Talán mindenki John Lennon és Bob Dylan társaságába sorolná, ha nem szállt volna ki e világból úgy negyven évvel ezelőtt. Nyugodj békében, Syd!

Syd Barrett teljes nevén: Roger Keith Barrett 1946. január 6-án született Cambridge-ben. Az akkoriban éledező pszichedelikus rock legnagyobb hatású úttörője lett, 1965-ben a Pink Floyd kitalálója. Egy zseniális dalszerző, énekes, gitáros. Karrierje csak néhány évig tartott, mielőtt abbahagyta a zenélést és elvonult a nyilvánosság elől.

Barrett iskolai évei alatt ismerkedett meg David Gilmourral, aki gitározni tanítgatta. Apjától kapta első gitárját 14 évesen. (Sok rajongó ebben látja későbbi elmezavarának elsődleges okát, hiszen apja korán elhunyt.)

A '60-as években Cambridge az angol zenei élet egyik kiindulópontja volt. Syd 14 éves kora óta írt dalokat, gitározgatott, így gyorsan kezdett bandákat alapítgatni is. Többnyire családi házukban próbáltak. Roger Waters is feltűnt náluk, akivel nagyon hosszú barátság alakult ki.

Londonba mentek és együtt béreltek lakást. 1965-ben alapítottak elsőként közösen zenekart Abdabs néven. Ekkoriban már szinte teljesen összeállt a Pink Floyd korai felállása: Syd és Roger mellett ugyanis feltűnt Nick Mason dobos és Richard Wright billentyűs. Syd vezető egyéniség lett, ki meg is osztotta a bandát. 1966-ban változtatták meg a nevüket Barrett javaslatára Pink Floyd Soundra, két nagy blues zenész hatására (Pink Anderson és Floyd Council). Később ebből lett, egyszerűsítve a Pink Floyd. Főleg amerikai R&B dalokat játszottak, de ők pszichedelikus, improvizatív, jazzes rock and roll átiratként, némileg hasonlóan a Beatleshez, némileg pont ellentétes irányba mutatva. Az akkoriban menőnek számító londoni pszichedelikus klubok, köztük az akkor nyíló UFO klub folyamatos vendégei lettek. Saját dalokat is elkezdtek írni, főleg Syd, aki ekkoriban volt igazán elemében.

1966-ban fedezte fel őket Andrew King és Peter Jenner producer páros, később Joe Boyd (az UFO klub vezetője) segítségével 1967-ben felvehették első kislemezüket, az Arnold Layne-t. A dalt Syd Barrett írta, A dal címszereplője egy transzvesztita, aki szabadidejében ruhaszárító kötelekről lopkodja a női ruhákat és alsóneműket. Roger Waters szerint Arnold Layne egy valós személyre utal, aki Cambridge-ben ugyanilyen dolgokat tett Barrett és Waters anyjának ruháival. Annak ellenére, hogy bekerült a Top 20-ba, a Radio Londont annyira feldühítette a dal transzvesztita témája, hogy még hivatalos betiltása előtt nyilvánosan bizarrnak és eltévelyedettnek minősített.

>> a poszt folytatódik