Mi van ma?

Negyven éve halt meg a magyar rajzfilm "atyja", Macskássy Gyula.

A magyar reklámfilm- és animáció megteremtője 1912. február 4-én a budai Toldy Ferenc utca 50. szám alatt Macskássy János üzletvezető és Manicza Margit varrónő negyedik fiaként született. Összesen hatan voltak testvérek (öt fiú, egy lány), kétévenként születtek. Már iskolás korában kitűnt humorával és rajzkészségével.

A Toldy Reálban érettségizett. Diákkorában mandolinon játszott, ő is tagja volt a családi zenekarnak, amely pl. karácsonykor a többi Macskássynak műsort adott. Azonkívül úszott, korcsolyázott, a futball viszont nem érdekelte. Jól tanult, és persze rajzolt. Filmes ambíciói korán megnyilvánultak, ám a húszas években ennek megvalósítására még egyáltalán nem volt reális lehetőség. 1930-ban érettségizett, és annak ellenére, hogy rajzkészsége nyilvánvaló volt, elhelyezkedni csak az Angol utcai Diana Sósborszesz és Csokoládégyárba tudott. Mint kezdő reklámgrafikus csomagolásterveket készített, amely rajzokat aztán rotaprint technikával nyomtattak ki.

Rajzkészségét Bortnyik Sándornál fejlesztette tovább, majd Berény Róbert volt a mestere. A Bortnyik-Berény iskolában nagy tehetségek találkoztak, és életre szóló szövetségek köttettek. 1930-tól Szénásy Györggyel, Kassowitz Félixszel és Halász Jánossal (John Halas) animációs reklámfilmeket is forgatott. Ez utóbbival a Bajza utcában hamarosan létrehozták a "Coloriton színes reklám trükkfilmek" név alatti egy kis céget. Mintegy 30-40 reklámot készítettek együtt, mintegy 4-5 évig dolgoztak itt.

Két művész nagy egymásra találása, amikor Ilosvay Gusztáv először veszi kezébe a gitárját, hogy elpengesse rajta az első reklámfilmek egyikének - Szerencsés flottás - alapmotívumát.

A modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége Aba-Novák Vilmos 113 évvel ezelőtt, 1898. március 15-én született Budapesten.

A római iskola legdinamikusabb, legtermékenyebb alkotója a két világháború közti Magyarországon. Kiváló kompozícióteremtő képességgel monumentalitásra törekedett.

Apja Novák Gyula vasúti mérnök, anyja Waginger Róza bécsi születésű. A szülők házasságából három gyermek született: Gyula, Vilmos és Mária. Édesanyja következetesen németül beszélt gyermekeivel, egy gyerekkori fénykép hátlapjának tanúsága szerint Willinek nevezi Vilmos fiát, aki már fiatalon festő szeretne lenni.

1912-ben a budai reálgimnáziumban érettségizett. Apja kívánságára rajztanárjelöltnek iratkozik be a budapesti Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, Révész Imre növendékeként. Fölveszi az Aba előnevet, tudatosan készül a művészpályára. 1913-ban festőnövendékként a Szolnoki Művésztelepen dolgozik. Megismerkedik Fényes Adolffal, akitől olajfestést tanul. Két olajképével részt vesz a főiskola ifjúsági kiállításán (Déli pihenő, Alkony).

1914. október 26-án bevonul a 29-es honvédezredbe. 1918-ig 28 hónapon át frontszolgálatot teljesít Galíciában, ahol megsebesül, majd Bukovinában és Észak-Olaszországban szolgál. Kitüntetéssel szerel le. A háborút teljesen értelmetlennek, művészi ambícióinak gátlójának tartotta. 1918 tavaszán három havi szabadsága alatt megszerzi közép- és felsőfokú rajztanári oklevelét a főiskolán. Miután októberben hazatér az olasz frontról, egy éven át kisegítő tanársegéd a József Műegyetem rajz tanszékén.

1919 őszétől Berény Róbert egykori Városmajor utcai műtermében dolgozik. Kezdetben szüleinél, majd későbbi feleségével a Kálmán utca 10. szám alatt, utána Zugligeten, a egy vendéglő melléképületében lakik. Nyaranta Bodajkon, Komárom-Tarjánban, Zebegényben és Mátraszöllősön fest.