| "A zenémnek gyökerei vannak, melyeket a gyerekkoromból ástam elő; zenei gyökerek, melyek a legsötétebb mocsokban voltak."
|
Ray Charles, akinek talán a legtöbbet köszönhet a rhytmn & blues és a soul zene, és akit a dzsessz, sőt a country kedvelői is tiszteletteljesen emlegetnek, ma hét éve halt meg. Stílusa olyannyira egyéni, hogy Elvis Presley mellett ő az akinek zenéjét senki mással nem lehet összetéveszteni. Azon kevés zenészek egyike akiknek tehetségét korán felismerte és elismerte a kritika. Életében 12 Grammy-díjat kapott, majd halála után még nyolcat.
A szegény, délről érkezett, sanyarú sorsú, vak, színes bőrű zenész a társadalmi és művészi korlátokat ledöntve átírta az amerikai zene történetét. Kezdetben sokat küszködött azért, hogy tisztességesen bánjanak vele, és meglelje saját útját. Majd felfedezi őt egy lemezcég, üstökösként tör be a zenei életbe, és világhírnévre tesz szert. A sztárságért azonban súlyos árat fizet: egy életen át küzd a kábítószerrel és a viharos szerelmi ügyekkel.
Első lemeze 1949-ben jelent meg a Swing Time Records jóvoltából (Ain't That Fine 
) Megszületett első slágere is: Confession Blues . Az első Top 10 felvételét 1951-ben készítette: Baby Let Me Hold Your Hand címmel.
Ray Charles (eredeti neve: Ray Charles Robinson) 1930. szeptember 23-án Albanyban, Georgia államban született. Hatéves korában glaucoma következtében elvesztette látását, tizenöt évesen pedig a szüleit. Vaksága mellett lelki vívódások is gyötörték az alig 10 éves fiút, aki még látása elvesztése előtt elveszítette az öccsét (ez, hasonlóan vakságához, egész életében elkísérte). Tíz éves korában elveszítette apját, majd rá 5 évre az anyját is.
A Floridai Süketek és Vakok Iskolájában fejlesztette ki és tökéletesítette zenei tehetségét. Kizárólag komolyzenét tanult, ő azonban dzsesszt és blues-t akart játszani, ahogy a család rádióján hallotta. Az iskola vezető zenésze lett. Miután 15 éves korára mindkét szülőjét elveszítette, a család baráti köréből egy házaspár nevelte őt, az iskolába nem ment vissza. A Ritz Színházban lépett fel, alkalmanként négy dollárért. Mindig más bandákban játszott, de ő saját zenekarra vágyott. Úgy döntött, egy nagyobb városba költözik, Seattle mellett döntött. Itt ismerkedett meg az akkor 14 éves Quincy Jonesszal és kötött vele barátságot.
1952-ben szerződtette az Atlatinc lemezkiadó és ettől kezdve használta a Ray Charles nevet. Egyéni stílusa többirányú hatás révén alakult ki, de ettől kezdve dalaival rendszeresen feljutott a sikerlistákra. Az ötvenes évek elején egy időre New Orleansba ment, és a Modern Jazz Quartett-tel készített felvételeket. A kritikusok 1955-re teszik azt a momentumot amikor Charles igazán rátalál saját hangjára, ekkor jelenik meg ugyanis az I Got A Woman című, ma már klasszikusnak számító dala.
, Lonely Avenue , Drown In My Own Tears, What'd I Say.
A hatvanas évek elején az Atlantictól az ABC-hez igazol, ahol nagyobb szabadságot kap saját felvételeinek készítésében. Eklektikus izlésének megfelelően albumain állandóan kísérletezik és voltoztatja a kíséretet, de mindegyiken felismerhető a tipikus Ray Charles hangzás. Népszerűsége egyre inkább nőtt, ami nem csoda hiszen olyan számokkal szerepelt a slágerlistákon mint a You Are My Sunshine, Crying Time .
Az 1960-as években polgári jogi aktivista lett. Korábban is tapasztalta turnéi során az afro-amerikai művészek és közönség igazságtalan megkülönböztetését, most pedig ő lett az első művész, aki határozottan elutasította, hogy szegregált klubokban játsszon. 1977-ben Georgia állam bocsánatot kért tőle azért, hogy annak idején emiatt területéről kitiltotta. Georgia On My Mind című száma ekkor lett az állam hivatalos dala.
Szintén ebben az időszakban vált egyre kaotikusabbá a magánélete, házasságát megingatták az állandó hűtlenségei. 1965-ben heroin birtoklásért letartóztatták, és ez rádöbbentette, hogy kábítószer függősége veszélyezteti karrierjét és a zenét, melyet annyira fontosnak tartott. Elhatározta, hogy véget vet a két évtizedes romboló szenvedélynek, és bevonult egy rehabilitációs kórházba. Vágya, hogy folytathassa a zenélést, mindennél erősebbnek bizonyult. Soha többé nem nyúlt heroinhoz.
1966-tól kezdődően zenéjében túlsúlyba kerülnek a rock és a blues elemek ami által maradandó hatást gyakorolt a rock olyan előadóira mint Joe Cocker, Stevie Winwood vagy Van Morisson.
A hetvenes években új felvételek helyett inkább koncertezik.
Lemezein egyre inkább a régi nagy számok újabb verziói szerepelnek, de ekkor már Ray Charles nem egyszerűen egy zenész, hanem akárcsak Aretha Franklin, nemzeti intézmény. Zenetörténészek szerint ő volt a legnagyobb hatással a fekete zenére.
1980-tól kezdődően egyre többet foglalkoztatják filmekben, ahol egyszerűen önmagát kell alakítania: Blues Brothers (1980.) Maximális ár (1989.)
A televízióban: A simlis és a szende (sorozat Bruce Willis főszereplésével )
Who's The Boss . A We Are The World kislemez egyik vezéralakja, fellépett az 1990-es New York-i John Lennon emlékkoncerten.
1991-ben Grammy-díjat kapott az I'll Be Good To You című daláért. 1992-ben megkapta a NARAS életműdíjat, 1994-ben helyet kapott a Rock Dicsőségcsarnokában.
Ray Charles 76 dala szerepelt a toplistákon, és több mint 75 albumot adott ki. Sosem feledte gyökereit, vagy azokat az akadályokat, melyek pályáján vártak rá. Több mind 20 millió dollárral segítette a feketék oktatását, a művészetet és a jótékonysági munkát.
A fekete zongorista, aki a negyvenes évek végétől szinte az egész világot bejárta, Magyarországon 1971-ben lépett fel, összesen pedig több mint tízezer koncertet adott.
Utolsó kommentek