Mi van ma?

A XX. század kiemelkedő államférfija, a kortársai által "Nagy Kommunikátornak" nevezett Ronald Reagan az Egyesült Államok 40. elnöke 93 éves korában, hét évvel ezelőtt halt meg. Amikor először megválasztották elnöknek (1981.), hatvankilenc éves volt, s népszerűségének köszönhetően 1984-ben újraválasztották. Az amerikai elnökök közül ő lépett legidősebb korában hivatalba, és ő az USA legidősebb exelnöke. Csupán három volt amerikai elnök élte meg 90. születésnapját: Adams, Herbert Hoover és Reagan. Elnöksége számunkra a hidegháború végét, a szabadság győzelmét jelenti.

Fontos elismerni a kiállását, amit a magyar szabadság mellett egész életében mutatott. Az volt a véleménye, hogy vissza lehet szorítani a Szovjetuniót, a "Gonosz Birodalmát", mert a szabadság értékesebb, és az emberek a szabadság mellett fognak dönteni. A volt elnök nagyszabású fegyverkezési programot hirdetett elnöksége alatt, amelynek végül nagy szerepe volt a Szovjetunió gazdasági kifulladásában és összeomlásában.

Politikusi pályája előtt filmszínészként dolgozott. 1937-ben jutott el Hollywoodba, ahol hamar felfigyeltek a jóképű fiatalemberre. Színészi tehetsége nem sok volt, de ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy több tucat filmben játsszon, jórészt westernekben, és jórészt jófiúkat. Ekkor alakult ki az a szerepmodell, ami végigkísérte egész életében: a sármos, csibészes figuráé, aki mindig tudja a jó irányt és a helyes megoldást.

Ma lenne 89 éves Pier Paolo Pasolini, a XX. századi olasz és az európai kultúra egyik legnagyobb formátumú, életében s halála óta mindmáig egyik legvitatottabb alakja (Bologna, 1922. március 5. - Ostia,1975. november 2.).

Mint regényíró, filmrendező, publicista és költő minduntalan a társadalom tűréshatárait feszegette. Hihetetlen aktivitással végzett munkájával mondja ki és vágja szemünkbe a tabukat, melyeket nemhogy elfogadni nem tudunk, de még beszélni sem vagyunk hajlandók róluk. Vállalt homoszexualitása gyakran regényei témája lett: az igazi, beteljesült lelki szerelem azonban csak utópiaként jelent meg nála, érzelmeit súlyos vallásos és morális bűntudat kísérte. Fiúfigurái a végletekig kiszolgáltatottak, megkínzottak, minden szabadságuktól és méltóságuktól megfosztottak: ahogy ő mondta, szabadságunk csak halálunk megválasztásában áll.

A művész apja Carlo Pasolini gyalogsági hadnagy, Ravennai család sarja, aki vagyonukat eltékozolta. Anyja Suzanna Colussi a Friuli Casarsa della Malizia-beli tanítónő. Apját állandóan más katonai állomáshelyre irányítják, ezért a család állandóan költözik. Gyerekként kezd verset írni. Cremonában végzi a gimnáziumot.

Szüleivel való bonyolult kapcsolata egész életére rányomja a bélyegét. Fasiszta érzelmű apjához sosem érezte közel magát, anyjával viszont legendásan szeretetteli volt a kapcsolata. Élete egyik meghatározó tragédiája volt öccse, Guido tragikus halála: a Wehrmacht ellen partizánként harcoló 18 éves ifjút jugoszláv partizánok ölték meg 1945-ben, tévedésből.

Bolognában jár egyetemre, ahogy ő fogalmaz "egy középszerű és fasiszta egyetemre". Apját 1942-ben Kenyában börtönbe zárják, így a család a Friuli tartomány egyik kisvárosában, Casarsába menekül el. Itt publikálja saját költségén A halott énekei című első verseskötetét, melyet friuli nyelven írt. 1943-ban Livornóban katonai szolgálatait tölti, ahonnan szeptember 8-án megszökik. 1945- ben bölcsész doktorátust szerez Bolognában. 1945 és 1949 között , Casarsában, egy középiskolában tanított. 1947- ben belép az olasz kommunista pártba. Mivel sok mindenben nem egyezik a véleménye a pártvezetéssel, 1949-ben kiskorúak megrontása vádjával kizárják a pártból, és tanári állásából is eltávolítják. Ekkor édesannyával együtt Rómába menekül.

1950-ben érkezik Rómába, ahol évekig tartó nélkülözés után az Utcakölykök című regény hozza meg számára az ismertséget (a sikert és a botrányt) 1955-ben.

Kezdetben csak asszisztál a filmforgatásokon, 1960-tól saját játék- és dokumentumfilmjeit készíti, de emellett színdarabot, verset, regényt ír, politizál, véleményt mond, provokál. 1961-ben, harminckilenc évesen rendezi első filmjét, A csórót. A római külvárosban talál rá a hozzá hasonlóan más, számkivetett hősökre, akik csak törvényszegéssel tudják kifejezni tiltakozásukat a minden autentikus értéket elpusztító korabeli olasz társadalom ellen.

"Egy olyan ember megalázottságát és nyomorult emberi állapotát akartam bemutatni, aki a római borgate mocsarában él. Éreztem és tudtam, hogy ebben a megalázottságban van valami szent... és Bach zenéje segített abban, hogy a nagyközönséggel megismertessem szándékaimat. A megváltás mégoly halvány és csalóka reményét kizárólag a halál jelentheti" a lopásból és utcalány-élettársa kizsákmányolásából élő ifjú főhős számára, aki szorgalmasan dolgozó öccsét hergelendő még dicsekszik is munkátlan függetlenségével és elzülleszti az életében felbukkanó tiszta nőt." - vallja Pasolini.

31 évvel ezelőtt egy majdnem teljesen Roger Waters szerzemény látott napvilágot, a The Wall - A Fal. A Pink Floyd lemez az első pillanattól kezdve kirobbanó siker.

Alan Parker rendezésében 1982-ben film is készült belőle (a főszerepet Bob Geldof játszotta, a sokszor meglepő animációkat az angol Gerald Scarfe készítette), amely híven fejezi ki Waters gondolatait, érzéseit, véleményét a XX. századi világról. Gondolatilag és zeneileg is egységes, dramatikusan felépített mű, mely sokban már a rock operákra emlékeztet.