Mi van ma?

Ki ne ismerné Roger Moore-t az Ivanhoe, Az Angyal, a Minden lében két kanál főszereplőjét, a vonzó angol úriember megtestesítőjét, a minden allűrtől mentes világsztárt! Négy házasság, három gyerek, rengeteg filmszerep (több mint 60 filmben és tévésorozatban szerepelt). Egy filmsztár, aki arra a legbüszkébb, hogy évi egy dollárt keres az UNESCO nagyköveteként, aki alig talál embert, akire rosszat mondjon, aki kellő alázattal kezeli saját tehetségét és sikereit.

84 éve 1927. október 14-én született egy londoni külvárosban szerény családi körülmények közé. Egyetlen gyermek volt a családban, apja George Moore rendőr volt, édesanyja Lillian háztartásbeli. 15 évesen festői ambíciókkal jelentkezett egy művészeti iskolába, majd grafikus-animátorként került kapcsolatba a filmmel.

A 40-es évek során statisztaként kezdte a színészi pályát Cambridge-ben, miután a Royal Academy of Drama (Királyi Drámai Művészeti Főiskola) kurzusán végzett. 1945-ben a tiszti iskola elvégzése után a brit hadsereg szórakoztatóegységének hadnagyaként a Szórakoztató Szolgálat színésze lett. A durhami egyetemre is járt, de sosem diplomázott le.

1952-től Hollywoodban filmezett a MGM-mel kötött szerződésnek köszönhetően. Kezdő színészként alig-alig tudott megélni. Első, korai házasságát az anyagi létbizonytalanság jellemezte a leginkább. Lépésről lépésre, szerepről szerepre, lassan épült fel a karrierje

Élete első főszerepe a 15 részes angol kalandfilm sorozat, az Ivanhoe (1958-1959.) volt. 1956-tól a BBC tv-sztárja.

Első jelentősebb filmszerepe az 1954-ben Elisabeth Taylor főszereplésével bemutatott Amikor utoljára láttam Párizst című filmben volt. Talán legismertebb szerepe Az Angyal című tv-filmsorozatban a mindig megnyerő, sármos kalandor, Simon Templar. A sorozat epizódjait 1962-től 1969-ig forgatták. Ettől kezdve világsztárként kezeli a közönség és a producerek is.

Hétszer jelölték Oscar-díjra, a 100 legnagyobb brit közé választották, kétszer is oltár elé vitte a csodaszép Liz Taylort és nyilvánosan megkérdőjelezte Sir Winston Churchill épelméjűségét a második világháború alatt. Hogy ki ő? A Kleopátra Antoniusa, a legendás Richard Burton, a második világháború utáni időszak egyik legnagyobb brit színésze. Huszonhat évvel ezelőtt, 1984. augusztus 5-én hunyt el.

Richard Walter Jenkins egy 13 gyermekes, otthon walesi nyelvet használó bányászcsaládban tizenkettedikként 1925. november 10-én született a walesi Pontrhydyfenben. A szegény, de kiválóan tanuló fiúra felfigyelt tanára, Philip Burton, aki örökbe is fogadta, és rávette tipikus walesi nevének megváltoztatására. Burton az oxfordi egyetemen tanult színészetet.

1943-ban a brit légierőnél szolgált, majd navigátorként harcolt, de látáshibája miatt nem lehetett pilóta. Leszerelése után az oxfordi egyetemen tanult színészetet, majd vidéki színpadokon lépett fel. 1950-ben New Yorkban, egy évig ismét Angliában szerepelt, majd 1952-ben Hollywoodba szerződött. 1953-ban került a nagy hírű londoni Old Vic társulathoz, ahol Shakespeare-szerepek egész sorát játszotta (Hamlet, Caliban, Caius Martinus).

1952-ben már Oscar-díjra is jelölték legjobb férfi mellékszereplő kategóriában a My Cousin Rachel című romantikus drámában nyújtott alakításáért. Egy évvel később A palást című filmért már mint legjobb főszereplőt jelölték a legrangosabb díjra Jean Simmons partnereként. 1956-ban kapta meg a Nagy Sándor, a hódító című film címszerepét. A világhírnevet azonban a John Osborne drámájából készült Dühöngő ifjúság (1958.) hozta meg számára.

