Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra   (Darwin)

 

1859. november 24-én jelent meg Charles Darwin főműve A fajok eredete.

Kevés modern mű van, amely olyan széles körben ismert lenne, mint A fajok eredete. Az ismertség azonban (szomorú tény) főleg a címre korlátozódik. Pedig a mai olvasó számára is érdemes olvasmány, szakembernek és laikusnak egyaránt.  Ez a könyv fektette le a modern evolúciós elmélet alapjait.

Magyarul először 1873-ban jelent meg A fajok eredete a természeti kiválás útján címmel

Darwin angol természettudós, az evolúcióelmélet kidolgozója 1809. február 12-én született Shrewsburyben, 1882. április 19-én halt meg a Kent megyei Down községben, és ma a Westminster apátságban nyugszik. Összesen több, mint egy tucat könyvet ír, a legváltozatosabb témákról: kacslábú rákokról, kúszónövényekről, orchideákról, önmegtermékenyítő virágokról és hasonlókról. Evolúciós írásai közül A fajok eredete mellett Az ember származása (1871.) és az 1872-es The Expression of Emotions in Man and Animals ma is közismert.

 

Sok állítását a nagyrészt vallásos mozgalmak máig támadják, de a biológia későbbi fejlődésével a legalapvetőbb darwini paradigmák igaznak bizonyultak. Elméletének a genetikával való sikeres egyesítéséből született a neodarwinizmus. Tudományos körökben ma már az evolúció maga teljeskörű elfogadottságnak örvend, az elmélet részleteivel kapcsolatban viszont továbbra is termékeny viták zajlanak.

 

Darwin természetesen nem minden előzmény nélkül alakította ki saját álláspontját. Bizonyos értelemben segítették, más szempontból viszont gátolták az őt megelőző korok tudósainak különböző véleményei, kutatási eredményei. Érdemes áttekinteni, kik foglalkoztak a 18-19. században Darwinon kívül, őt megelőzve a Földet benépesítő fajokkal.

Carl Linné, a nagy "leltározó" az állat- és növényfajok szokatlan gazdagságát igyekezett könyvekbe foglalni. Georges Cuvier francia tudós felfigyelt arra, hogy a Föld mélyében felbukkanó, különböző korokból származó állati maradványok nagy hasonlóságot mutatnak. Jean-Baptiste Lamarck már egészen messzire jutott, amikor az élőlényeknek a környezetükhöz való alkalmazkodásáról számolt be (ma ezt az elméletet már nem fogadják el). Darwin továbbment, amikor szigorúan empirikus úton meggyőződött a mesterséges szelekció jótékony hatásáról. Az állat- és növénynemesítők munkájára figyelt fel, akik a legjobb tulajdonságokkal bíró fajokat fejlesztették, szaporították, ezzel - ne feledjük, ekkoriban még bármiféle genetikai ismeret nélkül - önkéntelenül is szinte új fajokat hozva létre. Feltételezése szerint ha emberi beavatkozással mindez elérhető, akkor működnie kell természetes körülmények között is.

A tényt, hogy Földünk csak úgy pezseg az élettől, egyesek csodaként értékelik, mások viszont megpróbálnak tudományos magyarázatot találni rá. Az evolúció elméletét az elmúlt 150 évben számtalan támadás érte már, s a szkeptikusok hangja most erősödni látszik. Véleményük szerint a darwini elképzelés tele van olyan hiányosságokkal és ellentmondásokkal, amelyeket csak az általuk képviselt 'Intelligens tervezés' elmélete képes kiküszöbölni. Vajon kinek van igaza? A film korunk egyik legvitatottabb természettudományos kérdésére igyekszik választ találni.--->