Mi van ma?

A ma 56 éves, kétszeres Oscar-díjas Denzel Washington 1954. december 28-án született a New York állambeli Mount Vernon városában.

A pünkösdista lelkész és fodrász felesége három gyermeket nevelt. Denzel - aki apja keresztnevét kapta, ez pedig az őt felszabadító dr. Denzeltől származott -, már kiskorától kezdve minden héten ott ült a templomban, és csodálta apját, aki olyan hatásosan tudott megszólalni közönség előtt. A fiúcska arról álmodozott, hogy egy nap ő is fellép majd, de inkább színpadon. Hétközben Denzel gyakran megfordult a szépségszalonban, ahol anyja dolgozott és fülelte a pletykákat, melyek persze híres emberek körül forogtak. Amikor 14 éves lett, a dolgok rosszabbra fordultak. A szülők házassága megromlott, Denzelt és nővérét egy bentlakásos iskolába küldték, így kimaradtak a válással járó hercehurcából.

Érettségi után Washington beiratkozott a New York-i Fordham Egyetemre, ahol újságírást tanult, de gyakran fellépett az egyetemi színielőadásain is. Egyre inkább a színészet érdekelte. 1977-ben megszerezte a diplomáját, de nem akart újságíró lenni, hanem csatlakozott az American Conservatory Theaterhez, ahol tovább csiszolgatta színészi képességeit. Tanárait lenyűgözte Denzel talentuma, többen született tehetségnek tartották.

Egy év elteltével önállósította magát. Néhány kisebb filmszerep után beválogatták a St. Elsewhere című, új kórházsorozat szereplői közé. 1982-ben kezdték sugározni a szériát, amely azonnal nézettségi csúcsot döntött, és dr. Philip Chandler szerepében Washington nemcsak a nézők kedvence lett, hanem a kritikai elismerést is kapott. (A VIASAT3 a napokban vetíti a sorozatotot Egy kórház magánélete címmel.)

A majd hat évig játszott sorozat nyári szünetében Denzel több kisebb filmszerepet kapott. Az első moziszerepét 1981-ben játszhatta el Az én fekete fiamban (Carbon Copy) Partnere George Segal volt.

Ezt az 1984-es Katonatörténet követte. A kritikusok azonban csak 1987-ben fedezték fel, miután a Kiálts a szabadságért! című filmben a 70-es években meggyilkolt dél-afrikai diák, Steve Biko emberjogi aktivistát játszotta.

Gérard Xavier Marcel Depardieu 62 évvel ezelőtt, 1948. december 27-én született Châteauroux-ban, egy Párizstól délnyugatra fekvő, sivár iparvárosban. Személyében nem csak a francia, hanem az egész egyetemes filmtörténelem egyik legnagyobb alakját is tisztelhetjük, aki karrierje során több mint 170 kiváló alkotásban szerepelt. Cézár-díjas, Golden Globe-díjas, a Francia Becsületrend és a Francia Nemzeti Érdemrend lovagja, s ezen kívül még számos egyéb kitüntetés és elismerés birtokosa. 2001-ben a fajgyűlölet ellen szót emelő filmszerepekért az UNESCO aranyérmével tüntették ki.

Egészen lentről jött, "viharosan és feltartóztathatatlanul, mint egy tornádó". Szülei vidékről költöztek fel a jobb megélhetés hiú reményében. Gérard, a harmadik a hat gyerek közül, gyakorlatilag az utcán nőtt fel. Tulajdonképpen nem volt gyerekkora, talán ezért maradt fiatal. Nehezen kezelhető serdülő volt: 13 évesen kimaradt az iskolából, ideje nagy részét csavargással töltötte. Rettentő nagy fizikai erejét verekedésre, lopásra és más nemtelen cselekedetekre használta - sokszor akadt dolga a rendőrséggel.

Véletlenül fedezte fel a színházat: egy szociális munkás ajánlotta neki a színjátszást, hogy megmentse a teljes elzülléstől. Jean-Laurent Cochet színitanodájában folytatott tanulmányokat. Itt találkozott későbbi feleségével, Élisabeth Depardieu színésznővel is, akivel 1971. február 19-én kötött házasságot. Tagja volt Romain Bouteille 1969-ben alapított társulatának, a Café de la Gare-nak. A kabaréból egyenes út vezetett a filmezéshez.

