Ma ünnepli 75. születésnapját a közmondásosan kevés szavú, zárkózott Bodor Ádám Kossuth- és József Attila-díjas író.
1936. február 22-én Kolozsvárott született református, felső-középosztálybeli családban. Édesanyja, a székely Tóháti Ida felmenői között számos tisztviselőt találunk. Bankigazgató édesapját, a mérsékelten konzervatív, hívő, nagy tekintélyű Bodor Bertalant 1944-ben a budapesti székhelyű Országos Pénzintézeti Központ és a Pesti Takarékpénztár és Hitelbank élére helyezték. A háború után meghívták a debreceni kormányba, de a család inkább visszatelepült Kolozsvárra.
Kolozsvárott a kommunista hatalomátvétel után a családra a nélkülözés évtizedei vártak. A koros apát koholt vádak alapján elítélték a Márton Áron-féle politikai perben, és csak 1955-ben engedték szabadon. Magát Bodor Ádámot, a Református Kollégium diákját 16 éves korában, 1952-ben államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték és letartóztatták. A szamosújvári politikai börtönben tartották fogva két évig. Társaival együtt egyikük állami kitüntetésben részesülő apjának közbenjárására szabadult. Szabadulása után volt gyári munkás, majd a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tanult. A diploma megszerzése után dolgozott a kolozsvári egyházkerületi levéltárban, majd egy fordító-másoló irodában.
Erdély vallási és kulturális sokszínűsége, a magyar, a szász és a román kultúra szétválaszthatatlan keveredése, s egyszersmind a közeg kelet-európai letargikussága, szegénysége, kiszolgáltatottsága jelentett meghatározó élményt a későbbi író számára, műveiben részint ezt a kettősséget igyekszik megragadni.
Utolsó kommentek