Mi van ma?

40 esztendővel ezelőtt halt meg Igor Stravinsky orosz zeneszerző, akit sokan a 20. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjének tartanak. Műveiért szerzett elismerései mellett, zongoristaként és karmesterként is nagy hírnévre tett szert műveinek premierjein nyújtott teljesítményével.

Hosszú és termékeny életműve ellentmondásokban és meglepetésekben gazdag. Fiatalkori kompozícióiban - amelyekkel világhírét megalapozta - az orosz népi dallamok és táncok inspirálták, ezekből alakította ki karakterisztikus, szabad ritmikáját, szigorú dallamvonalait, politonalitását és a hangzás brutális újszerűségét. A későromantikától elfásult, az impresszionizmus mesterkéltségeibe belefáradt közönség erre az új hangra készségesen és elragadtatva reagált. A Stravinsky-művek körül támadt szenvedélyes polémia csak fokozta az érdeklődést e művek megismerése iránt.

Stravinsky (eredeti orosz nevének kiejtés szerinti átírása Igor Fjodorovics Sztravinszkij) 1882. június 17-én Pétervár külvárosában, Oranienbaumban született. Apja a pétervári operaház vezető basszistája volt, de fiát jogásznak szánta. Stravinsky kötelességszerűen végzett jogi tanulmányai mellett tanult zenét: előbb zongorát, majd zeneelméletet, végül Rimszkij-Korszakovnál hangszerelést. 1906-ban befejezte a jogi egyetemet és nyomban hátat is fordított ennek a tudománynak. Megírta I. szimfóniáját , valamint A faun és a pásztorlány című zenekari dalciklusát, Puskin költeményeire (1906-1907.) . Mindkét korai kompozícióját be is mutatták Pétervárott.

A következő évben írta a Tüzijátékot . A kompozíciót szerzője meglepetésnek szánta Rimszkij-Korszakov leánya esküvőjére. A meglepetés azonban nem sikerült, mert a mester meghalt, mielőtt a kéziratot megkapta volna Stravinsky ekkor kezdődő neoprimitív alkotói korszakának ígéretes előhangját. 1909-ben Pétervárott mutatták be.

Ekkor figyelt fel tehetségére a nemrég alakult Monte Carloi székhelyű Orosz Balett (Párizsban két évtizeden át (1909-1929) a modern balett vezető szerepét betöltő együttes, nemcsak Európára, de az egész világra nagy hatást tett) vezetője Szergej Gyagilev, és kompozíciót kért tőle együttese számára. E megbízás eredményeképpen jött létre Stravinsky három fiatalkori remekműve: A tűzmadár (L'Oiseau de feu, 1910.), a Petruska (1911.) és a Tavaszi áldozat (Le sacre du printemps, 1913.).

"Illuzionikus látás nélkül nincs művészet."

Gulácsy Lajos, az eredeti tehetségű, tragikus sorsú, víziós festő, a magyar festészet egyik nagy magányos mestere 79 éve halt meg.

1882. október 12-én született egy budapesti dzsentri családban. Egykor nagyberegi főmérnök apja állásának elvesztése után a MÁV napidíjas mérnökeként dolgozott. Édesapja lelkes bíztatása mellett végigrajzolt gyermekkor után egy festményét már gimnazista korában kiállította a Műcsarnok (A szegénység laka). Le sem érettségizett, hanem 1900-ban a Mintarajziskolában (a Képzőművészeti Egyetem elődje) Balló Ede tanítványa lett. Egy év múlva kimaradt, 1902-ben pár hetet Rómában, majd hosszabb időt Firenzében töltött, ahol beiratkozott a Festészeti Akadémiára.

1902-től művei rendszeresen szerepeltek Nemzeti Szalon, 1903-tól a Műcsarnok tárlatain. 1906-ban Párizsba ment, és ettől kezdve gyakran utazgatott, főként Olaszországban.