Körülbelül huszonhat évvel ezelőtt, Szigligeten, egy kezdő drámaíró átnyújtotta nekem első kötetét, a Kőszegőket. Meglepve olvastam ezeket a keserű szenvedéllyel megírt, időben és térben szerteszét burjánzó darabokat, amelyek egy megszállt és – akkor úgy tűnt – reménytelen helyzetben lévő országban történelmi létkérdésekkel foglalkoznak. Valami egészen különös szellemi izgalom feszült ezekben a darabokban, egyszerre emlékeztettek Schiller a Haramiákjára és az érett Sartre Az ördög és a jóisten című egzisztencialista darabjára. Igazi fiatalkori, semmiféle engedményt nem ismerő művek voltak ezek, kócosak és forradalmiak, és aggódva mérlegeltem, hogy vajon mi vár a szerzőjükre ebben a környezetben, ebben az országban, ahol a tehetség általában kihívásnak minősül s ennek megfelelően büntetik.

Kertész Imre (2002. szeptember 27.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

Ma ünnepli 65. születésnapját Spiró György Kossuth-díjas  író, költő, irodalomtörténész.  1946. április 4-én született Budapesten. Apja mérnök, anyja színésznő volt. Magyar–orosz–szerb-horvát szakon diplomázott az ELTE Bölcsészkarán 1970-ben, illetve 1972-ben. Az Újságíró Főiskolán szociológus-diplomát szerez 1972-ben.

1970–71-ben a Magyar Rádióban újságíró-gyakornok. 1971 és 75 között a Corvina Kiadó szerkesztője. 1975-től három évig ösztöndíjas aspiráns. Az MTA kelet-európai kutatócsoportjának, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának tudományos munkatársa. 1978-tól a világirodalmi tanszéken, 1991-től az esztétika tanszéken tanít. 1981-ben kandidátus, 1997-ben habilitált professzor. Az ELTE Esztétika és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense.

1981 és 1992 között dramaturg a kaposvári Csiky Gergely Színházban. 1992–1995-ben a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója. 1990–1997-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára 2008-tól nyugdíjas. Budapesten él, két gyereke van.

A Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg először 1974-ben Kerengő című regényét.  Első nagyregénye az Az Ikszek szintén a kiadó gondozásában jelent meg 1981-ben. A következő évben drámakötete A békecsászár címmel (négy drámát tartalmazott) jelent meg.

Spiró György több mint egy évtizedig asztalfióknak írta színdarabjait. Saját bevallása szerint dühében vetette papírra Kerengő című regényét, mert rájött, idehaza drámaírással nem lehet rangot szerezni. 1983. október 28-án mutatta be a Budapesti Katona József Színház Az imposztor című komédiáját. A mű előzménye az író Az Ikszek című regénye. A darab Major Tamás számára készült (és bizonyos értelemben róla szól), aki halála előtt nem sokkal eljátszotta a főszerepet. A rendező Zsámbéki Gábor volt. Ötven alkalommal került színre. Az író eddigi pályafutása során ezzel a darabbal aratta élete első közönségsikerét.

Az egyszerűség hajlama, az érthetőség, a világosság iránti vonzalom eredményezte a Csirkefej (1985.) rendkívüli sikerét, holott a darab irtózatos társadalmi válságot tár elénk. Amikor Spiró úgy döntött, hogy dramaturgiailag a lehető legegyszerűbbet, nyelvileg viszont a lehető legradikálisabbat választja, bebizonyította, hogy nagy színpadi szerzővé érett, aki immár sajátos színpadi eszközökkel, kidolgozott színpadi nyelvvel rendelkezik.

Az Elsötétítésben (2002.) Spiró még nála is új és szokatlan dramaturgiai megoldást alkalmaz. A darab minden eszközével a a szövegre koncentrál, s ha úgy tetszik, teljesen mellőzi a színpad nyújtotta könnyebbségeket. Hosszú monológokat hallunk, amelyek gyakran inkább a tudat alatt megbúvó gondolatfoszlányok felszínre hozatalaként és világos megfogalmazásaként hatnak, semmint realisztikus, mimetikus élőbeszédnek. A dráma ugyanarról szól, amiről a mi korunk történelme is: a pusztító őrület és a kreatív józan ész konfliktusáról. Egyelőre még korántsem lehetünk biztosak benne, hogy végezetül is melyikük győz. A gyűlölet politikává fajul, a politika pedig ma minden lakásba, minden szívbe behatol.
 

A Koccanás (2004.) tragikomédiáját több színház is műsorra tűzte, de film is készült belőle.
 
    
 
1990-ben jelent meg második nagyregénye A jövevény. Ez is történeti regény, és tárgyát szintén a lengyel história egy fejezete adja, akárcsak Az Ikszekét. (2007-ben jelent meg átdolgozott kiadása Messiások címmel. Kalandregénybe illő fordulatokkal teli történetet tár az olvasó elé Spiró, amelyet az élet írt. A Messiások hősei Párizsban, a 19. században éltek, mégis kortársainknak érezhetjük őket.)
 
