Mi van ma?

A XX. század kiemelkedő államférfija, a kortársai által „Nagy Kommunikátornak” nevezett  Ronald Reagan az Egyesült Államok 40. elnöke 93 éves korában, hét évvel ezelőtt halt meg.  Amikor először megválasztották elnöknek (1981.), hatvankilenc éves volt, s népszerűségének köszönhetően 1984-ben újraválasztották. Az amerikai elnökök közül ő lépett legidősebb korában hivatalba, és ő az USA legidősebb exelnöke. Csupán három volt amerikai elnök élte meg 90. születésnapját: Adams, Herbert Hoover és Reagan. Elnöksége számunkra a hidegháború végét, a szabadság győzelmét jelenti.

Fontos elismerni a kiállását, amit a magyar szabadság mellett egész életében mutatott. Az volt a véleménye, hogy vissza lehet szorítani a Szovjetuniót, a "Gonosz Birodalmát", mert a szabadság értékesebb, és az emberek a szabadság mellett fognak dönteni. A volt elnök nagyszabású fegyverkezési programot hirdetett elnöksége alatt, amelynek végül nagy szerepe volt a Szovjetunió gazdasági kifulladásában és összeomlásában.

Politikusi pályája előtt filmszínészként dolgozott. 1937-ben jutott el Hollywoodba, ahol hamar felfigyeltek a jóképű fiatalemberre. Színészi tehetsége nem sok volt, de ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy több tucat filmben játsszon, jórészt westernekben, és jórészt jófiúkat. Ekkor alakult ki az a szerepmodell, ami végigkísérte egész életében: a sármos, csibészes figuráé, aki mindig tudja a jó irányt és a helyes megoldást.

Reagan az Illinois állambeli Tampicoban született 1911. február 6-án.  Cipőkereskedő apja, az ír származású John „Jack” Reagan alkoholizmusa miatt anyja, Nelle Wilson tartotta egyben a családot. Ronaldon kívül volt még egy gyerek, John Neil Reagan (1908-1996). A család rossz anyagi körülményei miatt Ronald tanulmányai mellett kénytelen volt munkát vállalni.  A család 1920-ban Dixonban  telepedett le véglegesen. 1932-ben diplomázott szociológiából és közgazdaságtanból az illinoisi Eureka College-on.

Rendkívül jó előadói képességét először Chicagóban rádiós sportriporterként kamatoztatta, majd 1937-ben áttette székhelyét Hollywoodba.

A magas, jóképű Reagan a Warner Bros. filmgyár megbízásából több tucat filmben szerepelt, általában mellékszereplőként. Leghíresebb filmjei: a Sötét győzelem (1939.) Humphrey Bogart és Bette Davis oldalán, vagy az Út Santa Fébe (1940.) Errol Flynn partnereként, Kertész Mihály rendezésében. 

Maga az 1942-es  Királyok sora című filmben nyújtott alakítását tekintette a legjobbnak. Egy amerikai kisvárosban játszódó filmben egy szadista sebész kezei közt igencsak pórul járó fiatalembert alakított.

1940-ben feleségül vette Jane Wyman színésznőt, akitől egy lánya született, Maureen, és örökbe fogadták Michaelt (1945–). 1947-ben röviddel születése után meghalt második lányuk,  1948-ban elváltak.

Amikor az USA beszállt a második világháborúba, tartalékos volt a légierőnél, és gyakorlófilmeket készített pilóták számára.  1945-ben kapitányként szerelt le, majd visszatért Hollywoodba.

1952-ben újra megházasodott, a szintén színésznő Nancy Davist vette el. Ő lett később a First Lady. Ebből a házasságából született Patti (1952–) és Ron (1958–).

Az 1950-es években egyre kevesebb filmszerepet kapott, valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy egyre inkább a politika felé fordult. 

Utolsó filmje a  Gyilkosok (1ö64.) volt.

Reagan logikus lépésekből álló utat tett meg a filmvászontól a Fehér Házig.

1952-ben  a General Electric magas fizetésű szóvívője, szombat esti televíziós talkshow házigazdája lett, aminek köszönhetően a következő 10 évre az egész nemzet a közönsége lett. Megjelenésével és közvetlen stílusával nézők millióival fogadtatta el magát. Szerződésében szerepelt az is, hogy országszerte GE-gyárakat kell látogatnia, és beszédet mondania a dolgozóknak. Ezek a sokszor politikai témákat is érintő beszédek egy idő után nem tetszettek a GE vezetőségének, s 1962-ben kirúgták.

