Mi van ma?

A '60-as évek elején kezdett filmezni a ma 70 éves Franco Nero. Előnyös megjelenése, kitűnő fizikai adottságai figyelemre méltó jellemábrázoló képességgel párosultak, ezért az évtizedek során a legkülönbözőbb műfajú filmekben foglalkoztatták.

Eredeti neve: Francesco Giuseppe Sparanero 1941. november 23-án született pármai népes család gyermekekeként: öt testvére van. Szülei egyszerű, vidéki emberek voltak. Édesapja rendőr, a mama háztartásbeli, akik nagy anyagi nehézségek között nevelték a népes családot. Franko színészet iránti vonzalma hamar megmutatkozott, már hatévesen színpadon állt. Milánóban járt esti egyetemre kereskedelmi szakra, napközben pedig a helyi Elektromos Műveknél dolgozott és éjszakai klubokban énekelt.

Jövedelmét azzal egészítette ki, hogy az akkortájt divatos fényképregények (fotoromanza) egyik modellje volt. A művészetek iránt fogékony fiatalember félbehagyta egyetemi tanulmányait, hogy színészetet tanuljon a Piccolo Theatre-ben. Rómában a Cinecittà filmstúdióban próbált szerencsét, ahol az első filmszerep 1963-ban talált rá, az áttörésre azonban még három évet kellett várnia.

1964-ben Rómába költözött. A fényképregényekben való közreműködésének köszönhetően kisebb filmszerepekhez jutott. A sármos, kék szemű színész rövid ideig könyvelőként is dolgozott, ám végül a filmszínészi pálya vonzóbbnak bizonyult a bonyolult számsoroknál.

A '60-as évek közepén a Cinecittàban forgatták A Biblia című monumentális alkotást a tekintélyes amerikai John Huston rendezésében, aki az ismeretlen színészre bízta Ábel szerepét. A látványos filmben a nagy sztárok - Richard Harris, Ava Gardner, Peter O'Toole - ellenére a kritikusok a bemutató után egymást licitálták túl a lesújtó jelzők halmozásában, a "szép meséskönyv" minősítés már dicséretnek számított.

Nero a bukásból levonta a megfelelő következtetéseket: mindenekelőtt azt, hogy aki tartós sikereket szeretne elérni ezen a pályán, annak minél szélesebb skálán kell játszania, valamint folyamatosan tovább kell képeznie magát, nem elegendő az előnyös külsőre építeni egy hosszú távra tervezett karriert. Ennek jegyében kezdett például az angol nyelv elsajátításába, hogy a nemzetközi produkciókban is szerepekhez juthasson.

Nevét az 1966-ban készült Django című spagettiwestern tette nemzetközileg is ismertté. Corbucci filmjében Nero játssza a címszerepet, a bosszúálló magányos idegent, aki egy koporsót vonszol maga után, melyben fegyverét rejtegeti.

Az Oscar-díjas Burt Lancaster 98 évvel ezelőtt, 1913. november 2-án New Yorkban született egy postás apa fiaként. Kelet-Harlemben nőtt fel. Utcagyerek volt, de már fiatalon elkezdte érdekelni a testedzés. 1930-ban csatlakozott egy cirkusz társulatához, ahol akrobataként dolgozott, amíg egy sérülés véget nem vetett a karrierjének.

1939-1945 között a katonaévek alatt különféle revükben lépett fel, és itt határozta el, hogy színész lesz. Felvételizett s szerepet kapott a Broadway-n. Bár a darab nem volt sikeres, Lancaster teljesítménye egy hollywoodi ügynök, Harold Hecht figyelmét felkeltette.

Első alakításában, a Hemingway-novella alapján készült Gyilkosokban (1946,) Ava Gardnerrel az oldalán vált híressé. A magas, izmos színész jelentős elismerést kapott.

Gregory Peck - Hollywood egyik legszebb és legnépszerűbb férfisztárja, a nők álma, aki legtöbbször a pozitív hős szerepét kapta, de ezekben is összetett jellemábrázoló képességről tett tanúbizonyságot - 8 éve halt meg. Vásznon való megjelelnéséért szerették: magas volt (191 cm), erős és hősies, mindez keveredve a szerepeit átható alapvető becsületességgel. Több mint ötven nagysikerű filmben szerepelt hosszú pályafutása során.

Az ír származású Eldred Gregory Peck La Jollában (Kalifornia) született 1916. április 5-én. Apja gyógyszerész volt San Diego-ban. Szülei 5 éves korában elváltak. Egyedüli gyerek volt, szülei válása után nagymamájához költöztették. Gyerekkorában sosem volt meghitt, biztos családi háttere. Ebből a korszakból leginkább a hétvégi mozizásokra és hűséges kutyájára emlékezett vissza.

10 évesen a katolikus katonai iskolába küldték, a St. John's Military Academyre Los Angelesbe. A nagyanyja meghalt, miközben az iskolába járt és ezután az apja vette át a nevelését.

A középiskola után a Berkeley-n tanult, mikor megfogta őt a szinészet, és elszegődött a New York Neighborhood Playhouse csoporthoz. Nehéz anyagi körülmények között élt, gyakran aludt a Central Parkban. Miután végzett, 1939-ben dolgozott a World's Fairnél, és az NBC-nél, mint idegenvezető a televíziós közvetítéseken. A Broadway-n debütált New Yorkban. Első darabja a The Morning Star volt 1942-ben. Ezután Hollywood következett.

Első filmje az 1944-es Dicsőség napjai . A hirnév a következő filmmel, a szintén 1944-es A mennyország kulcsa című filmmel jött el, mely Oscar-díj jelölést hozott.