár évig működő Művész Színháznak is, ezután a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz kötötte szerződés.

Az Ifjú szívvel (1953.) című film után főszerepet játszott Zsigmond Vilmos vizsgafilmjében, a A földben (1955.)

0 Tovább

Brinkmann professzor magyar hangja

Tizenöt évet játszott Marosvásárhelyen, tanított a mára egyetemmé lett főiskolán. Ő volt "a Bács". Rendezők és közönség kedvence, lányok ideálja. Aztán elment Magyarországra. Sikeres lett.


Bács Ferenc ma 75 éve, 1936. június 19-én Erdélyben, Nagyszebenben született, Kolozsváron nőtt fel. Orvosnak, agysebésznek készült, de két év után félbehagyta tanulmányait a marosvásárhelyi egyetemen, mert úgy érezte, hogy ezen a pályán nem tudná a maximumot nyújtani. Inkább a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színészfőiskolára jelentkezett, ahová rögtön fel is vették. Diplomájának kézhezvétele után az intézmény tanára lett, és a helyi Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött. A színház megbecsült tagja volt, szinte minden este játszott. Egy idő után mégis úgy érezte, más művészi környezetben is ki kell próbálnia magát.

Úgy döntött, hogy áttelepül Magyarországra, ahol a színházon kívül létezik film, tévé, rádió és szinkron is. Kivándorlási kérelmét 1974-ben adta be, útlevelet azonban csak négy év múlva kapott a román hatóságoktól.

"Én nem Erdélyből jöttem el, hanem egy rendszerből, ez nagyon nagy különbség. Van két gyermekem, azt akartam, hogy tudjanak magyar nyelven tovább tanulni olyan szakon, amelyet ők választanak. Magyarországon biztosítva láttam ezt, ott nem. Amikor letelepedtem, elkezdtem dolgozni, jöttek a filmek, a szinkron, a rádió, színház . Szerencsém volt, 25 nagyjátékfilmben szerepeltem, majdnem ugyananynyi televíziós filmben, sokat dolgoztam."

1978-ban kezdte meg családjával magyarországi életét, feleségével, Tanai Bella színésznővel egy évadot töltöttek Miskolcon, egyet pedig Győrben. Ezután hívta Várkonyi Zoltán 1979-ben a Vígszínházhoz. Nyolc évig volt a társulat tagja, 1987-ben a József Attila Színház tagja, majd szabadúszó lett. 1991-ben ismét a tagja a József Attila Színháznak.

1992-1998 között a Nemzeti Színház művésze. 2000-2003 között Sopronban lépett fel, azóta ismét szabadfoglalkozású. A színészet mellett évekig tanított beszédművészetet a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

A népszerűséghez kellemes orgánuma és markáns egyénisége mellett jó megjelenése is hozzájárult. Szerepformálására az emberi méltóság és a visszafogott gesztusok a jellemzők. Több nagy sikerű magyar filmben nyújtott emlékezetes alakítást.

A trombitás (1979.)

0 Tovább

Ki volt Gobbi Hilda?

"...A legijesztőbb, hogy lassan-lassan eltávoznak a tanúk. Elmennek, s magukkal viszik életünk egy-egy korszakát - homály fed bizonyos eseményeket, amiket már soha senkitől nem kérdezhetünk meg. Távozásukkal a mi életünk is elvékonyul, üresebb lesz, de fakóbb, valószí­nűtlenebb lesz a kor is - a múltunk -, amiben éltünk és játszottunk; ki-ki a maga szerepét."

Gobbi Hilda: Közben

Egy lány, aki gyűlölte a fasizmust, ezért kommunista lett. Egy színésznő, aki miután az illegalitásban együtt bujkált Kádár Jánossal, egyszerűen rátörte az ajtót, ha a főtitkár nem ért rá fogadni. Vagy egy olyan pasi, aki cseppet sem titkolta, hogy mikor ki a barátnője, hiába is húzták szájukat prűd elvtársai. Vagy egy öntörvényű színész, aki szinte mindent meg- és elért, amire vágyott. A politikai rendszert, a sikert, a hírnevet, a szerepeket, a szerelmet, a jólétet.
A 98 évvel ezelőtt született Gobbi Hilda (1913. június 6. - Budapest) Luigi a népszerű mantovai muzsikus dédunokájaként évekig kínozták a kis Hildát zeneórákkal. Sikertelenül. Antimuzikális volt, akár anyai nagyanyja Sieburger György osztrák gyáros lánya. Az arisztokrata fényűzés azonban addig tartott, míg Hilda bohém apja el nem szórta a családi vagyont.

