Ma lenne 82 éves  Audrey Hepburn,  akit közönségszavazatok alapján a világ egyik legszebb nőjeként, az egyik legtermészetesebb szépségeként és az egyik legnagyobb színésznőjeként tartanak számon.

Édesanyja, Ella van Heemstra holland bárónő volt, édesapja, Joseph Anthony Hepburn-Ruston angol bankigazgató. Kislányuk Brüsszelben 1929. május 4-én született, Audrey Kathleen Ruston néven. Már kiskorában odavolt az állatokért és a zenéért. Kilencéves korától balettezni is tanult. Szülei pár év múlva elváltak, és onnantól fogva ritkán látta az apját.

A második világháborút édesanyjával együtt Arnhem városában vészelte át. Sovány testalkatát távolról sem a divatirányzatok formálták. A lány szervezetét az állandó szorongás, a jegyrendszerből fakadó éhezés és a betegségek olyan mértékben kikezdték, hogy egész további életében ezt szenvedte. 1944 őszén Audrey az arnhemi ellenállási mozgalom tagjaként és angoltudása révén futárfeladatokat látott el, illetve nővérkedett is. A művelet kudarcot vallott, a németek pedig a csata után kitelepítették a brit ejtőernyősöket segítő lakosságot. Nem sokon múlt, hogy Audrey belehaljon az akkor szerzett májgyulladásába. Érthető hát, hogy onnantól kezdve gyűlölettel tekintett mindenre, aminek köze volt Németországhoz.

Audrey folytatta balett-tanulmányait. 1948-ban Amszterdamba, egy jól sikerült reklámfilm után Londonba költöztek. Apróbb alkalmi munkák mellett itt már színházban is dolgozott, ahol felfigyeltek rá. A Menjünk Monte Carlóba című film forgatásán összetalálkozott a híres írónővel, Sidonie-Gabrielle Colette-tel, aki meglátva őt, azonnal elhatározta, hogy vele játszatja majd el a Gigi címszerepét, melynek színpadi jogait épp akkor adták el egy Broadway-színháznak. A Gigi a Broadway-en is siker lett, és Audrey-ra felfigyelt Hollywood.

A következő lépés William Wyler egyik leghíresebb filmje, az 1953-as Római vakáció volt Gregory Peck-kel az  oldalán. .

A filmért megkapta a legjobb női főszerepért járó Oscar-díjat , a Golden Globe-díjat és a BAFTA-díjat. A szelíd, kislányos, ám minden mozdulatában előkelő származását idéző stílusával sikerült belopnia magát a közönség szívébe. A Római vakáció után sorra kapta a filmszerepeket.

1953-ban megismerkedett Hubert de Givenchy-vel, a divattervezővel, a Sabrina című film forgatásakor, akivel mély barátságot kötött. Audrey lett Givenchy múzsája, ő tervezte a ruháit otthonra és a filmjeihez. Elegáns stílusa az egész világot megihlette, a divat ikonjává vált.

1954-ben ment hozzá Mel Ferrer színészhez,  akit a Római vakáció angliai reklámkörútja során ismert meg, s szinte egy csapásra beleszeretett. 1956-ban született  közös fiuk, Sean Hepburn Ferrer. 1968-ban elváltak.

A következő filmje a Háború és béke (1956.)  az olasz Dino de Laurentiis rendezésében, melyben Hepburn mellett Mel Ferrer és Henry Fonda is főszerepet kapott.

A Délutáni szerelem (1957.) című filmben nyújtott alakításáért Golden Globe-díjat, Az apáca történetéért (1959.) BAFTA-díjat kapott.

Az  Álom luxuskivitelben (1961.) c. filmben nyújtott alakításáért ismét Oscar-díjat kapott. Ez volt az első alkalom, hogy igazán könnyed szerepet játszhatott, és nagyon élvezte is. Egyik legnagyobb sikerét köszönheti a filmnek, amely nagyobb hasznot hozott a tengerentúlon, mint Amerikában.

Cary Grant volt a partnere az Amerikai fogócska (1963.) c. filmben. (Golden Globe-díj, BAFTA-díj), majd következett a   My Fair Lady ( Évek óta téma volt Hollywoodban, hogy a népszerű musicalt érdemes lenne az 1938-as változat után újra filmre vinni. Azelőtt már többször is hangoztatta, milyen szívesen eljátszaná a főszerepet, amennyiben újra megfilmesítik. Az 1964-es filmváltozatban Audrey Hepburn játszotta el Eliza Doolittle-t. A rendező a magyar származású George Cukor. A film nyolc Oscar-díjat kapott.

Hogyan kell egymilliót lopni? (1966.) és a Várj, míg sötét lesz (1967.) után az idejét leginkább a fiával töltötte, az anyaság jelentette számára az igazi életet. A következő években alig vállalt el filmszerepet. 1968-ban hozzáment az olasz Andrea Dottihoz, Olaszországba költözött vele, született egy második fia, Luca Dotti. Miután tudomására jutott, hogy férje megcsalja, elvált tőle. 1980-ban ismerte meg a holland Robert Wolders-t, akivel haláláig élt együtt.

Az utolsó, Örökké című filmjét (1989.)  Steven Spielberg rendezővel forgatta.


1988-ban az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának (UNICEF) jószolgálati nagykövete lett, élettársával és John Isaac fényképésszel a világ összes válságövezetében járt: Etiópiában, Szudánban, Szomáliában, El Salvadorban, Hondurasban, Mexikóban, Venezuelában, Ecuadorban, Bangladesben, Vietnamban, Thaiföldön. 1992-ben Szabadság Elnöki Emlékérmet kapott a tevékenységéért.

Háborús emlékei révén pontosan tudta, milyen az éhezés és a rettegés. Fáradhatatlanul dolgozott  világ éhező gyermekeiért, még akkor is, amikor már tudta, hogy rákja van. Utolsó nyilvános szereplésére az UNICEF hágai gálaműsorán került sor 1992 őszén, ahol Roger Moore-ral együtt az est házigazdái voltak. Nem látszott rajta, hogy beteg és már csak néhány hónapja maradt az életből.

1993. január 20-án halt meg a Genfi-tó melletti házában. 1994-ben két fia Sean és Luca megalapította az Audrey Hepburn Gyermek alapítványt.

 

 

Harmincegy nagyjátékfilmben szerepelt. Több tucat díjat kapott. Forgatásokon mindig engedelmesen és fegyelmezetten viselkedett, rendezőinek egyetlen rossz szava nem lehetett rá. Munkatársaival kedves és közvetlen volt. Egyszerűség, ártatlanság és törékenység tette különösen vonzóvá. Ő személyesítette meg a háború utáni Európa karcsú, kifinomult és minimalista stílusát. Az "őzikeszemű angyal", egy korszak legkedveltebb filmcsillaga volt. Filmjei pedig kétségkívül a legismertebbek közé tartoznak a humanitárius cselekedeteiről is híres filmcsillagnak.

Audrey Hepburn a közeljövőben a tévében:

Kitaszítva (Nincs bocsánat) - MGM, 2011-05-04 20:30, 2011-05-05 03:55
Délutáni szerelem- MGM, 2011-05-05 00:10, 2011-05-05 07:40