Mi van ma?

40 esztendővel ezelőtt halt meg Igor Stravinsky orosz zeneszerző, akit sokan a 20. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjének tartanak. Műveiért szerzett elismerései mellett, zongoristaként és karmesterként is nagy hírnévre tett szert műveinek premierjein nyújtott teljesítményével.

Hosszú és termékeny életműve ellentmondásokban és meglepetésekben gazdag. Fiatalkori kompozícióiban - amelyekkel világhírét megalapozta - az orosz népi dallamok és táncok inspirálták, ezekből alakította ki karakterisztikus, szabad ritmikáját, szigorú dallamvonalait, politonalitását és a hangzás brutális újszerűségét. A későromantikától elfásult, az impresszionizmus mesterkéltségeibe belefáradt közönség erre az új hangra készségesen és elragadtatva reagált. A Stravinsky-művek körül támadt szenvedélyes polémia csak fokozta az érdeklődést e művek megismerése iránt.

Stravinsky (eredeti orosz nevének kiejtés szerinti átírása Igor Fjodorovics Sztravinszkij) 1882. június 17-én Pétervár külvárosában, Oranienbaumban született. Apja a pétervári operaház vezető basszistája volt, de fiát jogásznak szánta. Stravinsky kötelességszerűen végzett jogi tanulmányai mellett tanult zenét: előbb zongorát, majd zeneelméletet, végül Rimszkij-Korszakovnál hangszerelést. 1906-ban befejezte a jogi egyetemet és nyomban hátat is fordított ennek a tudománynak. Megírta I. szimfóniáját , valamint A faun és a pásztorlány című zenekari dalciklusát, Puskin költeményeire (1906-1907.) . Mindkét korai kompozícióját be is mutatták Pétervárott.

A következő évben írta a Tüzijátékot . A kompozíciót szerzője meglepetésnek szánta Rimszkij-Korszakov leánya esküvőjére. A meglepetés azonban nem sikerült, mert a mester meghalt, mielőtt a kéziratot megkapta volna Stravinsky ekkor kezdődő neoprimitív alkotói korszakának ígéretes előhangját. 1909-ben Pétervárott mutatták be.

Ekkor figyelt fel tehetségére a nemrég alakult Monte Carloi székhelyű Orosz Balett (Párizsban két évtizeden át (1909-1929) a modern balett vezető szerepét betöltő együttes, nemcsak Európára, de az egész világra nagy hatást tett) vezetője Szergej Gyagilev, és kompozíciót kért tőle együttese számára. E megbízás eredményeképpen jött létre Stravinsky három fiatalkori remekműve: A tűzmadár (L'Oiseau de feu, 1910.), a Petruska (1911.) és a Tavaszi áldozat (Le sacre du printemps, 1913.).

Ma ünnepli 65. születésnapját Spiró György Kossuth-díjas író, költő, irodalomtörténész. 1946. április 4-én született Budapesten. Apja mérnök, anyja színésznő volt. Magyar-orosz-szerb-horvát szakon diplomázott az ELTE Bölcsészkarán 1970-ben, illetve 1972-ben. Az Újságíró Főiskolán szociológus-diplomát szerez 1972-ben.

1970-71-ben a Magyar Rádióban újságíró-gyakornok. 1971 és 75 között a Corvina Kiadó szerkesztője. 1975-től három évig ösztöndíjas aspiráns. Az MTA kelet-európai kutatócsoportjának, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának tudományos munkatársa. 1978-tól a világirodalmi tanszéken, 1991-től az esztétika tanszéken tanít. 1981-ben kandidátus, 1997-ben habilitált professzor. Az ELTE Esztétika és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense.

A Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg először 1974-ben Kerengő című regényét. Első nagyregénye az Az Ikszek szintén a kiadó gondozásában jelent meg 1981-ben. A következő évben drámakötete A békecsászár címmel (négy drámát tartalmazott) jelent meg.

Spiró György több mint egy évtizedig asztalfióknak írta színdarabjait. Saját bevallása szerint dühében vetette papírra Kerengő című regényét, mert rájött, idehaza drámaírással nem lehet rangot szerezni. 1983. október 28-án mutatta be a Budapesti Katona József Színház Az imposztor című komédiáját. A mű előzménye az író Az Ikszek című regénye. A darab Major Tamás számára készült (és bizonyos értelemben róla szól), aki halála előtt nem sokkal eljátszotta a főszerepet. A rendező Zsámbéki Gábor volt. Ötven alkalommal került színre. Az író eddigi pályafutása során ezzel a darabbal aratta élete első közönségsikerét.

Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel 1998-ban, amikor az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetéhez (UNESCO) intézett levélben javasolta egy nemzetközi költészeti nap kijelölését. A végrehajtó tanács ajánlása alapján 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította a KÖLTÉSZET VILÁGNAPJÁvá, melyet minden ország a saját eszközeivel, a nem-kormányzati szervek aktív részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepelhet meg.