Mi van ma?

A '60-as évek elején kezdett filmezni a ma 70 éves Franco Nero. Előnyös megjelenése, kitűnő fizikai adottságai figyelemre méltó jellemábrázoló képességgel párosultak, ezért az évtizedek során a legkülönbözőbb műfajú filmekben foglalkoztatták.

Eredeti neve: Francesco Giuseppe Sparanero 1941. november 23-án született pármai népes család gyermekekeként: öt testvére van. Szülei egyszerű, vidéki emberek voltak. Édesapja rendőr, a mama háztartásbeli, akik nagy anyagi nehézségek között nevelték a népes családot. Franko színészet iránti vonzalma hamar megmutatkozott, már hatévesen színpadon állt. Milánóban járt esti egyetemre kereskedelmi szakra, napközben pedig a helyi Elektromos Műveknél dolgozott és éjszakai klubokban énekelt.

Jövedelmét azzal egészítette ki, hogy az akkortájt divatos fényképregények (fotoromanza) egyik modellje volt. A művészetek iránt fogékony fiatalember félbehagyta egyetemi tanulmányait, hogy színészetet tanuljon a Piccolo Theatre-ben. Rómában a Cinecittà filmstúdióban próbált szerencsét, ahol az első filmszerep 1963-ban talált rá, az áttörésre azonban még három évet kellett várnia.

1964-ben Rómába költözött. A fényképregényekben való közreműködésének köszönhetően kisebb filmszerepekhez jutott. A sármos, kék szemű színész rövid ideig könyvelőként is dolgozott, ám végül a filmszínészi pálya vonzóbbnak bizonyult a bonyolult számsoroknál.

A '60-as évek közepén a Cinecittàban forgatták A Biblia című monumentális alkotást a tekintélyes amerikai John Huston rendezésében, aki az ismeretlen színészre bízta Ábel szerepét. A látványos filmben a nagy sztárok - Richard Harris, Ava Gardner, Peter O'Toole - ellenére a kritikusok a bemutató után egymást licitálták túl a lesújtó jelzők halmozásában, a "szép meséskönyv" minősítés már dicséretnek számított.

Nero a bukásból levonta a megfelelő következtetéseket: mindenekelőtt azt, hogy aki tartós sikereket szeretne elérni ezen a pályán, annak minél szélesebb skálán kell játszania, valamint folyamatosan tovább kell képeznie magát, nem elegendő az előnyös külsőre építeni egy hosszú távra tervezett karriert. Ennek jegyében kezdett például az angol nyelv elsajátításába, hogy a nemzetközi produkciókban is szerepekhez juthasson.

Nevét az 1966-ban készült Django című spagettiwestern tette nemzetközileg is ismertté. Corbucci filmjében Nero játssza a címszerepet, a bosszúálló magányos idegent, aki egy koporsót vonszol maga után, melyben fegyverét rejtegeti.

A 192 cm magas, körülbelül 150 kilós Bud Spencer közel 110 filmet készített. Generációk nőttek fel rekeszizmot nem kímélő filmjein. Mégis, saját elmondása szerint nem tartja magát színésznek. A sportban elért eredményeire sokkal büszkébb, mint a filmjeire.

Nápolyban született 1929. október 31-én, eredetileg Carlo Pedersoli néven. A Bud-ot, az egyik kedvenc sörmárkája - Budweiser - neveként vette fel, a Spencer név pedig kedvenc színészére, Spencer Tracyre utal. Állítólag mókásnak találta, hogy termete ellenére "bud" (rügy) néven hívják.

Nyolcévesen lett tagja a helyi úszóklubnak, ahonnan aztán Rómába igazolt, amikor a család 1940-ben elköltözött a fővárosba. Tanulmányi eredményei egészen kimagaslóak voltak, ötévesen volt elsős, majd az ötödik osztályt átugorva került hatosztályos gimnáziumba. Ezután a római egyetem vegyészkara következett, (mindössze 16 évesen vált az egyetem hallgatójává), tanulmányait azonban meg kellett szakítania, mert a család 1947-ben elhagyta Olaszországot és Brazíliába költözött. Másfél év múlva hazaköltözött, jogi karon folytatta az egyetemet és a sportolást. 1949-ben mellúszásban olasz bajnoki címet nyert, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett egy perc alatti idővel. Még ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal 4. helyezést ért el az Európa-bajnokságon. Részt vett két olimpián (Helsinki - az olasz úszóválogatottal, Melbourne - olasz vizilabdacsapat). Utolsó vízilabda-mérkőzését a Kárpáti György és Gyarmati Dezső fémjelezte magyar válogatott ellen vívta.

Első (szöveg nélküli) filmszerepe a Quo Vadis című filmben 1951-ben volt mint Nero császár (Peter Ustinov) testőre.

Első tengeren túli szerződése (Isten megbocsát, én nem! - 1968.) bírta rá, hogy felhagyjon sportolói pályafutásával és költözzön át Amerikába, 1967-ben. Ennek a filmnek a forgatásán növesztette meg szakállát és alkotta meg, majd vette fel a Bud Spencer művésznevet. Ez a verhetetlen Bud Spencer-Terence Hill páros első közös filmje. Inkább spagettiwestern, a szúrós tekintetű Bud Spencerrel és a búsan cigarettázó Terence Hill-lel. És megtörténik a lehetetlen is: a páros csúnyán összeveri egymást egy vízparti jelenetben. A trilógia másik két darabja: A Pirinyó, a Behemót és a Jófiú (1968.), Akik csizmában halnak meg (1969.).