Mi van ma?

A Frederico Fellini által rendezett Az édes élet (1960.) az egész világon kultuszfilmnek számít, Anita Ekberg híres Trevi-kútbeli jelenete több popkulturális alkotásban köszön vissza. Az alkotók közül ma már csak a film óta folyamatosan Rómában élő, ma 80 éves Anita Ekberg él.

Kerstin Anita Marianne Ekberg Malmőben született 1931. szeptember 29-én és nőtt fel. Népes családja nem dúskált az anyagi javakban. Nyolc testvére közül ő volt a hatodik és a legidősebb lány. Anita előnyös külső adottságait kamatoztatva próbált kitörni a szegénységből: tizenéves korában már divatmodellként dolgozott. 1950-ben részt vett a Miss Malmö szépségversenyen, majd a Miss Svédország versenyen is, amit megnyert. Ezután benevezett a Miss Universe versenyre, az Egyesült Államokban. Nem győzött, de mégis nyert: bár egy szót sem beszélt angolul, döntős lett és a Universal Studios-tól filmszerződést kapott. .Először az excentrikus milliárdos, Howard Hughes vette pártfogásába, aki azt ajánlotta neki, változtassa meg orrát, fogait és fura nevét. Ekberg az utolsó kérésre nemet mondott, érvelése szerint vagy híres lesz, és akkor az emberek megtanulják nevének kiejtését, vagy nem lesz az, akkor pedig az egész nem számít.

1953-tól a Universal stúdióhoz kerüve, dráma, beszéd, lovagló, vívó és táncórákat kellett volna vennie. Ekberg a tanulást, a stúdió pedig egy idő után őt nem vette komolyan.

Az 1950-es évek közepén, a több filmstúdió is ajánlott munkát számára. Mintegy húsz filmet forgatott, ezek többsége méltán elfeledett, azt se sokan tudják, hogy az 1955-ös Véres sikátor egy mellékszerepéért (érdekes módon kínai nőt alakított) Golden Globe-díjat kapott.

Ugyanebben az évben forgatta a Művészpánik (1955.) című musicalt , majd a Zarak (1956.), , a Háború és béke és a Hollywood or Bust (1956.) következett.

A napjainkban is tündöklően szép Sophia Loren még a régi korok filmcsillagai közé tartozik, ám csillaga még annyi év elteltével is fényesen ragyog. Két évvel ezelőtt nyilatkozata szerint nem a sebészkésnek köszönheti, hogy idős korában csodásan fest, hanem annak, hogy a férfiak szemében ma is látja a vágyat, ha ránéznek.

Sofia Villani Scicolone néven, törvénytelen gyermekként született Rómában 1934. szeptember 20-án, s csak későbbi férje tanácsára változtatott nevén. Anyja Romilda Villani, apja Riccardo Scicolone. A férfi elhagyta az állapotos Romildát, de aztán mégis nevére vette a gyereket, és egy időre visszatért hozzájuk. Nápoly szegénynegyedében nőtt fel. Tizenöt éves korára a gyufaszálnak csúfolt kislányból hosszú lábú, dúskeblű bakfis lett, és egy szépségversenyen "megváltotta" vasútjegyét Róma, a siker és a csillogás felé. 1950-ben az egész család felköltözött a fővárosba. A céltudatos mama kivette Sophiát az iskolából, és állandó statiszta állást szerzett neki a Cinecittá filmstúdióban.

Itt ismerkedett meg az akkor 40 éves Carlo Pontival, akivel végül kalandos körülmények között keltek egybe. (Loren már fiatal lányként rajongott a híres amerikai sztárért, Cary Grantért, aki gálánsan felajánlotta, hogy segít Sophiának az angol nyelv gyakorlásában. Munkakapcsolatuk szerelemmé mélyült. A színésznőt kételyek gyötörték: szerette Pontit, hálás volt a férfi támogatásáért, de a producer nős volt. Loren és Grant újabb filmet forgattak együtt, és románcuk kezdett kiteljesedni. A független Cary megkérte szépséges partnernője kezét. Ponti ekkor gyors cselekvésre szánta el magát: Mexikóban sikerült elválnia, és 1957. szeptember 17-én mexikói törvények szerint nőül vette Sophiát. Az olasz törvények szerint viszont a házasság érvénytelen volt, a hazai sajtó pedig kíméletlen támadásokat intézett a házaspár ellen. Cary Grant azonban tökéletes lovagként viselkedett, és élete végéig Sophia egyik legjobb barátja maradt. Mikor Loren és Ponti visszatértek Olaszországba, kénytelenek voltak külön lakásban élni. Házasságukat 1962-ben érvénytelenítették, majd négy év múlva ismét egybekeltek.)

Sophia első főszerepe az Aida (1953.) volt.

