Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra (Darwin)

1859. november 24-én jelent meg Charles Darwin főműve A fajok eredete.

Kevés modern mű van, amely olyan széles körben ismert lenne, mint A fajok eredete. Az ismertség azonban (szomorú tény) főleg a címre korlátozódik. Pedig a mai olvasó számára is érdemes olvasmány, szakembernek és laikusnak egyaránt. Ez a könyv fektette le a modern evolúciós elmélet alapjait.

Magyarul először 1873-ban jelent meg A fajok eredete a természeti kiválás útján címmel

Darwin angol természettudós, az evolúcióelmélet kidolgozója 1809. február 12-én született Shrewsburyben, 1882. április 19-én halt meg a Kent megyei Down községben, és ma a Westminster apátságban nyugszik. Összesen több, mint egy tucat könyvet ír, a legváltozatosabb témákról: kacslábú rákokról, kúszónövényekről, orchideákról, önmegtermékenyítő virágokról és hasonlókról. Evolúciós írásai közül A fajok eredete mellett Az ember származása (1871.) és az 1872-es The Expression of Emotions in Man and Animals ma is közismert.

Sok állítását a nagyrészt vallásos mozgalmak máig támadják, de a biológia későbbi fejlődésével a legalapvetőbb darwini paradigmák igaznak bizonyultak. Elméletének a genetikával való sikeres egyesítéséből született a neodarwinizmus. Tudományos körökben ma már az evolúció maga teljeskörű elfogadottságnak örvend, az elmélet részleteivel kapcsolatban viszont továbbra is termékeny viták zajlanak.

>> a poszt folytatódik