Rainer Maria Rilke (Prága, 1875. december 4. - Montreux, Valmont 1926. december 29.) költészete egyedi a világirodalomban: szinte gyermeki naivitás, nőies lágyság és szelídség, a szegények iránti keresztényi részvét jellemezte. Az élet és halál, az öröm és bánat, a valóság és a képzelet nagy egységének összképe ez az életmű.

Rilke elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak. Szülei katonai pályára szánták, a gyenge fizikumú, érzékeny fiú azonban nem bírta a kadétiskola vakfegyelmét, és abbahagyta tanulmányait. A linzi kereskedelmi akadémián, majd a prágai egyetemen tanult tovább, ahol jogot, filozófiát és irodalomtörténetet hallgatott. Németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a "szobrászok szobrászánál", Rodinnél volt titkár.

Korai versei még a századvégi dekadencia közérzetét variálták a szecesszió német változatának, a jugendstil jegyében

Szecessziós a dekorációja, dekadens a halálerotikája az Ének Rilke Kristóf zászlós szerelméről és haláláról című líraian dallamos és ritmikus kis próza-románcának is, amelyet 1899-ben egyetlen éjszaka alatt írt, de csak 1906-ban publikált, és ekkor valóságos bestseller-sikert aratott vele.

Oroszországi élményei nyomán írta az Imádságoskönyv (1905) verseit, amelyek egy orosz szerzetes imáinak, himnuszainak képében Istenről, a szegénységről, a halálról vallanak. Már itt feltűnik a később gyakran visszatérő rilkei motívum: az élethez természetesen és szervesen hozzátartozik a halál, de kinek-kinek a maga halála, amitől a modern kor megfosztja az embert. Mint az életét, úgy a halálát is tömegesíti, nivellálja.

1902-ben, majd bővítve 1906-ban jelent meg a Képek könyve című kötete, amelyben a versek már már a lét egészéről vallanak. A dolgok lényegének megragadására irányuló erőfeszítést Rilke Rodintől tanulta. Megtanult mellette másképp "látni": behatolni a látható dolgok mélyére és ott feltárni, megragadni láthatatlan lényegüket. Úgy akart eljárni költőként, ahogy a szobrász Rodin és általában a modern képzőművészet: tiszta formát, dolgokat létrehozni, amelyeknek lelkük van.

KÖSZÖNTŐ

Akárki vagy: esténként lépj elő
szobádból, hol mindent megért az agy;
túlról házad a messzeségbe nő:
akárki vagy.
Alig hagyja el megfáradt szemed
az otthonod elhasznált küszöbét,
fekete fát emel képzeleted:
magában áll és háttere az ég.
S világot alkottál. És óriás,
akár a szó, amely a csöndben érett.
S akaratod amint tudtára ébred,
elválik szemedtől a látomás...

>> a poszt folytatódik