Fiatalon és színészként is a demokratákat (különösen Franklin D. Roosevelt politikáját) támogatta, mégis a Republikánus Pártba lépett be 1962-ben. A nyilvános beszédben és vezetésben (korábban évekig a színészek kamarájának elnöke volt) ekkor már egyaránt gyakorlott Reagan Barry Goldwater '64-es kampányához csatlakozva egy hatásos beszéddel hívta fel magára a figyelmet a párton belül. Ismertsége és népszerűsége nagyban segítette, hogy 1966-ban Kaliforniában kormányzóvá válasszák. Kormányzóként, sikerült az állami költségvetést kiegyensúlyoznia és Kalifornia gazdaságát fejlődési pályára állítania, de ez együtt járt a szociális és egészségügyi háló leépítésével. 1970-ben újraválasztották a posztján.

Többször már nem jelöltette magát kormányzónak, mert teljes erővel az elnökjelöltségre akart koncentrálni. 1980-ban sikerült is pártja elsőszámú jelöltjévé válnia, az elnökválasztáson pedig legyőznie az akkor hivatalban lévő Jimmy Cartert. Elemzők szerint sikerének oka a jó kampány mellett, Carter elnöknek az iráni túszdráma kapcsán mutatott tehetetlensége volt. Az amerikai túszokat végül elnökségének első napján engedték haza az iráni túszejtők, így is kifejezve Carter elleni ellenszenvüket.

Két hónappal hivatalba lépése után, 1981. március 30-án egy New York-i taxisofőr, John W. Hinckley merényletet követett el Reagan ellen. Az elmebeteg taxisofőr állítása szerint, ő csak lemásolta az akkoriban divatos Taxisofőr film egyik jelenetét.

1983-ban Reagan használta először a "Gonosz Birodalma" kifejezést, ezzel érzékeltetve, hogy a szovjet kommunista fenyegetés elleni harc nem egyszerűen két nagyhatalom harca, hanem a jó és a rossz harca, azaz elsősorban erkölcsi kérdés, hogy melyik oldalon állunk.

Tanácsadói (többek között Teller Ede) javaslatára szintén 1983-ban meghirdette a csillagháborús programot, melynek kulcsszerepe volt a Szovjetunió végleges megroppantásában. 1985-ben miután Mihail Gorbacsov lett az szovjet vezető, Reagan azonnal felismerte, hogy egy új típusú kommunista vezetővel van dolga, akivel lehetséges az értelmes párbeszéd. Határozottan támogatta a gorbacsovi reformokat, mind mélyebb reformokra ösztönözve a szovjet vezetést.

Ronald Reagan retorikai képességeinek köszönhetően, bármilyen szituációból képes volt politikai tőkét kovácsolni magának. Mind a Challenger-katasztrófa kapcsán elmondott beszéde, mind Nyugat-Berlinben a fal lebontásának szükségességéről elmondott beszéde („Gorbacsov úr bontsa le ezt a falat!”) nagy hatással volt hallgatóságára.

Az USA-ban úgy tartják, kulcsszerepe volt a Szovjetunió megdöntésében, amit a „Gonosz Birodalmá”-nak nevezett. Népszerűségére jellemző, hogy az 1984-es választáson Reagan minden egyes államot megnyert, Minnesota kivételével.

A visszavonulás után néhány évig a National Review konzervatív lap szerkesztő bizottságában dolgozott, valamint megnyitotta a Ronald Reagan Elnöki Könyvtárat. 1992-ben a német újraegyesítés előmozdításáért Berlin díszpolgárává avatták. 1994-ben novemberében elbúcsúzott az amerikai társadalomtól, s nyilvánosságra hozta, hogy Alzheimer-kórban szenved, ami után már egyre kevesebbszer mutatkozott a nyilvánosság előtt. 93 éves korában, 2004. június 5-én egy tüdőgyulladás következtében elhunyt.

2005-ben a fővárosi közgyűlésen  Demszky Gábor személyes indokai alapján támogatta azt, hogy emléket állítsanak Reagan elnöknek. A főpolgármester elmondta, hogy 1983-ban Ronald Reagan levele mentette meg őt attól, hogy a fennálló rendszer elleni fellépése miatt bebörtönözzék. Az amerikai elnök ugyanis levélben igazságos és jogszerű ítéletet sürgetett Demszky Gábor perében. 2006 szeptemberében a Városligetben mellszobrot állítottak az elnöknek. Egész alakos szobrát  pedig 2011. június 29-én avatják fel a Szabadság térnél, az amerikai nagykövetség közelében. Így már két köztéri szobor tiszteleg majd Reagan emléke előtt Budapesten.

Az amerikaiak továbbra is Ronald Reagant tartják a legjobb elnöknek egy felmérés szerint. A Gallup Intézet nemrég közölte kutatásának eredményeit. A republikánus politikus tizenkét éve őrzi képzeletbeli címét. A második helyen Abraham Lincoln, az "ország egyesítője", a rabszolgaság eltörlője szerepel. Őt Bill Clinton, az Egyesült Államok 42. elnöke követi.