Mi van ma?

A napjainkban is tündöklően szép Sophia Loren még a régi korok filmcsillagai közé tartozik, ám csillaga még annyi év elteltével is fényesen ragyog. Két évvel ezelőtt nyilatkozata szerint nem a sebészkésnek köszönheti, hogy idős korában csodásan fest, hanem annak, hogy a férfiak szemében ma is látja a vágyat, ha ránéznek.

Sofia Villani Scicolone néven, törvénytelen gyermekként született Rómában 1934. szeptember 20-án, s csak későbbi férje tanácsára változtatott nevén. Anyja Romilda Villani, apja Riccardo Scicolone. A férfi elhagyta az állapotos Romildát, de aztán mégis nevére vette a gyereket, és egy időre visszatért hozzájuk. Nápoly szegénynegyedében nőtt fel. Tizenöt éves korára a gyufaszálnak csúfolt kislányból hosszú lábú, dúskeblű bakfis lett, és egy szépségversenyen "megváltotta" vasútjegyét Róma, a siker és a csillogás felé. 1950-ben az egész család felköltözött a fővárosba. A céltudatos mama kivette Sophiát az iskolából, és állandó statiszta állást szerzett neki a Cinecittá filmstúdióban.

Itt ismerkedett meg az akkor 40 éves Carlo Pontival, akivel végül kalandos körülmények között keltek egybe. (Loren már fiatal lányként rajongott a híres amerikai sztárért, Cary Grantért, aki gálánsan felajánlotta, hogy segít Sophiának az angol nyelv gyakorlásában. Munkakapcsolatuk szerelemmé mélyült. A színésznőt kételyek gyötörték: szerette Pontit, hálás volt a férfi támogatásáért, de a producer nős volt. Loren és Grant újabb filmet forgattak együtt, és románcuk kezdett kiteljesedni. A független Cary megkérte szépséges partnernője kezét. Ponti ekkor gyors cselekvésre szánta el magát: Mexikóban sikerült elválnia, és 1957. szeptember 17-én mexikói törvények szerint nőül vette Sophiát. Az olasz törvények szerint viszont a házasság érvénytelen volt, a hazai sajtó pedig kíméletlen támadásokat intézett a házaspár ellen. Cary Grant azonban tökéletes lovagként viselkedett, és élete végéig Sophia egyik legjobb barátja maradt. Mikor Loren és Ponti visszatértek Olaszországba, kénytelenek voltak külön lakásban élni. Házasságukat 1962-ben érvénytelenítették, majd négy év múlva ismét egybekeltek.)

Sophia első főszerepe az Aida (1953.) volt.

Minden idők egyik legikonikusabb, külsejében is legkarakteresebb rendezője Alfred Hitchcock. Neki köszönhetően ismerte meg a filmes világ és a nézőközönség is a feszült izgalmat, a rettegést. Nem pusztán filmjeiről, nem mindennapi személyiségéről, különcségéről is ismert volt.

112 éve Londonban született 1899. augusztus 13-án egy londoni zöldségkereskedő harmadik gyermekeként. Jezsuita nevelőintézetbe járt iskolába. Műszaki rajzolóként kezdte, majd 1920-tól angol némafilmek inzertjeit (feliratait) rajzolta, később fordította és írta is. Hamarosan rendezőasszisztens lett. 1922-ben elkezdte forgatni első filmjét a Tizenhármas szám címen, de sohasem fejezte be. Ezt követõen egy másik rendezõ helyett fejezte be az Always tell your wife című munkát, amit az első filmjének tekinthetünk.

Izland filmarchívuma a napokban találta meg a The White Shadow című filmjének hat tekercséből az első hármat. A némafilm korszakából - 1923-ból - származó alkotás vélhetően a legrégebbi fennmaradt Hitchcock-mű. A film "vad hangulatú melodráma", két nővérről szól, egyikük angyali teremtés, a másik viszont lelketlen. Vélemények szerint az alkotásból nincs több kópia.

A Nő a nőhöz (1923.) című forgatáson ismerkedett meg Alma Reville-lel, akit 1926. december 2-án feleségül vett. 1928-ban megszületett egyetlen gyermekük, Patrícia.

1925-ben fejezte be első önállóan jegyzett filmjét, az Olaszországban forgatott Gyönyörök kertjét.

Első némafilm-remekműve A titokzatos lakó (1927.), melyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. Bevezette a storyboardot, amit az összes többi filmjében is alkalmazott. A filmben üvegpadlót használt, így az alsó lakásból filmezhette a színész lépéseit.

Ma lenne 82 éves Audrey Hepburn, akit közönségszavazatok alapján a világ egyik legszebb nőjeként, az egyik legtermészetesebb szépségeként és az egyik legnagyobb színésznőjeként tartanak számon.

Édesanyja, Ella van Heemstra holland bárónő volt, édesapja, Joseph Anthony Hepburn-Ruston angol bankigazgató. Kislányuk Brüsszelben 1929. május 4-én született, Audrey Kathleen Ruston néven. Már kiskorában odavolt az állatokért és a zenéért. Kilencéves korától balettezni is tanult. Szülei pár év múlva elváltak, és onnantól fogva ritkán látta az apját.

A második világháborút édesanyjával együtt Arnhem városában vészelte át. Sovány testalkatát távolról sem a divatirányzatok formálták. A lány szervezetét az állandó szorongás, a jegyrendszerből fakadó éhezés és a betegségek olyan mértékben kikezdték, hogy egész további életében ezt szenvedte. 1944 őszén Audrey az arnhemi ellenállási mozgalom tagjaként és angoltudása révén futárfeladatokat látott el, illetve nővérkedett is. A művelet kudarcot vallott, a németek pedig a csata után kitelepítették a brit ejtőernyősöket segítő lakosságot. Nem sokon múlt, hogy Audrey belehaljon az akkor szerzett májgyulladásába. Érthető hát, hogy onnantól kezdve gyűlölettel tekintett mindenre, aminek köze volt Németországhoz.

Audrey folytatta balett-tanulmányait. 1948-ban Amszterdamba, egy jól sikerült reklámfilm után Londonba költöztek. Apróbb alkalmi munkák mellett itt már színházban is dolgozott, ahol felfigyeltek rá. A Menjünk Monte Carlóba című film forgatásán összetalálkozott a híres írónővel, Sidonie-Gabrielle Colette-tel, aki meglátva őt, azonnal elhatározta, hogy vele játszatja majd el a Gigi címszerepét, melynek színpadi jogait épp akkor adták el egy Broadway-színháznak. A Gigi a Broadway-en is siker lett, és Audrey-ra felfigyelt Hollywood.

A következő lépés William Wyler egyik leghíresebb filmje, az 1953-as Római vakáció volt Gregory Peck-kel az oldalán. .