Mi van ma?

Ki ne ismerné Roger Moore-t az Ivanhoe, Az Angyal, a Minden lében két kanál főszereplőjét, a vonzó angol úriember megtestesítőjét, a minden allűrtől mentes világsztárt! Négy házasság, három gyerek, rengeteg filmszerep (több mint 60 filmben és tévésorozatban szerepelt). Egy filmsztár, aki arra a legbüszkébb, hogy évi egy dollárt keres az UNESCO nagyköveteként, aki alig talál embert, akire rosszat mondjon, aki kellő alázattal kezeli saját tehetségét és sikereit.

84 éve 1927. október 14-én született egy londoni külvárosban szerény családi körülmények közé. Egyetlen gyermek volt a családban, apja George Moore rendőr volt, édesanyja Lillian háztartásbeli. 15 évesen festői ambíciókkal jelentkezett egy művészeti iskolába, majd grafikus-animátorként került kapcsolatba a filmmel.

A 40-es évek során statisztaként kezdte a színészi pályát Cambridge-ben, miután a Royal Academy of Drama (Királyi Drámai Művészeti Főiskola) kurzusán végzett. 1945-ben a tiszti iskola elvégzése után a brit hadsereg szórakoztatóegységének hadnagyaként a Szórakoztató Szolgálat színésze lett. A durhami egyetemre is járt, de sosem diplomázott le.

1952-től Hollywoodban filmezett a MGM-mel kötött szerződésnek köszönhetően. Kezdő színészként alig-alig tudott megélni. Első, korai házasságát az anyagi létbizonytalanság jellemezte a leginkább. Lépésről lépésre, szerepről szerepre, lassan épült fel a karrierje

Élete első főszerepe a 15 részes angol kalandfilm sorozat, az Ivanhoe (1958-1959.) volt. 1956-tól a BBC tv-sztárja.

Első jelentősebb filmszerepe az 1954-ben Elisabeth Taylor főszereplésével bemutatott Amikor utoljára láttam Párizst című filmben volt. Talán legismertebb szerepe Az Angyal című tv-filmsorozatban a mindig megnyerő, sármos kalandor, Simon Templar. A sorozat epizódjait 1962-től 1969-ig forgatták. Ettől kezdve világsztárként kezeli a közönség és a producerek is.

Velenczey István színész, rendező, szinkronszínész 1925. március 7-én született és 2006. április 19-én, ma öt éve halt meg.

Számos karakteres mellékszerep fűződött a nevéhez: jelentőségteljes, kifinomult modorú, angol úriembert és ironikus gesztusokkal megrajzolt karikatúra-jellemeket egyaránt tökéletesen tolmácsolt. Személyében az egyik legpatinásabb, legkellemesebb modorú és legszebben beszélő magyar szinkronhang (és színpadi színész) távozott 2006-ban.

Esztergomban, a ferencrendi Katolikus Szent Antal Gimnáziumban érettségizett 1943-ban. Onnan a színakadémiára ment. Még színiiskolásként első szerepe a Nemzeti Színházban (1946. március 26-án) Szvisztunov rendőr A revizorban.

A főiskola elvégzése után a pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, karakterszínész besorolással. 1948-ban Lendvay Ferenc, az igazgató maga mellé veszi társrendezőnek a Fiúk, lányok, kutyák vígjátékban. A Különös házasságot (Örkény István-Gyárfás Miklós Mikszáth-dramatizálását már ellenőrzés nélkül állítja színre.

Visszakerül a Nemzeti Színházba. Az angolos megjelenésű és humorú Velenczey nemigen jut nagyobb szerephez, de Major Tamás színigazgató szerepet oszt rá: 1951-1953-ban a kecskeméti Katona József Színház igazgatója lett. Eljátssza Goldoni komédiájában (A hazug) Leliót. A színház ezzel szerepel a fővárosban a Vidéki Színházi Héten.

1952-től filmezett, s igen sok szerepet játszott a Magyar Televí­zió produkcióiban is. Két félidő a pokolban (1961.)

Avar István 1931. március 20-án született a Heves megyei bányászfaluban, Egercsehiben. Tizennégy éves korában bányamunkásként már családfenntartó volt, hadifogságba esett apja helyébe lépve.

"Apám és nagyapám is bányász volt - mondja Avar István. Apám 14 éves korában kezdte a bányamunkát. 1942. július 31-én nagy robbanás volt Tokod-Erzsébet aknában, apám akkor Dorogon dolgozott. Én is ott laktam 11 éves gyerekként. 53-an haltak meg a sújtólégrobbanásban. A tragédiát egy belobbant benzinlámpa okozta. 53 koporsó volt kirakva a bánya udvaron. Felismerhetetlenségig szénné égett emberekből tettek darabokat a koporsókba. Rettenetes volt. 53 család gyászolt"

Nem készült színi pályára, a papi hivatás vonzotta, bár a helyi amatőr színjátszókörben szívesen szavalgatott. "Hároméves voltam és még nem ismertem a pénzt. Az utcán megállítottak - apámat hívták Nagy Bimbónak engem, pedig ő utána Kis Bimbónak - azzal: Na, Kis Bimbó, mondj egy verset! - Ha pénzt kapok - mondtam. Mindig egy fillért adtak, amit én fekete pénznek hívtam, mert azok olyan fekete színűek voltak. Így kezdtem el a verselést."