Az ötszörös Grammy-díjas, két Ivor Novello-díjat nyert Amy Winehouse nevét az elmúlt hat-hét évben tanulta meg a zenére odafigyelő világ. Az izgalmas küllemű, tehetséges énekesnő 1983. szeptember 14-én született Észak-Londonban. Szülei zenekedvelők, a jazz és általában a fekete zene a család kedvence. Édesapja, Mitchell Winehouse taxisofõr, édesanyja, Janis gyógyszerész, testvére, az 1980-as születésű Alex. Az énekesnő Southgate külvárosában nőtt fel, és Ashmole iskolában tanult.

10 éves korában amatőr R&B bandát alapított, melyet 'Sweet n sour"-nak (Édes és savanyú) nevezett el. A csapatot a "kis zsidó Salt-n-Pepa"-ként jellemezte. 12 éves korábanbeíratkozott a Sylvia Young Színitanodába, de állítólag nem tudott érvényesülni és 14 évesen piercinget rakatott az orrába. Később a BRIT Schoolban tanult Selhurstban, Croydonban.

Winehouse elsõ gitárját 13 évesen kapta. 16 éves korára tökéletesre fejlesztette énekhangját miután soul-énekes barátja, Tyler James elküldte a demófelvételt egy ügynökségnek. Amyre nagy hatással voltak a jazz, a funky, és a soul nagyjai, mint például Ray Charles, Frank Sinatra, Nina Simone stb..

2003 végén debütált Frank című albumával, amelyről később azt nyilatkozta, csak 80%-ban érzi magáénak, ugyanis a kiadó nyomására olyan dalokat is bele kellett tennie, amelyeket nem kedvelt.

Ha élne, 85 éves lenne minden idők egyik legismertebb filmsztárja Marilyn Monroe, akiről ma is találgatják, ki volt valójában. Szexbálvány, nagy művész, a szórakoztatóipar áldozata vagy a politika bábfigurája? Akár a gyógyszerek rabja, akár az amerikai tömegkultúra emblémája volt, máig nem lehet tudni, hogy a való életben is szerepet játszott-e vagy őszintén önmagát adta.

Norma Jeane Mortensonként született Los Angelesben 1926. június 1-jén, Apját nem ismerte, anyja elmegyógyintézetbe került Norma 5 éves korában. Gyermekkorát nevelőszülőknél és intézetben töltötte, majd anyja barátnőjének anyjához került. 16 évesen otthagyta a gimnáziumot, hozzáment az első férfihez, Jim Doughertyhez, aki 1944-ben bevonult katonának.

1944-ben egy hadianyaggyárban dolgozott betanított munkásként, amikor felfedezte a hadsereg magyar fotósa, André de Dienes, akivel bejárta a vadnyugatot, s aki beajánlotta egy ügynökséghez. Nemsokára modell lett, ezzel megkezdődött karrierje. 1948-ban a 20th Century Fox szerződtette kisebb szerepekre, majd meztelenül állt modellt. Gyönyörű teste, bájos arca megtette hatását: 1948-ban szerepelt először a felvevőgép előtt. A stúdió fél évig "csiszolta", új frizurát kreáltak neki, megtanították sminkelni, öltözködni, kicsit még színészkedni is. Ekkor festette szőkére a haját és változtatta meg a nevét. de a befektetés - akkor - kárba veszett.

A második filmjében, a A kóristalányokban (1948.) a feltörekvő tehetséget, Peggy Martint alakítja, akit szende szőke szépsége azonnal sztárrá teszi a kóristalányok között.

Gene Kelly az Oscar-díjas énekes-táncos-színész Fred Astaire-rel vállvetve ropta a táncot, évtizedekig nem is hiányozhatott egyetlen valamirevaló musicalből se. Bár a jóképű színészt minden partnernőjével összeboronálták, valójában monogám és szerelmes típus volt. Három házasságából három gyermeke született. A sármos tánczsenivel kegyes volt a sors, 15 évvel ezelőtt, 83 éves korában, álmában érte a halál.

Pittsburghben, 1912. augusztus 23-án született. 8 éves korában kezdett táncot tanulni. 1929-ben érettségizett, majd beiratkozott a pensilvániai állami főiskolára újságírást tanulni, de a gazdasági válság miatt állást kellett keresnie. Fiatalabb bátyjával Night Clubokban, helyi versenyeken lépett fel, hogy pénzt keressen. 1931-ben beiratkozott a Pittsburgi Egyetemre, ahol közgazdaságtant tanult, s 33-ban kapott diplomát.

Közben családja táncstúdiót nyitott, melyet 1932-ben Gene Kelly Táncstúdiónak neveztek el. Gene táncórákat adott a stúdiójában, s eldöntötte, hogy tánctanárként fog élni. Miután felfejlesztette az iskolát, New Yorkba költözött (1937.), de nem sikerült koreográfusként elhelyezkednie, ezért visszaköltözött Pittsburghbe. Itt koreográfusként dolgozott a Pittsburgh Színházban (1938.)

Az első Broadway-i megbízását 1938 novemberében kapta mint táncos, a következő évben pedig Broadway történetében először táncolt saját koreográfiájára. 1941-ben főszerepet kapott a Rodgerts and Hart c. filmben, mely szerep egészen a sztárok világáig repítette őt.