"Je ne regrette rien" - énekelte Edith Piaf, pedig élete nem volt leányálom: bordélyházban nevelkedett, gyermeke meghalt, bokszbajnok szerelmével lezuhant a repülőgép, ő meg rászokott a drogokra. Amit mi őrzünk belőle, az rekedtes hangja, jellegzetesen pergetett r-jei és édesbús melódiái.

Edith Piaf eredeti nevén: (Édith Giovanna Gassion) 95 évvel ezelőtt 1915. december 19-én született Párizsban (meghalt: 1963. október 11.- Grasse). A francia zászló mellett ő Franciaország egyik jelképe.

Szörnyű gyermekkora volt, születése után anyja rögtön elhagyta, rengeteget éhezett és szaruhártyagyulladás következtében két évre elvesztette látását is.

Felgyógyulása után együtt "dolgozott" apjával - elõbb cirkuszokban, majd az utcán. Gassion bíztatta elsőként az éneklésre: kígyóember-mutatványa után Edith dalai következtek, meg persze a tányérozás, hiszen ebből éltek. Apja jónéhányszor megpofozta, de a maga módján azért szerette lányát. Babát vett neki, hálás volt, amikor lázasan is fellépett és nagyon büszke, amikor 1932-ben megszületett unokája, Marcelle. Edith 17 éves volt, az apa, Louis Dupont 18. A gyereket kétévesen elvitte az agyhártyagyulladás. A szerelemnek is vége szakadt. "A szerelem mindig elmenekült tőlem" - mondta később Piaf.

A temetés után az elkeseredett Edith ismét Párizs utcáin énekelt. 1935 októberében itt hallotta meg Louis Leplée, a Gerny's kabaré igazgatója. Tőle kapta a testre szabott művésznevét, a Piafot, amely a párizsi argóban Verebet jelent.

>> a poszt folytatódik