Az apai ágon olasz származású Gobbi Hilda a gimnázium után a putnoki Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe járt, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Botanikus Kertjének gyakornoka volt. 1932-ben jelentkezett a színiakadémiára, ahová elsőre felvették. Még szerencse, hogy zenélni nem kellett - mondta. Együtt járt Major Tamással, akinek anyukája szervezte a Fővárosi Ifjúsági Színpadot. A Horthy rendszer alatti szegénység, és a baloldali barátok hamar egyértelművé tették a fiatal lány számára, hogy neki is helye van a mozgalomban. A Színiakadémia ösztöndíjas növendékeként tanulmányait 1935-ben fejezte be, vizsgaelőadásán a Phaedrát játszotta. A Nemzeti Színház szerződtette, s a társulat tagja volt 25 éven át. 1960 és 1970 között a József Attila Színház, 1971-től 82-ig újra újra a Nemzeti, majd 1982-től haláláig a Katona József Színház tagja.

Első filmszerepe A kölcsönkért kastélyban volt 1937-ben. A következő évben pedig A hölgy kissé bogaras (1938.) című filmben egy őrült nőt játszott.

3 Tovább

Az egyik legszebben beszélő szinkronhang - Velenczey István

Velenczey István színész, rendező, szinkronszínész 1925. március 7-én született és 2006. április 19-én, ma öt éve halt meg.

Számos karakteres mellékszerep fűződött a nevéhez: jelentőségteljes, kifinomult modorú, angol úriembert és ironikus gesztusokkal megrajzolt karikatúra-jellemeket egyaránt tökéletesen tolmácsolt. Személyében az egyik legpatinásabb, legkellemesebb modorú és legszebben beszélő magyar szinkronhang (és színpadi színész) távozott 2006-ban.

Esztergomban, a ferencrendi Katolikus Szent Antal Gimnáziumban érettségizett 1943-ban. Onnan a színakadémiára ment. Még színiiskolásként első szerepe a Nemzeti Színházban (1946. március 26-án) Szvisztunov rendőr A revizorban.

A főiskola elvégzése után a pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, karakterszínész besorolással. 1948-ban Lendvay Ferenc, az igazgató maga mellé veszi társrendezőnek a Fiúk, lányok, kutyák vígjátékban. A Különös házasságot (Örkény István-Gyárfás Miklós Mikszáth-dramatizálását már ellenőrzés nélkül állítja színre.

Visszakerül a Nemzeti Színházba. Az angolos megjelenésű és humorú Velenczey nemigen jut nagyobb szerephez, de Major Tamás színigazgató szerepet oszt rá: 1951-1953-ban a kecskeméti Katona József Színház igazgatója lett. Eljátssza Goldoni komédiájában (A hazug) Leliót. A színház ezzel szerepel a fővárosban a Vidéki Színházi Héten.

1952-től filmezett, s igen sok szerepet játszott a Magyar Televí­zió produkcióiban is. Két félidő a pokolban (1961.)

0 Tovább

A Nemzeti Színház teljhatalmú ura

Major Tamás nevét hol rajongva, hol rettegve ejtették ki színésztársai, nevezték mágusnak és a Nemzeti Színház teljhatalmú urának is, akinek kényétől-kedvétől színészek százainak múlt a sorsa.

Művészi munkáját csapongó ötletgazdaság, állandó megújulási készség, a színház iránti szenvedélyes szeretet jellemezte. Majorban nem volt különválasztható a színész, a rendező, a színészpedagógus, a versmondó, és mindez összefüggött közéleti tevékenységével, elkötelezett baloldaliságával. Ő volt a magyar színháztörténet leghosszabb ideig regnáló, szinte korlátlan hatalommal rendelkező kultúrpolitikusa. Megbízatását egyfajta pártfeladatnak tekintette, mert a színházigazgatáshoz valójában nem értett. 1945-ben, 35 évesen lett a Nemzeti Színház igazgatója, s tizenhét évvel később, 1962-ben váltották le. Ezután főrendezője lett a színháznak, de befolyása a hetvenes évek végéig mit sem csökkent.

