Minden idők egyik legikonikusabb, külsejében is legkarakteresebb rendezője   Alfred Hitchcock. Neki köszönhetően ismerte meg a filmes világ és a nézőközönség is a feszült izgalmat, a rettegést. Nem pusztán filmjeiről, nem mindennapi személyiségéről, különcségéről is ismert volt.

112 éve  Londonban született 1899. augusztus 13-án egy londoni zöldségkereskedő harmadik gyermekeként. Jezsuita nevelőintézetbe járt iskolába. Műszaki rajzolóként kezdte, majd 1920-tól angol némafilmek inzertjeit (feliratait) rajzolta, később fordította és írta is. Hamarosan rendezőasszisztens lett. 1922-ben elkezdte forgatni első filmjét a Tizenhármas szám címen, de sohasem fejezte be. Ezt követõen egy másik rendezõ helyett fejezte be az Always tell your wife című munkát, amit az első filmjének tekinthetünk.

Izland filmarchívuma a napokban találta meg a The White Shadow című filmjének hat tekercséből az első hármat.   A némafilm korszakából - 1923-ból - származó alkotás vélhetően a legrégebbi fennmaradt Hitchcock-mű. A film "vad hangulatú melodráma", két nővérről szól, egyikük angyali teremtés, a másik viszont lelketlen. Vélemények szerint az alkotásból nincs több kópia.

A Nő a nőhöz (1923.) című forgatáson ismerkedett meg Alma Reville-lel, akit 1926. december 2-án feleségül vett. 1928-ban megszületett egyetlen gyermekük, Patrícia.

1925-ben fejezte be első önállóan jegyzett filmjét, az Olaszországban forgatott Gyönyörök kertjét.

Első némafilm-remekműve A titokzatos lakó (1927.), melyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. Bevezette a storyboardot, amit az összes többi filmjében is alkalmazott. A filmben üvegpadlót használt, így az alsó lakásból filmezhette a színész lépéseit.

Első hangosfilmjét, a Zsarolást (1929.) eredetileg némafilmnek szánták, de a producerek később megváltoztatták a véleményüket.

1932-ben a  A férfi, aki túl sokat tudott sikere a tengerentúlra is eljutott. 1956-ban remake változatot  készít ugyanebből a filmből, amiről később így nyilatkozott: Az első változat egy tehetséges amatőr műve, míg a második már egy profi alkotás.



1938-ban elkészítette legnagyobb angliai sikerét a Londoni randevút.

Angliában a 30-as évek végéig 30 filmet rendezett, ezt követően Hollywoodba települt át David O. Selznick hívására, aki rábízta A Manderley-ház asszonya (1940.) rendezését. A film főszereplője Sir Laurence Olivier. Ez volt Hitchcock első hollywoodi filmje. A filmet Oscar-díjjal jutalmazták, Hitchcock-ot a díjra jelölték.

A '40-es évektől kezdve Hitchcock egyetlen kivételtől eltekintve (Végre egy jó házasság - 1941.) visszatért kedvenc műfajához, a kémtörténethez, illetve a thrillerhez. Az 1943-as A gyanú árnyékában című művét tekintette legjobb filmjének, melyben egy kisvárosban elrejtőzni próbáló gyilkos történetét vitte vászonra.

1944-ben Hitchcock visszautazott Angliába, hogy háborús híradófilmeket készítsen. 1945-ben Hollywoodba visszatérve készítette az Elbűvölve című filmjét, mely  a pszichoanalízis témakörét járja körül és melynek álomjeleneteit Salvador Dali tervezte.

 

1946-ban újabb sikerfilmet rendezett: a Forgószél két kedvenc színésze, Cary Grant és Ingrid Bergman főszereplésével máig a filmtörténet nagy klasszikusai közé tartozik.

 

1948-ban A kötél című filmje a rendező kísérletező kedvéről tesz tanúbizonyságot: a film valós időben játszódik egyetlen lakásban és mindössze tíz snittből áll. A hatalmas technikai bravúrral készített alkotás habár nem volt üzleti siker máig meghatározó műnek számít.

Az 1954-es Gyilkosság telefonhívásra az első filmje, amiben együtt dolgozott Grace Kellyvel, későbbi nagy kedvencével.

