Velenczey István színész, rendező, szinkronszínész 1925. március 7-én született és 2006. április 19-én, ma öt éve halt meg.

Számos karakteres mellékszerep fűződött a nevéhez: jelentőségteljes, kifinomult modorú, angol úriembert és ironikus gesztusokkal megrajzolt karikatúra-jellemeket egyaránt tökéletesen tolmácsolt. Személyében az egyik legpatinásabb, legkellemesebb modorú és legszebben beszélő magyar szinkronhang (és színpadi színész) távozott 2006-ban.

Esztergomban, a ferencrendi Katolikus Szent Antal Gimnáziumban érettségizett 1943-ban. Onnan a színakadémiára ment. Még színiiskolásként első szerepe a Nemzeti Színházban (1946. március 26-án) Szvisztunov rendőr A revizorban.

A főiskola elvégzése után a  pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, karakterszínész besorolással. 1948-ban Lendvay Ferenc, az igazgató maga mellé veszi társrendezőnek a Fiúk, lányok, kutyák vígjátékban. A Különös házasságot (Örkény István-Gyárfás Miklós Mikszáth-dramatizálását már ellenőrzés nélkül állítja színre.

Visszakerül a Nemzeti Színházba. Az angolos megjelenésű és humorú Velenczey nemigen jut nagyobb szerephez, de Major Tamás színigazgató szerepet oszt rá: 1951–1953-ban a kecskeméti Katona József Színház igazgatója lett. Eljátssza Goldoni komédiájában (A hazug) Leliót. A színház ezzel szerepel a fővárosban a Vidéki Színházi Héten.

1952-től filmezett, s igen sok szerepet játszott a Magyar Televí­zió produkcióiban is.  Két félidő a pokolban (1961.)

1953 őszétől egy évadot ismét a Nemzeti Színházban játszott (Simon bán a Bánk bánban, Malinka a Noszthy fiú esetében), majd 1954-től hármat a szolnoki Szigligeti Színházban. 1957-től tí­z évig a József Attila Színház tagja volt.

Ezután tizenhat esztendeig a Nemzeti Színház művésze. 1983 után a Józsefvárosi Színház, majd a Népszí­nház tagja volt. Pályafutása során ví­gjátéki főszerepeket, drámai szerepeket egyaránt mély jellemszí­nészi eszközökkel játszott.

Nagyon jó humorérzékű, kulturált játékstí­lusú szí­nész volt.

Velenczey István munkásságát 1984-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el.

Bár több évtizedes pályafutása során számos színházi szerepben mutatta meg tehetségét a közönségnek, Velenczey István sokak számára magyar hangként vált közismertté. Mély, veretes orgánuma humánus, szeretetteljes, ugyanakkor erélyes színművészi karakterrel párosult. Prozódiájának, retorikájának  zeneisége, barátságos dallamvilága számtalan filmrajongó, televízó- és mozinéző szívébe lopta be magát. Nagyon sok filmben szinkronizált. Népszerű hangalakítása Walter Matthau magyar hangjaként.

A Kórház a város szélén c. tv-filmsorozatban  Dr. Strosmajer, a Keresztapában Richard Conte magyar hangja volt.

"Szí­nészetéről szándékosan nem beszélek, hisz mindenki tudja, kiváló művész volt. Ma, amikor huszonévesen kapnak Kossuth-dí­jakat, mert ordí­tottak egy nagyot valamelyik szí­nházban, Ő is, mint hajdan Somogyvári Rudi, egy szerény Jászai-dí­jjal távozik az árnyékvilágból. Vigasz, hogy élete alkonyán a Jóisten végtelen szeretete kárpótolta őt szerető társával, Ildikóval és Tahitótfalun kis kulipintyójával az ártérben, amit most még a Duna is meglátogatott."

(Pathó István - 2006. április 28.)