Harmincnyolc esztendővel ezelőtt, 1972 karácsonyán dobta el magától az életet Domján Edit (Budapest, 1932. december 25. - Budapest, 1972. december 26.)

1954-től 1972-ig e rövid pálya emlékét közel nyolcvan színházi szerep, többnyire főszerep; tíz filmszerep és számtalan rádió és tv szerep őrzi. Művészi tevékenysége, sugárzóan lenyűgöző egyénisége, feledhetetlen hangja ma is élénken él a közönség emlékezetében.

Több alkalommal beszélt arról, hogy csak 40 éves koráig akar élni, mert nem szeretne öreg színésznő lenni. 1972 karácsonyán, a negyvenedik születésnapját egyedül töltötte egy 25m2-es lakásban. A másnap este négy kollégája betörte az ajtót, de már későn érkeztek: drámai elszántsággal véget vetett életének. "Szuverén, önálló maradt, soha nem engedett a maga legbenső magányához és titkához hozzányúlni. Mindig igyekezett bátran és szabadon élni. És amikor ez nem ment már tovább, volt elegendő bátorsága ahhoz, hogy egy önmaga által előre meghatározott időpontban egy olyanfajta magváltoztathatatlan és végső szabadságot válasszon, amibe senki nem szólhat bele." - írta róla Kaló Flórián.

Harminchárom évvel ezelőtt, 88 éves korában halt meg Sir Charles Spencer Chaplin (London, 1889. április 16. - Vevey, Svájc, 1977. december 25.). Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a 20. század legnagyobb nevettetője volt.

Anyai nagyanyja roma származású , szülei kabaréénekesek voltak. Apja Charlie születése után elhagyta családjukat. Chaplin hányatott gyermekkora nagy szegénységben, nyomorban, éhezéssel és sok szenvedéssel telt el. Rengeteget nélkülözött, sokat kóborolt az utcán. Iskolába keveset járt, 13 éves korában alig tudott írni és olvasni. Volt kifutó, újságárus, nyomdász, készített játékokat stb., hogy valamiképpen fenn tudja magát tartani. Az iskolában is kitűnt színészi adottságaival. Tízévesen színpadon játszott, s már akkor rögtönzéssel nevettette meg a közönséget (például a Hamupipőkében egy macskát alakított, s egy fánál úgy emelte fel a lábát, mintha kutya lett volna). Később a 8 Lancashire fiú nzevű tánccsoporttal járta az országot. Több sikeres szereplés után bekerült Fred Karno pantomimtársulatába, mellyel kétéves amerikai turnén is részt vett - számára meghatározó hatással.

Mack Sennett, egy neves amerikai producer, 1913-ban meghívta a Keystone Filmgyárba. Első némafilmjében a Chaplin, az újságíróban (Making a Living) egy monoklis szélhámost játszott.

85 évvel ezelőtt ezen a napon mutatták be Sz. M. Eizenstein (1898. január 22., Riga, Lettország -1948. február 11., Moszkva) Patyomkin páncélos c. filmjét.

A moszkvai bemutatásakor frenetikus sikert aratott az egyszerűen és hatásosan megkomponált film, melyet Eizenstein az 1905-ös forradalmi felkelés huszadik évfordulójára forgatott. A Brüsszeli 12-be beválasztott filmek 1. helyezettje nemcsak a Szovjetunióban, hanem Nyugaton is nagy feltűnést keltett. Jóllehet a korabeli cenzúra több európai országban (köztük Németországban és Magyarországon) is betiltotta, a világ kritikusai számára mindmáig a filmművészet csúcsát jelenti.

1928. november 18-án jelent meg először a filmvásznon Mickey Mouse. Ettől a naptól számítják hivatalosan a rajzfilmfigura születésnapját. A fekete-fehér, csaknem hétperces Steamboat Willie (Willie gőzhajó) című rajzfilmet a New York-i Colony Filmszínházban mutatták be.

Walt Disney először egy Oswald nevű nyulat (Oswald the Lucky Rabbit) álmodott meg, de 1927-ben elvesztette a karakter megfilmesítési jogát. A pereskedés elkerülése érdekében ezért  új figurát kellett  kitalálnia. Így született meg az egér, akit először Mortimernek nevezett el. Disney feleségének azonban jobban tetszett a Miki név, ezért az alkotó hallgatott rá.

Az alakból számtalan kisfilm született, 1932-ben pedig Disney  egy speciális Oscar-díjat (Honorary Awards) kapott  a figura megalkotásáért.