Mi van ma?

Oszvald Marika Jászai Mari-díjas színésznő, operetténekes már apró lányként is tudta, neki a színpadon van a helye. Sosem képzelt el magának más pályát, mindig is színésznőnek készült. Ő az, aki népszerűvé tette az akrobatikus táncot az operettekben, a többiek gyakran az ő sémáival dolgoznak. Lassan 40 éve hányja a cigánykereket, ma is lemegy spárgába, szaltózik.

Bejárta az egész világot. Fellépett Münchenben, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Izraelben, Olaszországban, Franciaországban, Svájcban, Ausztráliában, Japánban.

Thália legrakoncátlanabb tüneményének nevezték: Tündér és boszorkány volt egy személyben. Tüneményes tehetség, egyszeri és megismételhetetlen, színész zseni Olyan természetességgel játszotta el szerepeit, mint ahogy más levegőt vesz.

Ma 40 éve halt meg Kiss Manyi komika, tragika, táncos operett szubrett, kupléénekesnő, kabarettista, jellemszínésznő, artista, parasztszínésznő, és maliciózusan megformált színésznő-színésznő.

Ő maga Zágont nevezte szülőfalujának, valójában Magyarlónán született száz évvel ezelőtt, 1911. március 11-én. Nyolchetes korában került a székelyföldi városba. 1925-ben a sepsiszentgyörgyi gimnázium befejezése után a kolozsvári konzervatóriumban és Izsó Miklós színiiskolájában tanult, 15 évesen egy vizsgaelőadásán fedezte fel és szerződtette a kolozsvári színház direktora. Szubrettként itt szép sikereket aratott. Később,

1928-ban a Sebestyén Mihály színházigazgató Miskolcra csábította, ahol operett mellett prózai darabokban is játszott. Itt látta meg Móricz Zsigmond a Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. darabban, s úgy látta, Kiss Manyi még sokra viszi.

1929-1932-ig a szegedi közönség is megismerhette Páger Antal partnereként. Itt már igazi díva volt. Szegeden egymásba szerettek egy olasz artistával, Alfredo Ufferinivel, akivel aztán össze is házasodtak, s Manyika csatlakozott a világot járó csoporthoz, sőt ő lett az esténként kilőtt élő ágyúgolyó. A cirkusz világát, a statisztaszerepet azonban nem tudta megszokni, s hazatért.

1934-ban mutatkozott be a budapesti Pódium Írók Kabaréjában, majd 1935-ben mellé szegődött a szerencse, mert a Royal Színházban egy "beugrással" sikerült megalapoznia a fővárosi hírnevét.

A harmincas évek végén a Fővárosi Operettszínházban Latabár Kálmánnal alkottak ellenállhatatlan, közönségcsalogató párost. A Fiatalság-bolondság című Eisemann-operettben Latabár úgy döntött, hogy egyik duettjüket teljes egészében átengedi kolléganőjének: a Jaj, de jó a habos sütemény refrénű dalt aztán az egész ország együtt énekelte Kiss Manyival.