Huszárik Zoltán a modern magyar filmművészet hányatott sorsú, zaklatott életű "mitologikus" alakja, akit kortársai és leszármazottai mintegy emblémaként őriznek emlékezetükben, akinek megadatott, hogy maradandó alkotásokkal írja be nevét művelődéstörténetünkbe.

80 éve, 1931. március 14-én született parasztcsaládban a Galga-melléki kis faluban, Domonyban. Kétéves volt, amikor édesapja meghalt. A tehetséges ifjú az Aszódi Gimnáziumban érettségizve (1950.) sikerrel pályázott a szegedi orvosi karra, a Képző - és Iparművészeti Főiskolára, a Színművészeti Főiskola filmrendezői szakára. A három hely közül e legutóbbit választja. Vesztére. Mert hiába abszolvál kitűnően, tanárai: Gertler Viktor, Makk Károly sem tudják megmenteni a könyörtelen kuláktörvény miatti eltávolítástól. 1953 - tól 1959 - ig földet túr, rajzfilmes, filmasszisztens, dekoratőr, biztosítási ügynök, művészeti előadó, segédmunkás, nyomorgó - hét esztendei "hrabáli sors" az úgymond szocializmusban. 1959 -ben azután negyedéves hallgatóként rehabilitálják, visszatérhetett a főiskolára, Máriássy Félix legendás osztályába. 1961-ben szerzett filmrendezői diplomát.

Mindkét vizsgafilmjével - Játék, Groteszk - vihart kavart, de kijelölte helyét a progresszív lázongók között. Vizsgafilmjeit sohsem forgalmazták.