Aligha van az orosz történelemben ismertebb név, mint az övé, talán csak Rettegett Iván vagy Nagy Péter vetekedhet vele. Életében a tragédia minden eleme összesűrűsödött. "A trón magasságáig emelkedett muzsikkal együtt járt a hatalom, a szex, az intrika, az erőszakos halál, amelyet a Romanov - dinasztia bukása követett" . Ráadásul alig akad még történelmi személyiség, akit már életében annyira imádtak és gyűlöltek volna, mint ezt a szibériai vándorszerzetest. Sokak szemében ő volt a testet öltött gonosz, a démon, akit ki kell irtani a világból - nagyjából ezt a képet őrzi a mai tudatunk is róla.

Kilencvennégy éve, 1916. december 29-én gyilkolták meg Grigorij Jefimovics Raszputyint, az orosz történelem és a múlt század egyik legellentmondásosabb személyiségét.

Raszputyin kereskedéssel is foglalkozó gazdacsaládban született 1869 táján a szibériai Pokrovszkojéban. Élete első szakaszában apja földjén dolgozott, majd tizenkilenc éves korában megnősült, három gyermeke is született. A félig analfabéta, kicsapongó életű muzsikot közvetlen környezetében megvetően csak "részeges Griská"-nak nevezték. Ifjú apaként - vélhetőleg lopás miatti vezeklésként - három hónapot töltött egy kolostorban. Itt vallásos megvilágosodáson esett át és állítólag csatlakozott a hliszt szektához. Ennek tagjai elvetették az egyházi intézményeket, de fura módon megengedték tagjaiknak, hogy ortodox templomba járjanak. Az üdvözüléshez a bán adta eksztázison, majd az ezt követő bűnbánaton keresztül akartak eljutni, szertartásaik időnként tömeges orgiákba csaptak át.

Raszputyinnak érthetően megtetszett a hlisztek tanítása, buzgó tanuló lett, áhítattal hallgatta a szakadár pópák szónoklatait, és okult belőlük a jövőre nézve. Bizonyos idő elteltével aztán, mint szakképzett szent ember kilépett a kolostor falai közül s országos zarándokútra indult, járt a görögországi Athosz kolostorban és Jeruzsálemben is.

Az országot mosdatlanul, rongyos ruhában járó férfi nevéhez hamarosan csodás gyógyítások és beteljesedett próféciák kapcsolódtak, messzi földről özönlöttek láthatására a hívők. 1905-ben bukkant fel az egyébként is a miszticizmus tüzében égő Szentpéterváron, ahol tárt karokkal fogadták.