"Figyeljék a kezemet, mert csalok!" -mondta, s jött is egyik ámulat a másik után. Észrevétlenül csent el a nézők zsebéből kisebb tárgyakat, kiolvasta gondolataikat, használta azt a mintegy 5000 trükköt és kombinációt, amit e területen ismert.

100 évvel ezelőtt született Rodolfo, polgári nevén Gács Rezső, a legnagyobb magyar mágus, s az egyetlen, akit az évszázad leghíresebb bűvészeiről Amerikában megjelent könyvben a magyarok közül megemlítettek.

Egy Nagyfuvaros utcai betűszedő fiaként Gross Rezső néven látta meg a napvilágot 1911. május 16-án, Budapesten. A legenda szerint 1924-ben kimentett egy kínai gyöngyárust a Dunából, aki hálából megtanította az első trükkre. Mikor a következő nap barátait elkápráztatta frissen szerzett tudásával, felfigyelt rá egy éppen arra sétáló elegáns úr, aki maga is kedvelte a bűvészkedést. Ódry Zuárd volt, a híres színész, Ódry Árpád bátyja, aki akkor a Magyar Mágusok Szövetségének elnöke is volt. Pártfogásába vette az ügyes kezű fiút, aki később Rodolfó néven lett világhírű. (Ódry nevezte el Rodolfo Grossónak Gross Rezsőt 1929-ben. A művész 1945-ben magyarosította nevét Gácsra). A képzés hosszas és alapos volt. Évekig csak az alapismeretekkel foglalkoztak, s nem léptek tovább a haladás útján.

Gyakori közös bemutatkozásaik után első önálló fellépését mestere menedzselte 1929 tavaszán, s ettől fogva Pest és Buda számtalan egylete, klubja, szakmai és baráti köre hívta fellépni az ifjú mágust. 1930-ban a Fővárosi Nagycirkuszban lépett fel, és mutatványaival hamarosan külföldön is ismertté vált.

>> a poszt folytatódik