"A zenémnek gyökerei vannak, melyeket a gyerekkoromból ástam elő; zenei gyökerek, melyek a legsötétebb mocsokban voltak."

Ray Charles, akinek talán a legtöbbet köszönhet a rhytmn & blues és a soul zene, és akit a dzsessz, sőt a country kedvelői is tiszteletteljesen emlegetnek, ma hét éve halt meg. Stílusa olyannyira egyéni, hogy Elvis Presley mellett ő az akinek zenéjét senki mással nem lehet összetéveszteni. Azon kevés zenészek egyike akiknek tehetségét korán felismerte és elismerte a kritika. Életében 12 Grammy-díjat kapott, majd halála után még nyolcat.

A szegény, délről érkezett, sanyarú sorsú, vak, színes bőrű zenész a társadalmi és művészi korlátokat ledöntve átírta az amerikai zene történetét. Kezdetben sokat küszködött azért, hogy tisztességesen bánjanak vele, és meglelje saját útját. Majd felfedezi őt egy lemezcég, üstökösként tör be a zenei életbe, és világhírnévre tesz szert. A sztárságért azonban súlyos árat fizet: egy életen át küzd a kábítószerrel és a viharos szerelmi ügyekkel.

Első lemeze 1949-ben jelent meg a Swing Time Records jóvoltából (Ain't That Fine ) Megszületett első slágere is: Confession Blues . Az első Top 10 felvételét 1951-ben készítette: Baby Let Me Hold Your Hand címmel.

>> a poszt folytatódik