93 évesen meghalt Jancsó Miklós, cannes-i díjas és kétszeres Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró. A Hvg.hu értesülését Jancsó Nyika, a rendező fia erősítette meg.


A 90. születésnapjára készült poszttal emlékezem rá. Nyugodjon békében!


Ma ünnepli kilencvenedik születésnapját a világhírű kétszeres Kossuth-díjas filmrendező  Jancsó Miklós.

1921. szeptember 27-én Vácott született. Rövidesen Székesfehérvárra költöztek. Egy évet román kétnyelvű elemibe járta, mivel családja Erdélyből származott. 1931-től a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban tanult, s az itt uralkodó szabad szellem későbbi pályájának egyik meghatározó élménye lett. Itt ismerkedett meg a népi irodalom képviselőinek munkáival. Érettségi után a pécsi jogi egyetemre iratkozott be, de diplomát Kolozsvárott szerzett 1944-ben.

1944 augusztusában szüleivel visszatért Magyarországra. Bejelentkezett az ügyvédi kamarába, de jogi munkát már nem végzett.  1945 tavaszán szovjet hadifogságba került, s Leningrádba, majd Raivolába vitték. A fogságban a tüdeje súlyosan megbetegedett, így rövid idő múlva hazaengedték. 1946 őszén már Budapesten  volt. 

1950-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán szerzett diplomát. Ezután a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárba került, az ezt követő nyolc évben híradó- és dokumentumfilmeket rendezett.

1949. december 21-én házasságot kötött Wowesznyi Katalin táncsosnővel. A házasságból két gyermek született: 1952-ben Jancsó Nyika (ifj. Jancsó Miklós) és 1955-ben Jancsó Babus (Jancsó Katalin). Wowesznyi Katalintól elvált, majd 1958-ban feleségül vette Mészáros Márta filmrendezőnőt. Jancsó adoptálta Mészáros Márta előző házasságából született fiát, Zoltánt. Együtt nevelték három gyermeküket, de közös gyerekük nem született.

1958-ban elkészítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címen. A filmet Somló Tamás fényképezte, akivel 1969-ig dolgozott együtt. 1959-ben Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól az évtől állandó alkotótársa lett egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig.

Második játékfilmjében, az Oldás és kötésben (1963.) egy majdnem krisztusi korú (egy híján harminchárom éves), elsőgenerációs értelmiségi szembesülés-történetét meséli el. A film már jelezte, hogy Jancsóval új és eredeti tehetség jelent meg a magyar filmkultúrában

Az Így jöttem 1964-ben készült és 1965-ben bemutatott fekete-fehér film már az összes jancsói stílusjegyet magában foglalta: a szokatlanul hosszú beállításokat, a nagy tért befogó, horizontális kameramozgást, a képek erős vizuális hatással bíró megkomponáltságát. A film a  Magyar Játékfilmszemlén a társadalmi zsűri fődíját, a szakmai zsűri rendezői különdíját kapta.

 

A Szegénylegények (1965.) című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok,  kirobbanó nemzetközi sikert aratott, Cannes-ban is bemutatták, s ettől kezdve emlegetik Jancsót egy szinten korunk nagy rendezőivel, Fellinivel, Antoionival és Bergmannal. E filmjével indította az egész életművén végigvonuló gondolatiságot: az egyén és a hatalom, a hatalom és a közösség viszonya, a szabadság és a zsarnokság között feszülő ellentét filmes ábrázolását. 1966-ban a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma-díjra jelölték.

 

A Csillagosok, katonák (1967.)  után a legutolsó közös munkája Somló Tamással  Fényes szelek (1968.) című film volt. Somló Tamást Kende János operatőr váltotta fel.

  

1968-ban Budapesten megismerkedett Giovanna Gagliardo olasz újságíró és forgatókönyvírónővel, akivel együtt Rómába költözött közel 10 évre kisebb nagyobb budapesti megszakításokkal. Ebben az időben készítette A pacifista (1971.), a Technika és rítus 1971.) és a Róma visszaköveteli a Cézárt (1974.) című alkotásait.  1980-ban felbontotta kapcsolatát Gagliardóval, és 1981-ben feleségül vette Csákány Zsuzsa vágót. A házasságból 1982-ben megszületett Jancsó Dávid.