Ma 46 éve halt meg a népszerű amerikai zenész, a kivételesen szép, bársonyos hangú énekes és zongorista Nat King Cole, aki művész énekesek tucatjainak volt a példaképe, köztük a tucatnak nem nevezhető Ray Charlesnak.

Eredeti neve: Nathaniel Adams Coles. Az alabamai Montgomeryben született 1917. március 17-én. Négyéves korában Chicagóba költöztek, tizenkét éves korától abban a templomban tanult orgonálni és énekelni, ahol apja lelkész volt. Édesanyja jóvoltából iskolás kora előtt zongorázni is megtanult.

Bár a klasszikus zenével kezdte, egészen fiatalon a jazz és a blues is meghatározóvá vált életében. Kis ideig Chicagóban zenélt, majd New Yorkba kerülve a Broadwayn kapta első profi szerződését. Itt sem volt sokáig nyugta, Los Angelesbe költözött, ahol klubzenészként kereste kenyerét. 1936-tól együttest vezetett, a következő évben saját triót alapított, amelyben Oscar Moore gitározott és Wesley Prince bőgőzött. (A trió hangszerbeosztása inspirálóan hatott Art Tatumra, aki 1943-ban ennek mintájára hozta létre saját trióját, s Oscar Peterson és Ahmad Jamal is követte példájukat az '50-es években.)

A 40-es és az 50-es évtized Nat King Cole életének és pályájának legszebb időszaka volt. A jazz volt első számú szerelme. 1942-ben Lester Younggal négy kiemelkedő számot rögzítettek hanglemezre, az Indianát , a Body and Soult , az I can't get started-ot és a Tea for Two-t .

1943-ban énekelte Cole a Straighten up and fly right című dalát, ami hamarosan nemzeti slágerré vált.

Ma lenne 81 éves Soós Imre (1930. február 12. Balmazújváros - 1957. június 20. Budapest) a tragikus körülmények között, mindössze 27 évesen elhunyt színész.

Az első ember volt az életemben, aki ilyen hamar és ennyire fiatalon égette el magát - emlékezett Törőcsik Mari, aki a Körhinta című filmben legendás szerelmespárt alakított Soós Imrével. - Parasztszínészként skatulyázták be, pedig igazi zseni és született arisztokrata volt. Nagyvonalú herceg, akit mindenki szeretett, mindenhol szívesen látták, s aki idegösszeomlást kapott attól, hogy nem arra használták, amire való - mesélte Törőcsik Mari.

Tíz éves pályafutás után huszonhét éves korában döntött úgy, hogy nem fájdítja tovább szívét e világban. Tehetsége, származása, boldogtalan szerelme felőrölte. Máig Soós Imre színháztörténetünk legnagyobb adósa, mert elmenekült, pedig Shakespeare-t, Csehovot, Ibsent kellett volna játszania. De egyvalami biztos: aki Fábri Zoltán Körhintáját akár egyszer is látta, soha nem fogja elfelejteni tekintetét.

Életrajz

Gérard Xavier Marcel Depardieu 62 évvel ezelőtt, 1948. december 27-én született Châteauroux-ban, egy Párizstól délnyugatra fekvő, sivár iparvárosban. Személyében nem csak a francia, hanem az egész egyetemes filmtörténelem egyik legnagyobb alakját is tisztelhetjük, aki karrierje során több mint 170 kiváló alkotásban szerepelt. Cézár-díjas, Golden Globe-díjas, a Francia Becsületrend és a Francia Nemzeti Érdemrend lovagja, s ezen kívül még számos egyéb kitüntetés és elismerés birtokosa. 2001-ben a fajgyűlölet ellen szót emelő filmszerepekért az UNESCO aranyérmével tüntették ki.

Egészen lentről jött, "viharosan és feltartóztathatatlanul, mint egy tornádó". Szülei vidékről költöztek fel a jobb megélhetés hiú reményében. Gérard, a harmadik a hat gyerek közül, gyakorlatilag az utcán nőtt fel. Tulajdonképpen nem volt gyerekkora, talán ezért maradt fiatal. Nehezen kezelhető serdülő volt: 13 évesen kimaradt az iskolából, ideje nagy részét csavargással töltötte. Rettentő nagy fizikai erejét verekedésre, lopásra és más nemtelen cselekedetekre használta - sokszor akadt dolga a rendőrséggel.

Véletlenül fedezte fel a színházat: egy szociális munkás ajánlotta neki a színjátszást, hogy megmentse a teljes elzülléstől. Jean-Laurent Cochet színitanodájában folytatott tanulmányokat. Itt találkozott későbbi feleségével, Élisabeth Depardieu színésznővel is, akivel 1971. február 19-én kötött házasságot. Tagja volt Romain Bouteille 1969-ben alapított társulatának, a Café de la Gare-nak. A kabaréból egyenes út vezetett a filmezéshez.