Kazal László (1911. február 27. - 1983. május 10.) az egyik legsokoldalúbb művészünk volt. Játszott Ádámot, tartott "szakszerű" borkostolót, slágereket énekelt, sőt a telefonkönyvet is. Sok filmben szerepelt, de annak a jelenetnek, ahol megjelent, "zamata" volt. Játszott zenés darabokban és kabarétréfákban, Számtalan hangfelvétel maradt utána, meg egy kicsit a halhatatlanság.

Édesapja a Földművelésügyi Minisztérium hivatalnoka, pénztáros, aki az első világháborúban három esztendei katonai frontszolgálat után nem sokkal, 1917-ben hősi halált halt. Kazal László hatévesen, Gábor nevű testvérével marad félárvánl. Az édesanya egy kis vendéglőt nyit, a fiúk neveltetésének finanszírozásául. Laci rosszul tanul. "A kereskedelmi második osztályában tizenkét tantárgyból megbuktam. Csak tornából és énekből mentem át. Bánatomban elszegődtem újságkihordónak."

A kereskedelmi iskola II. osztályát követően kimaradt az iskolából. Az újságkihordás fárasztó hajnali felkeléseit, felváltja nappali munkára, és így lesz egy divatkereskedésben kifutófiú. Némi ismeretség segítségével válik borfiúvá, később pincérré a Gellért Szállóban. Ott nem tud megálljt parancsolni heves vérmérsékletének, visszafelesel a főpincérnek, s némi tetlegességet követően elbocsátják. Néhány esztendő múltán beiratkozik Rákosi Szidi színésziskolájába, ahová rendszerességgel jár, a koraesti munkazárást követően.

>> a poszt folytatódik