A háború utáni drámaíró nemzedék egyik legnagyobb, világirodalmi mércével értékelhető alakja Tennessee Williams (Thomas Lanier Williams).

Száz évvel ezelőtt a Mississippi államban lévő Columbus városkában született (1911. március 26.). Boldogtalan gyermekéveit itt és még két másik déli államban töltötte. Az agresszív személyiségű kereskedő-utazóügynök édesapa a túlontúl oltalmazó édesanyához húzó beteges-nyápic kisfiút Miss Nancynak hívta. Amikor elérte ötödik évét, Tennessee diftériát kapott, és majdnem két évbe telt mire újra megtanult járni. Közben olvasott és történeteket írogatott.

1919-ben a család St. Louisban telepedett le - visszaemlékezéseiben Williams ezt "tragikus költözés"-nek nevezte - ahol a kisfiút többek között délies akcentusa miatt iskolatársai állandóan csúfolták. Ifjú évei az érzelmi bizonytalanság klasszikus tüneteit mutatják. Az érzékeny, magányos, befelé forduló fiatalember korán az írásba menekült, mely feltehetően életpótlék lett számára. 16 éves korában egy újságtól öt dollárt kapott a "Tud-e egy jó feleség jó pajtás is lenni?" című írásáért. A következő évben megjelent nyomtatásban első novellája "The Vengeance of Nitocris" címmel.

Két St. Louis-i egyetemen is tanult, meglehetősen rendszertelenül; 1938-ban szerzett diplomát az Iowai Egyetemen. Élete folyamán többször kapott idegösszeomlást; depressziói, hipochondriája és alkoholizmusa leküzdésére gyakran remélt segítséget pszichoanalitikus terápiáktól.

1983. február 24-én egy New York-i szállodai szobában halt meg bizarr körülmények között: véletlenül lenyelte egy orvosságosüveg kupakját.

Életében számos díjjal jutalmazták: többek között kétszer kapott Pulitzer-díjat.

Leghíresebb művei: Üvegfigurák (1944.) , A vágy villamosa (1947.), Tetovált rózsa (1950.) , Macska a forró bádogtetőn (1955.), Múlt nyáron hirtelen (1958.), Az ifjúság édes madara (1959.) Az iguána éjszakája (1961.) Legkiemelkedőbb színdarabjait többször is filmre vitték.

Első Pulitzer-díját A vágy villamosa c. drámájáért kapta 1947-ben. A filmváltozatot (1951.) a legendás Elia Kazan rendezte.

Liza Minnelli 65 éve, 1946. március 12-én született Los Angelesben Vincente Minnelli rendező és Judy Garland gyermekeként. Ő maga azt vallja: "lendületemet anyámtól, az álmaimat apámtól örököltem". Kétévesen már feltűnt egy filmben anyja oldalán, gyermekkora mégsem alakult mesésen.

Anyja őt és két testvérét egyedül nevelte fel. Mivel az alkohol- és gyógyszerfüggőségben szenvedő Judyt elküldték Hollywoodból, s gyermekeivel végigvándorolta Amerikát, egészségi állapotától függően sztárként vagy éppen részeg koldusként. Ha nem tudta

kifizetni a szállodai számlát, egyszerűen megszökött. "Több réteg ruhát kellett magunkra húznunk. Amit nem tudtunk így elvinni, azt otthagytuk" - emlékezik vissza Liza a gyerekkorára.

Karrierje ennek ellenére már egészen pici korában elkezdődött. A tehetséges kislány hamarabb tudott énekelni és táncolni, mint írni és olvasni. Hétévesen már a Palace Theatre tagja New Yorkban, tinédzserként színművészetet tanult a Herbert Berghof Stúdióban, és 17 éves korában (1963.) a Broadway-n mutatkozott be.