A Magyarországon forgatott Még kér a nép (1971.) című filmjéért 1972-ben Cannes-ban elnyerte a legjobb rendező díját. (1979-ben pedig életműdíjat kapott.)

 

Gyurkó László 1968-ban szólította színpadra a kérlelhetetlen királylányt, hogy Elektra és öccse összecsapásából kortársi drámát teremtsen, amelyben a kérlelhetetlen forradalmiság és a realitásokhoz alkalmazkodó józanság csap össze. Gyorsan népszerűvé lett, hosszú szériában játszott drámáját, a kor gyors változásainak hatására 1972-ben átdolgozta. Ez utóbbi változat alapján készült két évvel később Jancsó Miklós filmvariációja, a  Szerelmem, Elektra (1974.) A drámaíró mellett ott volt állandó forgatókönyvírója, Hernádi Gyula.

 

Olaszországból való hazatérése után új alkotói korszak kezdődött el művészetében: a nehezen megfejthető képi jelrendszerrel készült Szörnyek évadja (1987.), a  Kék Duna keringő (1992.) már a magyar jelent boncolták, újfajta filmnyelvi eszközökkel. Utóbbi filmjéért a  Montreali Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezés díját kapta.

A kilencvenes évek közepétől  művészete ismét megújult. A bohóctréfa, a blődli eszközeivel dolgozik, a beállítások is megrövidültek, s két színészének, Mucsi Zoltán és Scherer Péter párosának számtalan rögtönzést is engedélyez.

1999-ben rendezte a  Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten című filmszatírát, melyben három vidám sírásó (egy félénk, egy dörzsölt és egy együgyű) evez, pedálozik, lapátol a kilencvenes évek zűrzavarában. Kaszál és rajta veszt, csodás alak- és színeváltozások esnek, céget gründolnak, házasodnak, családot irtanak, magasba hágnak és pofára esnek, éppen mint az életben.

2000-ben az  Anyád! A szúnyogok című filmszatírájával a Magyar Filmszemlén a legjobb rendező díját nyerte.

 

Ugyanebben az évben forgatta az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél című filmjét.

    

Jancsó Miklós minden valószínűség szerint világrekordot döntött: rendezőt saját filmjében nem tettek el láb alól annyiszor, mint őt és Hernádi Gyulát. A Kelj fel komám, ne aludjál! (2002.)gyilkos humorú nagyjelenetében például 1944 őszén a nyilas Nemzeti Számonkérőszék ítéli őket halálra - a szocialista etikával összeegyeztethetetlen műveikért. Lovasi András, a Kispál és a Borz, no meg a Bëlga klipbetétei az ezredvégi magyar káosz vízióit kapcsolják a káosztörténelem jancsói képéhez.

 

Jancsó Miklósnak a  történelem mindig is kedvenc témái közé tartozott. Utolsó filmjét  Oda az igazság címmel 2010-ben a filmszemlén mutatták be. Látszólag Mátyás királyunk korával foglalkozik, de ahogy az ősz mestertől már megszokhattuk, a valóságban ennél sokkal többről van szó. Ráadásul Mátyás neve el sem hangzik a filmben...

 

Számos kitüntetést szerzett: Érdemes Művész kitüntetést kapott 1970-ben, Kossuth-díjat 1973-ban és 2006-ban, A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést pedig 2002-ben  Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (Szörnyek évadja 1987, valamint életműdíj 1990-ben.)

 

A rendezések mellett Jancsó aktív közéleti és társadalmi szerepet is vállalt, 1986-tól a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetségének elnöke, 1993-ban a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának ügyvivője, 1996-ig a Boldogság Párt alelnöke volt, 1988 óta címzetes egyetemi tanár a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1990 és 1992 között a Harvardon tanított, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 1994-től elnöke, az Európai Filmakadémia tagja, s több ízben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje is volt.