Major azt vallotta, színházat csak dühösen lehet csinálni, a legjobbakkal kell dolgozni, és a legjobbat létrehozni. Igazi színházcsináló volt, akinek nevéhez legendás alakítások, emlékezetes rendezések fűződnek. Ellentmondásos figurája máig megosztja a művésztársadalmat. Kiismerhetetlennek tartották, talán ezért hitték el sokan, hogy Horty Miklós törvénytelen fia.

Voltak, akik csodálták, voltak, akik szívesen eltávolították volna a színházi életből. Azt azonban senki sem vitatta, hogy amikor 25 évvel ezelőtt, 1986. április 13-án Budapesten meghalt, a magyar színházművészet korszakos alakja távozott.

0 Tovább

Már a spájzban vannak az oroszok

Tíz évvel ezelőtt halt meg Sinkovits Imre A tizedes meg a többiek című film népszerű főszereplője.

A Kossuth-díjas művész, a Nemzet Színésze 1928. szeptember 21-én született Kispesten. Apja vendéglős volt. A gazdasági válság a 30-as években tönkretette a családi vállalkozást, nehéz időszak következett, de amikor Sinkovits Imre az Árpád Gimnáziumba került, apja már az Ilkovics étterem főpincéreként dolgozott. A gimnáziumban cserkész lett, és elmondása szerint ez sok mindenre megtanította. A leventemozgalomban is részt vett a II. világháború idején, de a cserkészet jobban vonzotta.

A háború alatt kármegfigyelő volt a margitszigeti víztoronyban és a szemlőhegyi víztározónál, majd a család Somogy megyébe költözött Horvátnádaljára, rokonokhoz. Ott hadimunkára fogták, lövészárkot ásott. Háromszor is megszökött az orosz fogság elől, mígnem véget ért a háború. A gimnáziumot 1945-ben folytatta, majd két év múlva leérettségizett. A cserkészek színjátszó előadásainak hatására jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben diplomázott. Olyan mesterektől tanulhatott, mint Somlay Artúr, Bajor Gizi, Makláry Zoltán, Kiss Manyi.

Még ebben az évben a Nemzeti Színházhoz szerződött (korábban a Belvárosi Színházban és az Ifjúsági Színházban már játszott), és feleségül vette Gombos Katalint, aki szintén a színészpályát választotta. Tehetségére hamar felfigyelt a közönség és a színikritikusok is. Olyan szerepekben tűnt fel, mint Kurrah a Csongor és Tündéből, Fortinbras a Hamletből vagy Caius Cassius a Julius Caesarból. Egyre jelentősebb szerepeket kapott, 1964-ben már ő játszotta Ádámot az Ember tragédiájában, egy másik Madách-darabban, a Mózesben pedig a címszerepet kapta. Az utóbbi drámában több mint 700 alkalommal láthatta a közönség.

1956. október 23-án sok más színésztársával együtt Sinkovits is csatlakozott a Műegyetem diákjainak kezdeményezéséhez, a Petőfi-szobornál elszavalta a Nemzeti dalt, amely a forradalom egyik jellegzetes momentumainak egyikévé vált. Mivel a forradalom leverése után nem volt hajlandó "önkritikát gyakorolni", fizetését a felére csökkentették, a színházon kívüli szereplésektől eltiltották. Két éven át egy műanyagipari szövetkezetnek készített gyerekjátékokat, de ezt is rossz néven vették, mondván, hogy tüntetésképpen csinálja. 1958-ban aztán az angyalföldi József Attila Színházhoz irányították, innen 1963-ban hívta vissza Major Tamás a Nemzetibe. Itt többek között Németh László és Sütő András darabjaiban kapott szerepet. Egész élete során a Nemzeti Színház tagja volt, ezt az öt évet kivéve.

Összesen több mint 50 filmben játszott, igen sokszor főszerepet. 1949-ben forgatta első filmjét, az Úttörőket, melyet soha nem mutatnak be. A Rákóczi hadnagya (1953.) és a Gábor diák (1955.) után az 1956-ban forgatott Szakadék és A csodacsatár című filmben (rendező Keleti Márton) játszott.

4 Tovább
«
12

Mi van ma?

blogavatar

Az adott nap fontos eseménye a múltból, napjainkból, képekkel, videókkal, sok információval................................................................ Az oldalt szerkeszti: Kis Márta

Utolsó kommentek