Gojko Mitić több mint egy tucat indiánfilmben játszott úgy, hogy soha nem látott indiánt. A filmek mégis sikert arattak, egy egész nemzedék nőtt fel rajtuk.  Az NDK-s indiánfilmek főszerepeiben tündöklő híresség sokak számára ma is a gyerekkori hű barátot testesíti meg, sok országban elég csak keresztnevét említeni, és mindenki tudja, kiről van szó, noha évtizedek teltek el első sikerei óta.

Csoda lett volna, ha az indiánok bőrébe bújó színész érdeklődése nem támadt volna fel a valódi rézbőrűek iránt. Jónéhány éve egy chemnitizi fiatalember megszervezte, hogy felkeressen egy észak-amerikai rezervátumotSeattle-ben . Az indiánoknak előtte levetítették Mitić egy filmjét, mire azok teljesen a szívükbe zárták. - Már a reptéren Testvéremnek neveztek, és teljesen befogadtak - mondta meghatottan egy interjúban. Lelki társai egyébként Farkasnak keresztelték.

A ma 71 éve Strojkovce-ban született Gojko Mitić sportiskolába járt, kiválóan lovagolt, első zsebpénzét egyébként - egy indiántól kissé szokatlanul - síedzőként kereste. földműves apja, Živojin Mitić partizánként harcolt, ő Dragan bátyjával a nagyszüleinél, egy dél-szerbiai, Morava melletti faluban nőtt fel, ahol német nevelést kapott. Húsz évesen, testnevelőtanár-jelöltként alkalmi dublőr szerepeket vállalt a Belgrádban forgatott brit és olasz filmekben.

Kaszkadőrként működött éppen, amikor a Jugoszláviában utazgató keletnémet filmesek felfigyeltek rá egy válogatáson. Véletlenül németül is tudott, így egy kisebb szerepet rábíztak. (Keselyűk karmaiban - 1964.)

 

Az egykori NDK hivatalos kultúrpolitikájában Karl May, az indiánkönyvek szerzője akkortájt nem számított kedvelt szerzőnek. Nem elég, hogy az értelmiség ponyvaírónak minősítette, de a szabadságukért küzdő indiánok és a fehér imperialisták barátsága (Winnetou és Old Shatterhand között) sem passzolt a hivatalos politikai irányvonalba. Egészen addig, amíg az első Mitic-film, A Nagymedve fiai (1966. - Tokei-Ihto) nem aratott zajos közönségsikert. Tízmillióan tódultak a mozikba, így Walter Ulbricht sem tehetett mást, mint hogy kiadja az utasítást: "csak így tovább, elvtársak".  Winnetou és vele Gojko Mitić  a fiatal keletnémet (kelet-európai) fiatalok hőse lett.

 

Bár folyékonyan beszélt németül, az indiánfilmekben szinkronizálták, attól tartva, hogy esetleges akcentusát a nézők diszkriminációnak tekinthetik. 1966 és 1985 között az akkor még jugoszláv színész 15 alkalommal köthette hátra indiánként fekete haját, a potsdami Babelsberg filmstúdióban sorra készültek az indiánfilmek, amelyekért milliós közönség rajongott. A 180 centi magas színész megnyerő kisugárzásával könnyedén bújt Csingacsguk, Ulzena és Tecumseh bőrébe, és még a veszélyesebb jelenetekben sem tűrt meg kaszkadőrt, aki helyettesítette volna. Igazi indiánnak tűnt, ahogy megülte a lovat, noha paripáival nem a prérin, hanem valahol Brandenburg tartományban vágtázott.

Vadölő (1967. - Csingacsguk), Sólyom nyomában (1968. - Sólyom)

   
 

Fehér farkasok (1969.) 

 

 

Osceola (1971.)  . Tecumseh (1972.)  ,  Apacsok (1973.)

Ulzana (1971.)  

Kelet-Berlinbe is áttelepült, igaz jugoszláv útlevelét a német újraegyesítésig nem adta fel. Valódi sztár lett belőle, az indiánfilmek után játszott D'Artagnant és Robin Hoodot, énekelt, sőt tévéműsort is vezetett.

Meglepetésre a berlini fal leomlása után is mutatkozott kereslet indiánokra, de ezúttal nyugatról. A Bad Segeberg-i Karl May-fesztiválokon korábban a francia Pierre Brice, a nyugati Winnetou-filmek hőse alakította a rézbőrűeket dallamos francia akcentussal, de korára hivatkozva, 1992-ben visszavonult. Mitić a szerb német,  rézbőréből  nem tudott kibújni, hiszen népszerűségét az indiánfilmeknek köszönhette, 1992-től 2006-ig a a fesztiváljátékok Winnetou-ja lett, és meghódította a nyugati közönséget is. (Érdekesség, hogy azelőtt filmen soha nem játszotta Winnetou szerepét.)

 

Ma Berlin mellett él 1993-ban született lányával egy tóparti házban, és evezéssel konzerválja az izmait.

Ma már inkább divat ezeket a filmeket lehúzni, vagy a szigorú népnevelési céljaikat kifigurázni, holott valójában korlenyomatok, bőrnadrágban és tomahawkkal.

Mitić egyébként sosem vállalt politikai szerepet, állami kitüntetést sem kapott, és sosem találkozott az állami vezetőkkel, hiába pletykáltak róla a lapok. Megmaradt független indiánnak.

Kora ellenére a színész még mindig jó formában van, igaz, fekete haja mára őszbe váltott. A titkait faggató kérdésekre rendre azt válaszolja, hogy fiatalosságának nyitja a dohányzásról való lemondásban, a sok zöldségen és kevés zsíron alapuló egészséges étkezésben, a rendszeres sportban és a mérsékelt alkoholfogyasztásban rejlik. Na meg abban, hogy szigorúan nemet mond a szépészeti beavatkozásokra. 

 

Kevesen tudják róla, de tudományos-fantasztikus filmekben és televíziós produkciókban is szerepelt, sőt még rendezett is. Színházban is játszik, 2007 és 2009 között Schwerinben a Száll a kakukk fészkére című darabban láthatta a közönség. Televíziós sorozatokban szintén forgat, sőt régi szenvedélyének, az éneklésnek is hódol.

   

Az RTL Klub XXI. század című műsorának stábja 2004-ben felkereste az NDK westernfilmek egykori sztárját, a jugoszláv főiskolásból lett legendás indián hőst.