Mi van ma?

Minden idők legjelentősebb természettudósa, az általános és speciális relativitáselmélet, valamint számos fizikai és matematikai modell, megoldás és talány megalkotója Albert Einstein 132 évvel ezelőtt, 1879. március 14-én született, a württembergi kisvárosban, Ulmban.

Alig egy évvel Albert születése után a család Münchenbe költözött, ahol apja, Hermann, Jakob fivérével közösen, folytatva korábbi tevékenységét, elektrotechnikai eszközökkel foglalkozó műhelyt nyitott.

Szüleim aggódtak, mivel meglehetősen későn kezdtem el beszélni, ezért orvoshoz fordultak tanácsért emiatt. Nem emlékszem pontosan mikor, de semmiképpen sem voltam már 3 évesnél fiatalabb... A későbbiek során sem váltam szónokká."

Ötéves lehetett a kis Albert, amikor az éppen betegeskedő fiúcskát egy iránytűvel lepte meg édesapja. Az egyszerű kis szerkezet teljesen elbűvölte a fiút. Einstein később ezt a tapasztalatát tartotta a legmeglepőbbnek: ekkor értette meg, hogy valami az "üres" térben is hat a tűre.

Szülei nem gyakorolták vallásukat, és a zsidó felekezeti iskola is messze esett lakhelyükhöz, így a közeli katolikus elemi iskolába íratták be, ahol az osztályban ő volt az egyetlen zsidó származású diák. Ezen tény nyilvánvalóan hozzájárulhatott gyermekkori magányosságához, illetve a kirekesztettség érzéséhez. Kiskorától fogva magányos volt, szívesebben töltötte idejét egyedül, mint zajos társaságban, a gyermekkorban gyakori katonásditól pedig egyenesen irtózott.

A militarista szellem mindenfajta megnyilvánulása iránt később is igen erős ellenszenvet érzett. Erről így írt:

"Megvetem az olyan embert, aki képes élvezettel zenére sorban és rendben menetelni; az ilyen csak tévedésből kapott nagyagyat, a hátgerince számára önmagában is elegendő. A civilizáció eme szégyenfoltját mielőbb el kellene tüntetni. Hőstettek - vezényszóra, értelmetlen erőszak és a hazafiság nevében elkövetett gyűlöletes ostobaságok - hogy gűlölöm őket! Milyen közönségesnek és megvetendőnek látom a háborút; inkább darabokra vágatnám magam, minthogy ilyen szégyenletes dologban részt vegyek."

35 évvel ezelőtt halt meg a Nobel-díjas fizikus Werner Karl Heisenberg. Neve és a fizika területén elért korszakalkotó eredményei ismertek az egész tudományos világban. Munkássága kiterjed az egész elméleti fizika, különösen az atomfizika, a magfizika és az elemi részek fizikájának területére.

Legnagyobb alkotása a kvantummechanika volt. Ő ismerte fel elsőként, hogy a kvantumos jelenségek értelmezésére diszkrét saját értékekkel rendelkező speciális matematikai mennyiségeket (operátorokat) kell bevezetni. A kvantumosság felismerése, a kvantummechanika megalkotása joggal nevezhető a modern fizika forradalmának. A klasszikus fizika évszázados fogalomalkotásai kerültek revízió alá. Az emberi megismerés a kvantummechanika felfedezésével hatolt be az atomi, majd a szubatomi méretek addig ismeretlen csodálatos világába. A huszonnégy éves Werner Heisenberg neve a tudomány aranykönyvében olyan nagyságokkal került egy sorba, mint Galilei, Newton, Maxwell, Planck és Einstein. Ezért az alkotásáért kapta meg 1932-ben a fizikai Nobel-díjat.

Felmerül a kérdés, hogy milyen új eredményeket hozott a kvantummechanika? A legelső és legnagyobb sikere a következő volt: Meg tudta magyarázni az ún. kémiai kötést. Tehát hogy semleges atomok, hogyan alkotnak molekulákat. Például két hidrogénatomnak, hogyan lesz kötött állapota, egy H2 hidrogén molekula. Ez volt az egyik kezdeti leghatásosabb eredménye. A másik eredmény, hatását és a jövőt illetően még nagyobb volt. A kvantummechanika alapján megvizsgálták, hogy a különféle anyagoknak milyenek a vezetési tulajdonságai. Ennek alapján fedezték fel, vagy ismerték föl az ún. félvezetőket. Egy John Bardeen nevű amerikai fizikus a kvantummechanika alapján ismerte föl a tranzisztor-elvet, és egy munkatársával meg is csinálták a tranzisztort. Hárman, a munkatársa, meg a főnökük végül is ezért kapták meg a Nobel-díjat.

Hogyan alakult az egész tovább? Jött szupravezető, a mikroprocesszor, aztán jött az elektronikai ipar, az egész óriási fejlődési őrület, ami ma a szórakoztatóiparban, számítógépekben, mobiltelefonokban, digitális fényképező gépekben és kamerákban, vagy az űrrepülőgépek irányító központjában van, az mind innen indult el.

