Rejtő Jenő (született Reich Jenő, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery; Budapest, 1905. március 29. - Jevdokovo, Ukrajna, 1943. január 1.) a magyar irodalom egyik legismertebb, legolvasottabb és legnépszerűbb szerzője írt ugyan verset, színdarabot, novellát, útirajzot, bohózatot, filmforgatókönyvet, sőt újságcikkeket is - ami azonban végül halhatatlanná tette, az egy sor utánozhatatlan humorú, álnéven írt "pengős regény" lett.
Ha elhangzik az "Uram, a késemért jöttem!" kezdetű párbeszéd, az ember rávágja: Piszkos Fred, a kapitány! Az elkötelezett Rejtő-rajongók pedig Gorcsev Ivántól a Krokodilig, Fülig Jimmytől Vanek úrig a vissza-visszatérő szereplők részletes személyleírását is gond nélkül sorolják.
Rejtő Jenő 1905. március 29-én született Budapesten egy nyomdai tisztségviselő harmadik fiaként, Reich Jenő néven. Testvéreihez hasonlóan ő is nevet változtatott később, így lett Rejtő Jenő, míg testvérei az Egri és a Révai családnév mellett döntöttek. A későbbi ponyvaírót rosszcsont lurkóként lehetne leginkább jellemezni. Életére sokszor igaz, hogy akár saját regényhőse is lehetett volna: a gimnáziumból például azért rúgták ki, mert felpofozta egyik tanárát, a színészi pályától meg azért kellett búcsút vennie, mert sebesült hordó szerepében a színpadon sikeresen elejtette Törzs Jenőt, az ünnepelt színészt. Az is érdekes tréfája a sorsnak hogy ugyanez a Törzs Jenő játszotta el évekkel később Rejtő Aki mer az nyer operettjének főszerepét 150-szer is az óriási sikernek köszönhetően.
Rejtő a színészi pályával is próbálkozott: 19 évesen vették fel Rákosi Szidi színitanodájába, karrierjének a nagy színész leejtése véget vetett, azonban a színházhoz való vonzalom megmaradt. Berlinbe megy szerencsét próbálni, most már a színfalak másik oldalára, színdarabírást tanulni. Kezdetét veszi az utazás, amiből 2-3 éves vándorlás lesz és Rejtő regényíró munkásságának fő ihletforrása. Tanulmányai mellett lovakat csutakolt és amikor elfogyott a pénze tovább állt Hamburgba. Aztán bejárta Európát: Prága, Bécs, Konstantinápoly, Párizs, bebarangolta Franciaországot, majd Marseille-ben beállt az idegenlégióba. Innen "egy ezredorvos kitüntető jóvoltából és egy megevett fél darab szappan segítségével rövid idő alatt" szabadult és folytatta a csavargást Európában. Aztán egyszercsak Olaszországból "egy hirtelen ötlettől sugallva, minden eddiginél kalandosabb és veszélyesebb útra indult: hazajött Budapestre."
Budapestre való visszatérése után anyagi gondokkal küszködött, több mellékállásban is dolgozott. Álmáról, a színházról nem mondott le, ám a gyerekkori barátja tanácsára elvetette eredeti tervét - egy ötfelvonásos drámát - és bohózatot ír.
Utolsó kommentek