1519. szeptember 20-án a portugál származású Ferdinand Magellan (Fernao de Magalhaes) spanyol korona zászlaja alatt elindult arra a Föld körüli útjára, ahonnan ő maga már nem térhetett vissza. Halhatatlanságáról azonban többek között a róla elnevezett Magellán-szoros gondoskodik.
Magellánnak a kezdeti nehézségek után még több problémával kellett szembenéznie. A hajókón a hosszú, nehéz út során gyakoriak voltak a zendülések, melyeket néha csak a felbújtók megöletésével tudott megfékezni, valamint csak kemény küzdelmek után találták meg azt a csendes-óceáni átjárót, amelyet ma Magellán-szorosként emlegetünk.
Előbb a Santa Cruz folyó torkolatáig hajózott el, majd továbbhaladt dél felé, s október 21-én, a Vírgenes-fok megkerülésével, a déli szélesség 52° 50'-énél bejutott a keresett átjáróba, amelyet később róla neveztek el Magellán-szorosnak.
1520. november 28-án három hajó, a Trinidad, a Concepción és a Victoria kiért a "Déli-tenger", azaz a Csendes-óceán nyílt vizére. A rákövetkező, szélcsendtől hátráltatott átkelés miatt nevezte el így Magellán. A három hajót eleinte a Perui-áramlás sodorta, majd szinte csak a parancsnok vasakarata hajtotta tovább. A szomjúságtól és skorbuttól gyötört, előbb patkányrágta kétszersültön tengődő, majd kínjában bőrt rágó legénység végül átjutott a Csendes-óceán túloldalára.
(A Magellán-szo
rosnak eredetileg Mindenszentek-szoros volt a neve, később a spanyol király adta neki mai nevét, a híres hajós tiszteletérte. Itt játszódik Jules Verne Grandt kapitány gyermekei című regénye.)
A hajóút során számos ismeretlen állatot láttak, felfedezték a déli féltekéről látható csillagképet, a Magellán-felhőt.
Utolsó kommentek