Mi van ma?

Ma lenne 80 éves a magyar színházművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége Latinovits Zoltán. 1931. szeptember 9-én Budapesten született. Édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Apja, Latinovits Oszkár délvidéki földbirtokos, fia születése után egy nappal elhagyta a családot, a szülők hamarosan el is váltak.Édesanyja később újra férjhez ment Frenreisz Károly belgyógyászhoz, ebből a házasságból született Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész. Latinovits Zoltán Budapesten érettségizett 1949-ben a Szent Imre Gimnáziumban, kitűnő eredménnyel. Ezután asztalostanonc lett, majd hídépítő munkás. Szeretett sportolni, 1952-tõl NB I-es tartalék-játékos volt a Haladás SE kosárlabdacsapatában, és kiválóan vitorlázott.

Színi pályafutását a gimnáziumi évek alatt kezdte, később Lehotay Árpádnál és Galamb Sándornál tanult színjátszást. Sárközi György Dózsa című drámájának gimnáziumi önképzőköri előadásán Latinovits is fellépett, s noha csak egy epizódszerepet játszott, mégis felfigyelt rá a nézőtéren helyet foglaló Bajor Gizi. Ma már legenda, hogy az előadás után azt mondta a tizennyolc éves fiúnak: magának feltétlenül színésznek kell lennie. 1952-től a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán tanult, diplomáját 1956-ban kapta meg. Diplomás építészmérnökként szerződött a debreceni Csokonai Színházhoz. 1956 és 1959 között játszott a debreceni Csokonai Színházban. 1959-től 1961-ig a Miskolci Nemzeti Színházban, majd 1961-ben és 1962-ben ismét Debrecenben játszott. 1962-1966-ig a Vígszínház társulatához tartozott. 1966 és 1968 között a Thália Színház tagja volt. 1969-től 1971-ig ismét a Vígszínházban játszott.

Ezután a fővárosban gyakorlatilag bojkottra ítélték, 1971 őszétõl a Veszprémi Petõfi Színháznál dolgozott. 1973-1975 között az Irodalmi Színpadon és az Egyetemi Színpadon önálló irodalmi műsorokkal lépett fel.

Tini, polgári nevén Bródy János Kossuth-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró a magyar kultúrtörténet meghatározó alakja 65 éve, 1946. április 5-én született Budapesten, Bródy András és Vajna Márta gyermekeként.

A hatvanas évek beatkultúrájának egyik sztárjává vált, afféle szószólóvá. Diplomáciai érzéke, intelligenciája komoly segítséget jelentett kimondani a tegnap még kimondhatatlant. Többnyire Szörényi Levente zenéire írt szövegei slágerek és kortörténeti dokumentumok egyszerre: Amikor én még kissrác voltam, Good Bye London, Little Richard, Sárga rózsa. Nagy gyakorlatra tesz szert, miként lehet a cenzúra sáncai mögé juttatni "ártatlannak" látszó sorait.

A zenekarok feloszlottak, átalakultak, de Bródy János folyamatosan képes volt önmagát adni és gitárral a kezében, mint a hétköznapok krónikása járta az országot, ironikus mosollyal idézve a reménytelen szerelem és a beteljesült csalódás közti rövid átmeneti boldogságot, vígasztalva a meg nem valósult álmaikból ébredő szorongókat.

Zámbó Jimmy (Eredeti neve: Zámbó Imre - Budapest, 1958. január 20. - Budapest, 2001. január 2.) Budapesten született. Zenei vénája már gyermekkorában megmutatkozott, testvéreivel (György, Tihamér, Árpád, Marietta) zenélt előbb otthon a család zongoráján, később pedig a Magyar Rádió gyermekkórusában zenéltek, énekeltek. A zenei általános iskola elvégzése után zenei gimnáziumban érettségizett. Később a konzervatórium jazz tanszakán végzett.

1975-ben 17 évesen szerezte meg az ORI előadóművészi engedélyt, amellyel teljes jogú művészként működhetett. 1977-1982 között éjszakai bárokban, lokálokban lépett fel.

Pályafutását 1982-től kezdődően négy éven keresztül Amerikában folytatta. Különféle klubokban lépett fel, a közönség kedvelte és elfogadta a magyar zenészt, aki különleges hangjával estéről-estére színvonalas műsorral szórakoztatta a vendégeket. Nevét a könnyebb idegen nyelvű kiejtés miatt itt változtatta Jimmy-re.

1988-ban visszatért Magyarországra, még ebben az évben Valahol bús dal szól című dalával megnyerte a nemzetközi Interpop fesztivál szerzői és előadói díját.

II. József 1780. november 29-én-, anyja halála után lépett trónra. Feszült benne a tettvágy, egész birodalmát át akarta gyúrni, és nem volt tekintettel sem országai eltérő alkotmányaira, sem népei eltérő sajátosságaira. Egységes birodalmat képzelt el, s hogy esküje ne korlátozza, nem koronáztatta meg magát Magyarországon, így lett "kalapos király". Az állam és egyház viszonyát szabályozva kiemelte a pápai hatalmat hangsúlyozó bullákat a rituáléból, s csak jóváhagyásával lehetett pápai dokumentumokat kihirdetni. Elvette az egyháztól a cenzúrát, türelmi rendelete a nem katolikusoknak szabad vallásgyakorlást és hivatalviselési lehetőséget adott, feloszlatta a nem betegápoló vagy tanító szerzetesrendeket. Amikor ezek miatt VI. Pius pápa 1782-ben Bécsbe ment, tisztelettel fogadta ugyan a katolikus egyházfőt, de a vitás kérdésekben nem engedett (fordított Canossa).

>