Bánhidy László (Szatmárnémeti, 1906. márc. 11.- Budapest, 1984. nov. 22.)

Szüleivel nehéz körülmények között élt. Először teológiát tanult, majd jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, ahol 1928-ban végzett. Az Országos Kamara Színházban játszott 1929-től 1930-ig, 1930 és 1931 között pedig Kassán. Ungvár és Munkács következett 1931 és 1934 között.

1934-ben szerződött a Bethlen téri Színházba Budapestre. 1937-től 1939-ig a Magyar Színház, majd a Belvárosi Színház tagja volt egy évig. 1941-ben a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött egy évre, 1942-től pedig a Vidám Színpadon játszott 1944-ig. Ekkor ismét a Nemzeti Színház tagja lett, de játszott a Madách Színházban is ezzel egyidőben. 1949-ben újra a Belvárosi Színház tagja lett, 1951 és 1957 között pedig a Néphadsereg Színházban játszott. 1957-ben a Petőfi Színházhoz szerződött, majd 1960 és 1963 között a Jókai Színház tagja volt. 1963-ban szerződött a Thália Színházhoz, itt játszott nyugdíjazásáig, 1966-ig.

Nyugdíjas színészként is rendszeresen fellépett a Pesti Színházban.

Játékfilmekben, tévéfilmekben és rádiójátékokban is gyakran szerepelt. Karakterszerepeket formált meg remek megfigyelőképességgel, ízes beszéddel, egyénien fanyar humorral. Általában munkás- és parasztfigurákat keltett életre, a sematikus jellemből is hús-vér alakot formált.

1938-ben filmezett először a Pillanatnyi pénzzavar c. filmben , de pályafutása a háború után bontakozott ki. Sok filmben formált meg epizód- és karakterszerepeket: Lúdas Matyi (1949.) , Dalolva szép az élet (1950.) , Talán a legemlékezetesebb alakítása volt Matula bácsi , a berek lakója a Tüskevárban (1967.)

>> a poszt folytatódik