Szegénység, próbálkozások, azután a zene. Végtelen turnék, alkohol, drogok, fellépések, hajsza… A felsorolás végéről már csak a "halál" hiányzik. Vagy: a "szerelem". Johnny esetében az utóbbi jött el: felesége, June Carter segítségével kimászott a legmélyebb gödörből, sőt, elhíresült börtönkoncertjeivel reményt adott másoknak is: "Ez nektek is sikerülhet!"

Utolsó éveiben zárszámadást készített. Ezt tettem, ezt elrontottam, ennyi és ennyi évet pazaroltam el, de: ezt is megtettem, azt is jól csináltam, emiatt büszke lehet rám a családom. Utolsó írásművében a meglett emberek tisztánlátásával tekinti át pályafutását, foglalja össze azokat az eseményeket, amelyekből összeállt a történet, amelyet az életének nevezhet.

Johnny Cash örök. Nincs olyan ember, aki ne ismerné legalább egy dalát. Nincs olyan ember, aki élete során legalább egyszer ne érezné át, amit jellegzetes hangján és tájszólásában énekel.

Örök, bár már nincs közöttünk

Johnny Cash többszörös Gramy-díjas amerikai country-énekes, színész, dalszövegíró 79 évvel ezelőtt 1932. február 26-án született Kingslandben (Arkansas), egy szigorú és szegény baptista gyapotültetvényes család negyedik gyermekeként. Gyermekkorának egyik legmeghatározóbb alakja az édesanyja volt. Általa kedvelte meg a zenét és különösen a gospelt. (Évtizedekkel később ki is adott egy tradícionális gospel dalokat tartalmazó lemezt My Mother's Hymn Book címmel.)

Születésekor a J.R. nevet kapta, mivel a szülei nem tudták eldönteni, hogy mi legyen a neve. Csak később változtatta meg, mivel a hadsereg nem fogadott el csak kezdőbetűket, így lett John R. Cash.

1935-ben Dyess Colonyba költöztek, ahol átélték a Mississippi 1937-es áradását. Ezt örökítette meg az 1959-es Five Feet High And Rising című dalában.

>> a poszt folytatódik