Az 1950-es és 1960-as évek elején készített művei a legismertebbek és a legjobb filmjei. Többek között a Hátsó ablak (1954.)  , a Szédülés (1958.),

Észak-Északnyugat (1959.),  

Teljes titokban, minimális költségvetésből készült 1960-ban a Psycho, majd Hitchcock legnagyobb sikere  és az egész filmvilág egyik legismertebb műve lett. Erős szimbolikával rendelkező film, mely mind dramaturgiailag, mint technikailag  újításnak számított Hollywoodban. Ki ne ismerné a híres zuhanyzós jelenetet, melyet 7 napon keresztül forgatták és 70 különböző kameraállást alkalmaztak.

 A skizofrén sorozatgyilkos története, aki halott anyja ruháiba öltözve tesz igazságot és hobbija a taxidermia, valós alapokon nyugszik. Robert Bloch, a film alapjául szolgáló regény írója egy wisconsini sorozatgyilkosról, Ed Gainről mintázta Norman Bates karakterét.

A  Madarak (1963.),  az ismeretlen okokból az emberre támadó állatok motívuma számos utód fantáziáját ihlette meg.

 

1979-ben az angol királynő lovaggá ütötte, és márciusban megkapta az Amerikai Filmintézet díját is. 1980. április 18-án halt meg 81 évesen. Holttestét elhamvasztották. A rövid éjszaka című utolsó filmjét betegsége miatt már nem tudta elkészíteni.

Albert Hitchcock szinte minden filmjében feltűnik egy apró szerepben, pár pillanatra. Mikor ez már védjegyévé vált, mindig a film elején jelent meg, mert tudta, hogy a nézők keresik, s nem akarta, hogy ez elterelje a figyelmüket a filmről, a történetről.

A rendező híres volt különleges egyéniségéről, zavarbaejtő és rejtélyes viselkedéséről, szokásairól.

Bevallottan rettegett a rendőröktől, az egyenruhától. Állítólag ennek oka gyerekkorára vezethető vissza, amikor is édesapja elküldte a rendőrségre egy levéllel, s mikor a tiszt azt elolvasta, 10 percre zárkába zárta a kis Hitchcockot. A rendőr a következő útravalóval engedte el a fiút: „Ez jár azoknak, akik rossz dolgokat követnek el”. A rendező állítása szerint ez az oka annak is, hogy sose tanult meg vezetni, hiszen így sose állíthatják meg rendőrök közúti ellenőrzés miatt. Rettegett továbbá a tojásoktól is, sőt állítólag gyermeket váró feleségére is alig bírt ránézni terhessége során. Ezekkel a különcségekkel ő maga is tisztában volt, sőt gyakran rá is játszott, többször nyilatkozott is ezzel kapcsolatban.

Hírhedt volt humoráról is, amit azonban sok esetben durvának tartottak a vele dolgozók. Szerette megismerni és kihasználni kollegái gyengeségeit, félelmeit, fóbiáit. (Például egy pókoktól rettegő kollegájának egy dobozt küldött tele pókokkal.)

A filmjeiben dolgozó színészekkel sem volt éppen a legfelhőtlenebb a viszonya, nehéz természete, maximalizmusa közismert volt. Szeretett kizárólag műteremben, díszletekkel forgatni, mert ott mindent árnyat, fényt, effektet felügyelni tudott. Többször utalt nyilatkozataiban arra, hogy hazugság, hogy utálná filmjei szereplőit, azonban ennek ellentmond élete végén adott egyik nyiltakozata, miszerint Cary Grant volt az egyetlen színész, akit szeretett egész életében (a legendás színész az Észak-Északnyugat c. filmben dolgozott Hitchcockkal, amit az első kalandfilmként is számon tartanak.)

Az Amerikai Filmintézet szerint öt legjobb filmje sorrendben a Psycho, az Észak-Északnyugat, a Madarak, a Hátsó ablak és a Szédülés.

A rendezőt  öt alkalommal jelölték a filmes világ legrangosabb díjára, az Oscar-díjra, azonban egyszer sem kapta meg.

 

 

Alfred Hitchcock a közeljövőben a tévében:


Az ember, aki túl sokat tudott - Cinemax2, 2011-08-12 09:15, 2011-08-21 10:15
                                              Cinemax, 2011-08-20 10:15
Félelem a reflektorfényben- FilmMúzeum, 2011-08-17 00:50
Szédülés - Cinemax, 2011-08-18 16:35, 2011-08-19 07:20
                Cinemax2, 2011-08-19 16:35, 2011-08-20 07:20