Mi van ma?

93 évesen meghalt Jancsó Miklós, cannes-i díjas és kétszeres Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró. A Hvg.hu értesülését Jancsó Nyika, a rendező fia erősítette meg.

A 90. születésnapjára készült poszttal emlékezem rá. Nyugodjon békében!

Ma ünnepli kilencvenedik születésnapját a világhírű kétszeres Kossuth-díjas filmrendező Jancsó Miklós.

1921. szeptember 27-én Vácott született. Rövidesen Székesfehérvárra költöztek. Egy évet román kétnyelvű elemibe járta, mivel családja Erdélyből származott. 1931-től a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban tanult, s az itt uralkodó szabad szellem későbbi pályájának egyik meghatározó élménye lett. Itt ismerkedett meg a népi irodalom képviselőinek munkáival. Érettségi után a pécsi jogi egyetemre iratkozott be, de diplomát Kolozsvárott szerzett 1944-ben.

1944 augusztusában szüleivel visszatért Magyarországra. Bejelentkezett az ügyvédi kamarába, de jogi munkát már nem végzett. 1945 tavaszán szovjet hadifogságba került, s Leningrádba, majd Raivolába vitték. A fogságban a tüdeje súlyosan megbetegedett, így rövid idő múlva hazaengedték. 1946 őszén már Budapesten volt.

1950-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán szerzett diplomát. Ezután a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárba került, az ezt követő nyolc évben híradó- és dokumentumfilmeket rendezett.

1949. december 21-én házasságot kötött Wowesznyi Katalin táncsosnővel. A házasságból két gyermek született: 1952-ben Jancsó Nyika (ifj. Jancsó Miklós) és 1955-ben Jancsó Babus (Jancsó Katalin). Wowesznyi Katalintól elvált, majd 1958-ban feleségül vette Mészáros Márta filmrendezőnőt. Jancsó adoptálta Mészáros Márta előző házasságából született fiát, Zoltánt. Együtt nevelték három gyermeküket, de közös gyerekük nem született.

1958-ban elkészítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címen. A filmet Somló Tamás fényképezte, akivel 1969-ig dolgozott együtt. 1959-ben Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól az évtől állandó alkotótársa lett egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig.

Második játékfilmjében, az Oldás és kötésben (1963.) egy majdnem krisztusi korú (egy híján harminchárom éves), elsőgenerációs értelmiségi szembesülés-történetét meséli el. A film már jelezte, hogy Jancsóval új és eredeti tehetség jelent meg a magyar filmkultúrában

Bánhidy László (Szatmárnémeti, 1906. márc. 11.- Budapest, 1984. nov. 22.)

Szüleivel nehéz körülmények között élt. Először teológiát tanult, majd jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, ahol 1928-ban végzett. Az Országos Kamara Színházban játszott 1929-től 1930-ig, 1930 és 1931 között pedig Kassán. Ungvár és Munkács következett 1931 és 1934 között.

1934-ben szerződött a Bethlen téri Színházba Budapestre. 1937-től 1939-ig a Magyar Színház, majd a Belvárosi Színház tagja volt egy évig. 1941-ben a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött egy évre, 1942-től pedig a Vidám Színpadon játszott 1944-ig. Ekkor ismét a Nemzeti Színház tagja lett, de játszott a Madách Színházban is ezzel egyidőben. 1949-ben újra a Belvárosi Színház tagja lett, 1951 és 1957 között pedig a Néphadsereg Színházban játszott. 1957-ben a Petőfi Színházhoz szerződött, majd 1960 és 1963 között a Jókai Színház tagja volt. 1963-ban szerződött a Thália Színházhoz, itt játszott nyugdíjazásáig, 1966-ig.

Nyugdíjas színészként is rendszeresen fellépett a Pesti Színházban.

Játékfilmekben, tévéfilmekben és rádiójátékokban is gyakran szerepelt. Karakterszerepeket formált meg remek megfigyelőképességgel, ízes beszéddel, egyénien fanyar humorral. Általában munkás- és parasztfigurákat keltett életre, a sematikus jellemből is hús-vér alakot formált.

1938-ben filmezett először a Pillanatnyi pénzzavar c. filmben , de pályafutása a háború után bontakozott ki. Sok filmben formált meg epizód- és karakterszerepeket: Lúdas Matyi (1949.) , Dalolva szép az élet (1950.) , Talán a legemlékezetesebb alakítása volt Matula bácsi , a berek lakója a Tüskevárban (1967.)