Mi van ma?

Hatvanhat évvel ezelőtt, 1945. május 9. első perceiben írták alá a hitleri Németország hadserege három haderőnemének képviselői - a szárazföldi erők nevében Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht-főparancsnokság korábbi vezérkari főnöke, a haditengerészet részéről annak főparancsnoka, Hans-Georg Friedeburg flottatengernagy, a légierő részéről H. Stumpff vezérezredes - a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról (fegyverletételéről) szóló nyilatkozatot. Európában ezen a napon ért véget a második világháború.

A ma 50 éve elhunyt Darvas Szilárd költőnek indult, majd népszórakoztató lett belőle, páratlanul sikeres a maga nemében. Sokoldalú, termékeny író volt, s talán túlságosan szellemes ahhoz, hogy komoly helyet vívjon ki magának a magyar irodalomtörténetben. Ez a villódzóan tehetséges humorista rövid élete során volt költő, librettista, lapszerkesztő, konferanszié, szatíra- és forgatókönyvíró, s számos műve - tudjuk vagy sem - máig része tömegkultúránknak.

Az 1909. november 30-án Budapesten született Darvas Szilárd, ámbár kitanulta a nyomdászszakmát, mint minden valamirevaló ifjú ember, költőnek készült. Ambíciói és képességei messze túlhaladták az önképzőköri kereteket. Alkotásait a harmincas évek során két verseskötetbe gyűjtve, saját kiadásában bocsátotta a közönség elé: Ember az óramutatón, 1934. és Ördögsziget, 1939. Budapesti és erdélyi folyóiratok is közölték munkáit, így költeményei megjelentek a kolozsvári Korunk, a József Attila és Ignotus Pál által szerkesztett Szép Szó, valamint a Nyugat örökébe lépett Magyar Csillag hasábjain.

Publikált költeményeiben a fasizmus és a háború embertelensége ellen tiltakozott. Háborúellenes verseiben vitriolos gúnnyal támadta a fennálló rendszer tekintélyét. Katakomba - két keresztény beszélget című verséért 1943-ban hadbíróság elé állították.

Vidám írásai csaknem minden újságban olvashatóak voltak, egyéni stílusú humora legfőképp szójátékokra épült. Humoros jeleneteket, komédiákat Szarvas Dénes álnév alatt már 1945 előtt is írt, irodalmi karikatúra-gyűjteménye A csodálatos papagáj címmel 1947-ben jelent meg. Ez a kötet tulajdonképpen az Így írtok ti folytatása, Tamási Áron, Illyés Gyula, Rónai Mihály András műveinek parodizálása.

A 1948-tól a Ludas Matyiban jelentek meg hétről hétre humoreszkjei. Ezek javát válogatta két kötetébe (Ugyanaz viccben, 1950; Tréfás kalauz, 1955, 1958).

1945-től 1948-ig a Szabadság c. lap munkatársa, 1948-ben a Ludas Matyi egyik alapítója és felelős szerkesztője lett. Kevéssel utóbb a filmhíradó is megörökítette alakját és kedélyesen könnyed szavait, amint a lap rejtvénypályázatának díjait (hízott libákat) átadta a nyerteseknek. Oldottságának és élces svádájának ez idő tájt már a legkülönfélébb kabarészínpadokon is nagy hasznát vette.

A Nobel-díjat a svéd kémikus, feltaláló Alfred Nobel alapította. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának (33,2 millió svéd korona) kamataiból évről évre részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseivel a díjat kiérdemli. 1968-ban a tudományos munkásság nobeli elismerése kiegészül a Közgazdasági Alfred Nobel-emlékdíjjal. Ezt a Svéd Bank (Sveriges Riksbanks) kezdeményezte a pénzintézet fennállásának 300. évében, s a díjat hivatalosan Alfred Nobel-Emlékdíjnak nevezik, tehát nem közgazdasági Nobel-díjnak.

Az alapító kívánságára 1901 óta évente az évi kamatokat öt egyenlő részre osztják fel. Egy-egy rész illeti meg azt, aki (nemzetiségétől függetlenül) a fizika, a kémia, a fiziológia vagy orvostudomány terén a legfontosabb felfedezést tette, továbbá aki az irodalomban a legjobbat alkotta, illetve aki a legtöbbet tette a népek testvériségéért, a béke ügyéért. A díjakat a Svéd Tudományos Akadémia (fizika, kémia, közgazdaság-tudomány), a stockholmi Karolinska Institut Nobel-csoportja (orvostudomány), a Svéd Akadémia (irodalom), illetve a norvég Storting öttagú Nobel-bizottsága (békedíj) ítéli oda.

A jelöltek kiválasztásában a világ tudósai és a kulturális élet képviselõi írásbeli javaslataikkal vesznek részt, a Nobel-bizottságok felkérésére. A díjak több személy között is megoszthatók. Intézmények és szervezetek csak békedíjat kaphatnak. A díjkiosztásra minden év december 10-én, az alapító halálának évfordulóján kerül sor, az aranyérmeket és az okleveleket a svéd király adja át Stockholmban, illetve a békedíjat a norvég király Oslóban. A Nobel-díj értéke az 1901., 1950., 1980., 1990. és 2000. évben személyenként 150000, 164300, 880000, 4000000, illetve 9000000 svéd korona volt. 2000-ig 673 Nobel-díjat és 46 Alfred Nobel-emlékdíjat adtak át

Nobel végrendelete értelmében konkrét teljesítményért, eredményért adható az érem - amit a díj odaítélésének indoklásában mindig le is írnak. Nobel-díjat a jelölt csak életében kaphat, így a tudományos élet és az irodalom jelesei közül számos személy végül nem érhette meg, hogy rá kerüljön a sor, holott munkássága érdemessé tette volna az elismerésre. A Nobel-békedíj az egyetlen, amit nem természetes személy is megkaphat: nem is egy példa volt arra, hogy szervezetek kapták a békedíjat. A tudományok és az irodalom díjazottjai azonban csak magánszemélyek lehetnek.