Mi van ma?

Az ötszörös Grammy-díjas, két Ivor Novello-díjat nyert Amy Winehouse nevét az elmúlt hat-hét évben tanulta meg a zenére odafigyelő világ. Az izgalmas küllemű, tehetséges énekesnő 1983. szeptember 14-én született Észak-Londonban. Szülei zenekedvelők, a jazz és általában a fekete zene a család kedvence. Édesapja, Mitchell Winehouse taxisofõr, édesanyja, Janis gyógyszerész, testvére, az 1980-as születésű Alex. Az énekesnő Southgate külvárosában nőtt fel, és Ashmole iskolában tanult.

10 éves korában amatőr R&B bandát alapított, melyet 'Sweet n sour"-nak (Édes és savanyú) nevezett el. A csapatot a "kis zsidó Salt-n-Pepa"-ként jellemezte. 12 éves korábanbeíratkozott a Sylvia Young Színitanodába, de állítólag nem tudott érvényesülni és 14 évesen piercinget rakatott az orrába. Később a BRIT Schoolban tanult Selhurstban, Croydonban.

Winehouse elsõ gitárját 13 évesen kapta. 16 éves korára tökéletesre fejlesztette énekhangját miután soul-énekes barátja, Tyler James elküldte a demófelvételt egy ügynökségnek. Amyre nagy hatással voltak a jazz, a funky, és a soul nagyjai, mint például Ray Charles, Frank Sinatra, Nina Simone stb..

2003 végén debütált Frank című albumával, amelyről később azt nyilatkozta, csak 80%-ban érzi magáénak, ugyanis a kiadó nyomására olyan dalokat is bele kellett tennie, amelyeket nem kedvelt.

Egyszeri és megismételhetetlen volt, még ha próbálták is reprodulkálni. A szabadságot, a hippimozgalom tabuk és kényszerek nélküli szabad életformáját és felfogását hirdette. A fellépő rockzenészek és a többszázezres közönség között tökéletes volt az összhang. Az önmegvalósítás mellett a békés egymás mellett élést propagálták, amelyet az Allen Ginsberg amerikai költőtől kölcsönzött Flower Power szlogennel reklámoztak. Magyarországon 1970-ben nem is engedték bemutatni a fesztiválról szóló filmet - féltek, hogy vérszemet kap a fiatal nemzedék.

Minden idők legnagyobb fehér blues-énekesnője, Janis Joplin 68 éve, 1943. január 19-én született (Port Arthur, Texas). Olyan őszintén, szenvedélyesen és sodró erővel énekelt bluest, ahogy előtte (és talán utána) senki. Egy sokat idézett mondása szerint koncertjeit úgy élte meg, hogy "szeretkezem 25 ezer emberrel, aztán egyedül megyek haza".

Bár a helyi templomi kórusban énekelt (csengő szoprán hangon), a zene kamaszkoráig másodlagos volt számára. A gimnázium után a Texasi Egyetemen tanult, de nem sokáig bírta a maradi Dél bezártságát, kisstílűségét. Volt emiatt baja elég. Iskoláiban kiközösítették, a főiskolán megválasztották a "legcsúnyább fiúnak", pedig kifejezetten vonzó is tudott lenni.

Elszökött otthonról, ahol jól, de unalmasan élt átlagos családja körében. 1961-től a helybéli mulatókban énekelt, és ekkor kezdődött bensőséges és végzetes kapcsolata is az alkohollal. Kacérkodott a folkzenével és a countryval is, de végül a fekete blues varázsába került, különösen a tragikus sorsú Bessie Smith és a börtönviselt Leadbelly volt rá nagy hatással.

1963-ban San Francisco Haight-Ashbury városrészébe költözött, amely a 60-as évek hippi kultúrájának középpontja volt. 1966-ban tagja lett a hippi-kommuna zenészeiből szerveződött Big Brother And The Holding Company-nak.