1850-ben szigorú törvényt hoztak az Egyesült Államokban: börtönbüntetés járt azért, ha valaki szökött rabszolgát fogadott a házába. Ráadásul a déliek nyomására ezt a törvényt a szabad államok területére, Északra is kiterjesztették, ahol az emberek többsége ellenezte a rabszolgatartást.

Ez az embertelen intézkedés és számtalan fájó személyes élmény késztette Harriet Beecher Stowe-t a Tamás bátya kunyhója megírására. A regénynek a maga korában is hatalmas sikere volt, már a megjelenését követő évben több százezer példányban fogyott el, és rövid időn belül sok nyelvre lefordították. Ám még ennél is fontosabb, hogy jelentős szerepe volt a közvélemény átformálásában és a rabszolgaság eltörlésében. A ma szentimentális ifjúsági regényként olvasott műalkotás saját korában puskaporos hangulatot, heves indulatokat kiváltó politikai kiáltványként robbant a köztudatba. Tamás bátya kunyhója "úgy tartozik hozzá az Egyesült Államokhoz, mint Petőfi költészete Magyarországhoz" .

"Világtörténeti cselekedet volt ez a könyv. Megmutatta az egész világnak Amerika szégyenét, arabszolgaságot… Harriet Beecher Stowe könyve betöltötte hivatását. De csodálatos módon nem felejtették el azóta sem. Ma is százezrek olvassák szerte a világon, színdarabokat faragnak, mozidarabokat csinálnak belőle, és nincs nap, hogy sokan-sokan meg ne siratnák a nemes szívű, vallásos lelkű, öreg négert, Tamás bátyát, Úgy látszlk, még mindig van mit tanulnunk ebből a könyvből. Rabszolgák nincsenek bár; de még mindig megesik, hogy különbséget teszünk ember és ember között, és nem tudjuk elképzelni, hogy ami nekünk s a magunk fajtájú embemek fáj, az éppen úgy fáj a másfájta embernek is." - írta Benedek Marcell.

>> a poszt folytatódik