1883. február 28-án jöttem erre a világra és azóta a majomi gőg, az embertelen gyűlölködés, a megrendítő butaság, a vérengzés, az öldöklés szörnyű évtizedein át rémüldözve, elképedten, megdöbbenve, megundorodva attól a szörnytől, akit embernek hívnak - a fajtámból - és az átélt rémségektől haladok a sír felé, ahová nem sokára meg fogok érkezni.

Ha nem remélném, ha nem hinném, hogy az Ember mégis csak észre tér és a most felnövő nemzedéknek könnyebb lesz elviselni földi létét - kivégezném gyermekeim, akiket én kényszerítettem a világra, önkezemmel vetnék véget életemnek.

Ezenkívül színész voltam.

Mindig képességeim legjavából igyekeztem adni. Ezzel szemben munkámért szükségleteim szerint vettem el a pénzt. Viszont a pénzt, amit munkámért elvettem, szétosztottam az utolsó fillérig azok között, akik arra igényt tarthattak, vagy rászorultak. Ötven évig dolgoztam és egy percig sem dolgoztattam. Ötvenéves munkám alatt volt nehány sikerült percem, ami kárpótolt a sok szenvedésért, amelyben részem volt.

Szerettem a mesterségemet, de ami körülötte volt, abba belelépni sem szerettem.
Szerettem Jézus Krisztus szavait és hittem, hogy a lélek a legnagyobb érték s hogy a lelket megmenteni többet ér, mint az egész világot megnyerni.

Szörnyű gondok között hagyom el az életet, amely nem sok gondtalan percet engedélyezett nekem.

A gyermekeimre gondolok.

Sírfeliratom legyen:

"Az Emberek veszedelmes közelségében éltem meglehetősen hosszú ideig. - Most talán biztonságban vagyok."

Somlay Artur


Major Tamás, a Nemzeti Színház akkori igazgatója, politikai önigazolás céljából mindenkivel írattatott életrajzot (1950/51.). Somlay Artur kérte a színház igazgatóját, hogy tekintsen el ettől, mivel nincs mit bizonyítania: szakmai élete nyitott könyv, és a származása sem "népellenes". Major azonban nem adott helyt a kérésnek, ekkor írta a művész dühében ezt a megrázó vallomást.

128 éve született Somlay Artúr (Budapest, 1883. február 28. – Budapest, 1951. november 10.) Kossuth-díjas, Kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja, számos filmszerep alakítója.

Eredeti neve Schneider volt, vasúti tisztviselő apja hat gyermeket nevelt. Kamaszként többször megszökött, hogy vándorszínésznek álljon. Apja egy ideig hazavitte, végül belenyugodott, hogy színész lesz a fia.

A Vígszínház színiiskoláját végezte el, majd 1900-ban lépett színpadra. A vidéken eltöltött évadok után 1907-ben szerződtette a budapesti Magyar Színház, a következő évben - Újházy Ede ajánlására - a Nemzeti Színházhoz került. Az ország első társulatát 1921-ben hagyta ott, ezután egy évig külföldön utazgatott, Berlinben filmezett.

A húszas-harmincas években a Belvárosi, a Magyar és a Renaissance Színházban lépett fel, majd 1935-ben Németh Antal újra a Nemzeti társulatába hívta. Egy év után elváltak ugyan útjaik, de Somlay 1946-tól ismét a színház tagja volt. A Major Tamás igazgatása alatt működő Nemzetiben minden anyagi és erkölcsi elismerést megkapott.

1948-ban az örökös tagság mellé Kossuth-díjat (majd 1951-ben a másodikat) vehetett át, 1950-ben Kiváló művész lett, 1948-1950 között a Színiakadémia tanára volt.

    

1912-től a némafilm időszakától filmezett is. Filmszereplései egyenérékűek voltak színpadi alakításaival. Emlékezetes alakításai közé tartozik a Valahol Európában Művésze, és a Különös házasság Fischer érsekje.

Az 1940-es évek végén a Színházművészeti Szövetség elnökeként a kitelepítések kezdetekor számos nehéz helyzetbe került kollégájáért kiállt. A kulturális életet teljhatalommal irányító Révai József eleinte még eleget tett a színészfejedelem kérésének, utána azonban kiüzent a várószobába: nem ér rá.

Somlay hazament, elővett egy üveg konyakot és egy doboz altatót, s egyetlen éjszaka alatt fokozatosan elfogyasztotta mind a kettőt; 1951. november 10-ének hajnalán így érte a halál. Öngyilkosságát sokáig titokban tartották, évekig nem volt szabad róla beszélni.

A Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták fel, utána pedig a gyászolók, s a hagyományoknak megfelelően a kollégái gyalogosan követték a Kerepesi temetőbe a koporsót - utána ilyen megtiszteltetésben másnak már nem volt része.

További filmjeiből:

Somlay legendásan zsörtölődő és hirtelenharagú ember volt. Alakításai során a legkisebb zavaró tényezőt sem viselte el. Egyszer óriási botrányt kavart azzal, hogy leszólt a színpadról a közönségnek, fejezzék be a beszélgetést.

Legnagyobb sikereit hősszerepekben aratta, de társalgási színművekben és népszínművekben is játszott. Sodró lendületű, hibátlan dikciójú játékával, szenvedélyes gesztusaival megújította a magyar színművészetet. A külsőségek pontos megrajzolását aprólékosan kidolgozott lélekábrázolással társította.

Alakításait drámai erő, sodró szenvedély tette emlékezetessé. Egyénisége betöltötte a színpadot, kellemes, erős hangját a nézőtér legtávolabbi zugában is hallani lehetett. Előadóművészként is kitűnő volt, ezt a rádióban vele készült hangfelvételek tanúsítják.   

 

 

Somlay Artúr filmek a közeljövőben a tévében:

Lelki klinika - Duna II Autonómia, 2011-03-03 21:00
Aranypáva - Duna II Autonómia, 2011-03-05 03:15