A történelem egyik legmeghatározóbb alakja, kiemelkedő képességű államférfi, szónok, Nobel-díjas író, Winston Churchill ma 46 éve halt meg.

A Marlborough hercegi család tagja, Lord Randolph Henry Spencer Churchill brit pénzügyminiszter, és Jennie Jerome, egy befolyásos bankár lánya gyermekeként, 1874. november 30-án az angliai Oxfordshire-ben található Blenheim Kastélyban (Woodstock) született.

Tanulmányait a londoni Harrow Schoolban kezdte, majd a sandhursti Royal Military College-ben fejezte be.

Nem sokkal édesapja halála után (1895.), az Angol királynő negyedik személyes huszárezredébe sorozták be, majd 1899-ig haditudósítóként dolgozott.

1895-ben Kubából tudósított. Ekkor nyert betekintést a kubai szivarok világába, ezt követően élete végéig hódolt ennek a szenvedélyének.

1900-ban parlamenti képviselőnek választották az Oldham választókörzeti Alsóházba. Nem sok időt töltött el a parlamentben mint konzervatív képviselő, mivel pártján belüli nézeteltérései miatt 1903-ban átpártolt a liberálisokhoz - emiatt sokan komolytalannak, "politikai szélkakasnak" tekintették.

Első kormányzati megbízatását 1905-ben kapta: a gyarmatügyi miniszter helyettese lett. 1910-11 között az Asquith-kormány belügyminisztere volt. 1911-15 között haditengerészeti miniszterként az első világháborúra való felkészülésben vállalt jelentős szerepet; eltökélt szándéka volt, hogy fenntartsa Anglia haditengerészeti fölényét. Az I. világháború kitörésekor megszervezte Antwerpen védelmét, majd a Dardanellák, a mai Törökország fővárosát védő tengeri erődítmények sora ellen indított támadást Gallipolinál, azonban mindkét terve kudarcot vallott: közel 60 ezer angol katona vesztette életét az ütközetek során. Lemondott a haditengerészeti posztról, és 1915. november 18-án, önként a frontra indult.

A Nobel-díjat a svéd kémikus, feltaláló Alfred Nobel alapította. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának (33,2 millió svéd korona) kamataiból évről évre részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseivel a díjat kiérdemli. 1968-ban a tudományos munkásság nobeli elismerése kiegészül a Közgazdasági Alfred Nobel-emlékdíjjal. Ezt a Svéd Bank (Sveriges Riksbanks) kezdeményezte a pénzintézet fennállásának 300. évében, s a díjat hivatalosan Alfred Nobel-Emlékdíjnak nevezik, tehát nem közgazdasági Nobel-díjnak.

Az alapító kívánságára 1901 óta évente az évi kamatokat öt egyenlő részre osztják fel. Egy-egy rész illeti meg azt, aki (nemzetiségétől függetlenül) a fizika, a kémia, a fiziológia vagy orvostudomány terén a legfontosabb felfedezést tette, továbbá aki az irodalomban a legjobbat alkotta, illetve aki a legtöbbet tette a népek testvériségéért, a béke ügyéért. A díjakat a Svéd Tudományos Akadémia (fizika, kémia, közgazdaság-tudomány), a stockholmi Karolinska Institut Nobel-csoportja (orvostudomány), a Svéd Akadémia (irodalom), illetve a norvég Storting öttagú Nobel-bizottsága (békedíj) ítéli oda.

A jelöltek kiválasztásában a világ tudósai és a kulturális élet képviselõi írásbeli javaslataikkal vesznek részt, a Nobel-bizottságok felkérésére. A díjak több személy között is megoszthatók. Intézmények és szervezetek csak békedíjat kaphatnak. A díjkiosztásra minden év december 10-én, az alapító halálának évfordulóján kerül sor, az aranyérmeket és az okleveleket a svéd király adja át Stockholmban, illetve a békedíjat a norvég király Oslóban. A Nobel-díj értéke az 1901., 1950., 1980., 1990. és 2000. évben személyenként 150000, 164300, 880000, 4000000, illetve 9000000 svéd korona volt. 2000-ig 673 Nobel-díjat és 46 Alfred Nobel-emlékdíjat adtak át

Nobel végrendelete értelmében konkrét teljesítményért, eredményért adható az érem - amit a díj odaítélésének indoklásában mindig le is írnak. Nobel-díjat a jelölt csak életében kaphat, így a tudományos élet és az irodalom jelesei közül számos személy végül nem érhette meg, hogy rá kerüljön a sor, holott munkássága érdemessé tette volna az elismerésre. A Nobel-békedíj az egyetlen, amit nem természetes személy is megkaphat: nem is egy példa volt arra, hogy szervezetek kapták a békedíjat. A tudományok és az irodalom díjazottjai azonban csak magánszemélyek lehetnek.