Mi van ma?

Keleti Márton háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, a könnyed szórakoztatás nagymestere, akinek olyan máig sikeres alkotások fűződnek a nevéhez, mint A tizedes meg a többiek, a Butaságom története, a Civil a pályán, a Beszterce ostroma vagy épp a Mágnás Miska, 106 évvel ezelőtt, 1905. április 26-án született Budapesten.

Tizenkilenc évesen avantgárd rendezőként kezdte, Sebestyén Géza vette maga mellé segédrendezőnek a Városi Színházba, amit ma Erkel Színházként ismerünk. Mivel a zenés műfaj vonzotta, a látványtervezéshez is értett, 1924-től ott rendezett drámai műveket és operákat. Olyan operák színrevitele fűződik a nevéhez, mint Stravinszky: Egy katona története; R. Rolland: Danton; Auber: A portici néma.

Amikor a harmincas évek elején megjelent a hangosfilm, az elsők között kezdett el foglalkozni vele Fejős Pál és Vajda László asszisztenseként. Az első önálló filmjét 1937-ben forgatta Torockói menyasszony címmel, melyben Kabos Gyula is játszott. A film meghozta számára a kezdeti sikert, és rövid idő leforgása alatt kedvelt és népszerű filmrendező vált belőle, kinek vígjátékai óriási sikert arattak a közönség körében.

Latabár Kálmán (Kecskemét, 1902. november 24. - Budapest, 1970. január 11.), ahogy rajongói nevezték: Latyi talán a legnépszerűbb magyar komikus volt a XX. században.

Híres színészdinasztia leszármazottja: dédapja Latabár Endre, nagyapja id. Latabár Kálmán, apja id. Latabár Árpád, mindannyian neves színészek voltak.

Szülei Latabár Árpád színész és Deutsch Ilona színésznő. Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett. Az ifjú Kálmán Rákosi Szidi színésziskoláját végezte el, és 1922-ben a Várszínházban táncos komikusként lépett először közönség elé. Kezdetben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd 1927-1933 között Árpád öccsével együtt zenés artistaszámokkal turnézott külföldön. Többek között a világhírű rendező, Max Reinhardt színházában is felléptek. Hazatérését követően különböző fővárosi zenés színházakhoz szerződött, első filmje 1937-ben készült el. 1937. augusztus 28-án Budapesten feleségül vette Walter Katalint. 1945-től haláláig a Fővárosi Operettszínházban játszott.

Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz "ügyetlensége", egyéni humora nagy népszerűséget biztosítottak számára. Gyakran lépett fel Árpád testvérével groteszk duettszámokban. Minden szerepére hallatlan gonddal készült, színpadi "rögtönzései" sikerének titka a sokszoros próba, a pontos begyakorlás volt. Játékával senkit sem állított pellengérre, szerette az embereket, felszabadult kacagásukat. Munkásságát 1950-ben Kossuth-díjjal ismerték el, ugyanabban az évben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett