Szeretem az eleven szerelmet, a felforgató humort, a lehetetlent és az illúziót. Szeretem a fiatal, szabad emberek nevetését. Gyűlölöm a lemondást, a türelmet, a hivatásos hősiességet és minden kötelező szépérzést. Félek, hogy megismerem a korlátaimat. (R. Magritte)

A belga szürrealista iskola vezéralakját René Francois Ghislain Magritte-t (1898. november 21. - 1967. augusztus 15.) gyermekkori tragédia tette fogékonnyá a szürreális megragadására.

13 éves korában elvesztette anyját, aki egy folyóba ölte magát. Két hét múlva találták meg, a fejét hálóinge fedte. A festő számos képén találunk fedett, leplezett fejű alakokat, víz előtt fekvő testeket, koporsóba zárt személyeket. A festő nem volt tudatában képei sodró üzenetének, ösztönösen festett. Ha viszont nem ismernénk ezt az élettörténeti adalékot, kevesebbet tudnánk a művek tudattalan üzenetéről. Mindenkinek meg kell értenie a Magritte által összekötött valóságsíkokat, hogy az ezek kölcsönhatásából adódó jelentést magát megfejthesse. Misztikus világában csak az tud tájékozódni, aki elfelejti a szokványos világ képét.

>> a poszt folytatódik