Egyetlen könyve sincs, amelyikben annyira korlátlanul és határtalanul élt volna a nyelvi játék lehetőségével, mint az 2001-ben megjelent A Jégmadárban. A szerző regénye különleges alkotás; paródiákkal teli nagy ívű "világ-szatíra".  Számtalan mulatságos részt követően - megrendülésben is része van az olvasónak. A mű "története tragikus, sőt egyetlen mondattal összefoglalható. Két plusz vaginát nyitnak egy lánynak, utána madárrá operálják, s így, madárként is hal meg, és még a hulláját is felhasználják vallási célokra, míg végre eltemetik. Ez rémes, protomártír történet, egy szent története. Nem véletlen, hogy szentéletrajz formája van a könyvnek, minden szent története rémes, tragikus és felemelő egyszerre. Ami persze azt is jelenti, hogy nem tiszta szatírát írtam" - mondta Spiró egy interjúban.
 
A Fogság című regényét 2005 márciusában jelentette meg a Magvető Kiadó, s az  év irodalmi szenzációja volt, több elismerésben is részesült.  „Különlegesen nagyszabású példázat”, „lírai confessio” és „Istentelen könyv”, amely „úgy falatja magát, mint a legprofibb lektűr, és olyan mélyre megy, mint az európai filozófia legnagyobbjai”, olvasható a kritikákban. Nem kevesebbet akart, mint megírni a kereszténység eredetét, regényes formában elméletet alkotni a vallás és a politika összefonódásáról, átvilágítani a hatalom pszichológiai működését és megrajzolni a túlélés művészetét.
 
Feleségversenyből (2009.) megtudjuk: lesz a jövőben egy Magyarország. Múltjában közösnek mutatkozik az általunk ismert hazával, viszont a mi mostani jelenünk ebben a regényben már a közelmúlt. Olyan múlt ez, amely nem hozott megoldásokat. A megoldások a regény idejében születnek. A haza keletkezőben van, új ideológiák, új érzelmek és új választások mentén (melyek mélyén azért mindig lapul egy-egy ismerős mozzanat). Az ország újabb csonkoláson esik át egy újabb háború következtében, és a rendszert gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy talpra álljon történelmének egyik legszégyenteljesebb vereségéből. A fizikai és szellemi leépülés fájó pillanatait egy új nyomor örömteli pillanatai váltják, amelyben a nélkülöző lakosság követhető eszmére lel, szerethető és karizmatikus vezérre, valamint világos jövőképre. Az anyaföld és a nemzet, akár a királynő és a király, egymásra talál, és immár szétválaszthatatlanok. Mindemellett bizonyítást nyer az is, hogy a hülyeség nagyon tud fájni.
 
A tavaly megjelent Tavaszi tárlat című  regénye az ’56-os magyar forradalmat követő hónapokban játszódik. Középkorú hőse véletlenül röviddel a forradalom kitörése előtt vonul kórházba műtétre, és a szovjetek novemberi bevonulása után kerülhet csak haza. A regény olyan világot ír le, amelyben azok sem lehetnek biztonságban, akikről mindenki pontosan tudja, hogy nem vettek – nem vehettek – részt semelyik oldalon semmiféle politikai vagy harci cselekményben.
 
 
 
Spiró György díjai: József Attila-díj (1982.), Kritikusok díja a Csirkefejért (1987.), Erzsébet-díj (1990.), Déry Tibor-díj (1993.), Madách Imre-díj (1994.), A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj (1998.), Szépírók Társaságának díja (2002.), Pro Urbe Budapest (2004.), Szép Ernő-díj (2004.), Dramaturgok díja az Elsötétítés c. drámáért (2004.), Kritikusok díja a Koccanásért (2004.), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje - polgári tagozata kitüntetés nemzetközileg is nagyra becsült regényírói, drámaírói és esszéírói munkásságáért (2005.), Kossuth-díj (2006.). 

 

Spiró klasszikus gondolkodású és szemléletű drámaíró (ebben az értelemben talán az utolsók egyike), olyan összegző, aki – mint elődei: Brecht, Dürrenmatt, Miller – átfogó közösségi összefüggésekben, történelemben gondolkodik, s még drámaírógénjeiben hordozza, hogy a társadalom nagy folyamatai felismerhetők, hogy az egyéni és a történelmi lét szervesen összefonódik. Ebben az értelemben egy lezáruló világkorszak írója. Konokul hisz abban, hogy manapság is akadnak nagy, közösen tudott történetek, van közös tapasztalat, akár a magánlét, akár a társadalmi létezés síkján, s ez a kollektív tudás elbeszélhető és érdeklődést keltő. Ebben az egyetlen vonatkozásban Spiró nem szkeptikus, hanem romantikus.

Ha valaki tudni akarja, mi történik Közép-Európában, pontosabban Magyarországon az elmúlt évtizedekben, ismerkedjen meg Spiró műveivel, elsősorban drámáival! Könyörtelenül pontos, szatírikus krónikáiban vad és mulatságos fekete komédiáiban nyomon követhetjük a volt szocialista blokk országainak morális és társadalmi "lejtmenetét". Megismerhető belőlük az 1989-es fordulat éve előtti mozdulatlan, szinte reménytelen világállapot, majd a közép-európai régióira rászakadt hirtelen szabadság, amelyre senki sem volt felkészülve, és így a gyökeres lét-változás számos váratlan és súlyos konfliktust idézett elő társadalmi és individuális síkon egyaránt.

Spiró nagy hatású moralistaként felháborodását és haragját a világ és hazája kétségbeejtő állapota fölött régen és ma is folyamatosan ébren tartja.