Thália legrakoncátlanabb tüneményének nevezték: Tündér és boszorkány volt egy személyben. Tüneményes tehetség, egyszeri és megismételhetetlen, színész zseni Olyan természetességgel játszotta el szerepeit, mint ahogy más levegőt vesz.

Ma 40 éve halt meg Kiss Manyi komika, tragika, táncos operett szubrett, kupléénekesnő, kabarettista, jellemszínésznő, artista, parasztszínésznő, és maliciózusan megformált színésznő-színésznő.

Ő maga Zágont nevezte szülőfalujának, valójában  Magyarlónán született száz évvel ezelőtt, 1911. március 11-én.  Nyolchetes korában került a székelyföldi városba. 1925-ben a sepsiszentgyörgyi gimnázium befejezése után a kolozsvári konzervatóriumban és Izsó Miklós színiiskolájában tanult, 15 évesen egy vizsgaelőadásán fedezte fel és szerződtette a kolozsvári színház direktora. Szubrettként itt szép sikereket aratott. Később,

1928-ban a Sebestyén Mihály színházigazgató Miskolcra csábította, ahol operett mellett prózai darabokban is játszott. Itt látta meg Móricz Zsigmond a Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. darabban, s úgy látta, Kiss Manyi még sokra viszi.  

1929-1932-ig a szegedi közönség is megismerhette Páger Antal partnereként. Itt már igazi díva volt. Szegeden egymásba szerettek egy olasz artistával, Alfredo Ufferinivel, akivel aztán össze is házasodtak, s Manyika csatlakozott a világot járó csoporthoz, sőt ő lett az esténként kilőtt élő ágyúgolyó. A cirkusz világát, a statisztaszerepet azonban nem tudta megszokni, s hazatért.

1934-ban mutatkozott be a budapesti Pódium Írók Kabaréjában, majd 1935-ben mellé szegődött a szerencse, mert a Royal Színházban egy "beugrással" sikerült megalapoznia a fővárosi hírnevét. 

A harmincas évek végén a Fővárosi Operettszínházban Latabár Kálmánnal alkottak ellenállhatatlan, közönségcsalogató párost. A Fiatalság-bolondság című Eisemann-operettben Latabár úgy döntött, hogy egyik duettjüket teljes egészében átengedi kolléganőjének: a Jaj, de jó a habos sütemény refrénű dalt aztán az egész ország együtt énekelte Kiss Manyival.


A színésznőt 1943-tól a Vígszínházhoz kötötte szerződése, ahol a szintén Eisemann jegyezte Fekete Péter előadásaira a háborús viszonyok közepette is minden este zsúfolásig megtelt a nézőtér.  A háború alatt ő is járta a frontot, a harcoló katonákat mulattatta. Aztán megfordult a világ. Bajba került, mert állítólag öszszetévesztették egy utánzójával.

Élete utolsó negyedszázadát egy "Nyúl úr"-nak becézett férfival élte le, akivel furcsa mód a kölcsönös tisztelet tartotta őt egy fedél alatt, és Kiss Manyi nem is igényelt többet annak ellenére, hogy Nyúl úr volt a pénzköltő, az emiatti veszekedések meg mindennaposak. Talán a háború alatti megpróbáltatásai, vagy az öccsét és családját ért meghurcoltatása (Romániában) tette elnézővé.

1954-től 1971. március 29-én bekövetkezett haláláig a Madách Színház volt az otthona  Itt derült ki, hogy nemcsak a szórakoztató szakmát tanulta ki, nemcsak a közönségnek és a közönséggel játszik kedvére, de az emberi természet mélységeit is ismeri. A vicces kis komikából, s fergetegesen táncoló, kiapadhatatlan kedvvel mókázó, kedvesen behízelgő, múló érzéseket könnyen felkavaró játékosból nagy drámai színésznő lett. Olga volt Csehov Három nővérében, Edit az Anna Frank naplójában, Anna Andrejevna Gogol A revizorában. Sikerre vitte Brecht Kurázsi mamájának címszerepét, Vinczénét játszotta Sarkadi Imre Oszlopos Simeonjában, özvegy Mák Lajosnét Fejes Endre Vonó Ignácában. Utolsó nagy szerepe Németh László Bodnárnéja volt.A legzajosabb vígjátéki sikerét a Kaviár és lencse című komédiában Matildaként, a színházi vécés néniként aratta.

1936-tól filmezett, egy híján száz filmet forgattak vele. A legemlékezetesebbek közé tartozik a A Noszty fiú esete Tóth Marival (1938.),

 

Katyi (1941..)  Behajtani tilos!  (1942.)

   

Lúdas Matyi (1954.)   , a Körhinta (1955.),

 

A csodacsatár (1956.)  , a Mici néni két élete (1962.) c. film főszerepének ironikus önarckép-jellege félreismerhetetlen.

 

 Butaságom története (1965.)

 

Iszony (1965).

 
Pályafutásának négy és fél évtizede alatt mindig dolgozott, napjait a színház, a rádió, a filmgyár és később a televízió között osztotta meg. Felkérést sohasem utasított vissza, szerepet nem mondott le, a legfárasztóbb forgatásokat és próbákat is szó nélkül vállalta. Minden szerepében kiválót, emlékezeteset alakított, még akkor is, ha nem szerette azt (ilyen volt az öreg vajákos asszony Lorca Yerma című drámájában). Ereje azonban fogyott, egyre fáradtabb lett, de orvosról, kivizsgálásról hallani sem akart. Amikor az utolsó pillanatban mégiscsak kórházba került, már ő maga is érezte, hogy elkésett. Három héttel hatvanadik születésnapja után, 1971. március 29-én halt meg Budapesten.

Pályatársai csak az utolsó napokban értesültek halálos betegségéről. Élete utolsó napjait nagy sérelemben élte le: 1971. március 12-én hatvanadik születésnapján nyugdíjazták. Pedig közismert volt véleménye: - A nyugdíjas színész a rokkant színésznél is rosszabb, mert a lelke bénul meg. De ekkor már reménytelenül harcolt a rák ellen, és tíz nappal születésnapja után vonult kórházba, színésztársainak csak annyit mondott: - Jövő héten jövök ..., de ha nem jönnék, az se baj. Jó volt, szép volt, elég volt. És két nap múlva meghalt.


Utolsó filmje a Hahó, Öcsi!

 

Kiss Manyi legalapvetőbb tulajdonsága a természetesség volt. Ha a mesterség titkai felől faggatták, így válaszolt: „Elolvasom a szerepet, megtanulom, utána meg eljátszom”. Arra a kérdésre, hogy milyen technikát használ a színészi átalakuláshoz, azt mondta: „Szeretni kell a szerepet, s akkor minden hangsúly oda kerül, ahová való”. Művészi munkájáért 1954-ben Jászai-díjat, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, 1962-ben érdemes, 1964-ben pedig kiváló művészi címmel tüntették ki.

  

Kiss Manyi a közeljövőben a tévében:

 
Egy tál lencse - Duna II Autonómia, 2011-04-01 03:00
A fekete város - M1, 2011-04-02 18:20
Pepita kabát - M1, 2011-04-03 15:30
Pepita kabát - M2, 2011-04-03 21:25

A  Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban április 4-ig megtekinthető a Kiss Manyi kiállítás