Mi van ma?

Hétszer jelölték Oscar-díjra, a 100 legnagyobb brit közé választották, kétszer is oltár elé vitte a csodaszép Liz Taylort és nyilvánosan megkérdőjelezte Sir Winston Churchill épelméjűségét a második világháború alatt. Hogy ki ő? A Kleopátra Antoniusa, a legendás Richard Burton, a második világháború utáni időszak egyik legnagyobb brit színésze. Huszonhat évvel ezelőtt, 1984. augusztus 5-én hunyt el.

Richard Walter Jenkins egy 13 gyermekes, otthon walesi nyelvet használó bányászcsaládban tizenkettedikként 1925. november 10-én született a walesi Pontrhydyfenben. A szegény, de kiválóan tanuló fiúra felfigyelt tanára, Philip Burton, aki örökbe is fogadta, és rávette tipikus walesi nevének megváltoztatására. Burton az oxfordi egyetemen tanult színészetet.

1943-ban a brit légierőnél szolgált, majd navigátorként harcolt, de látáshibája miatt nem lehetett pilóta. Leszerelése után az oxfordi egyetemen tanult színészetet, majd vidéki színpadokon lépett fel. 1950-ben New Yorkban, egy évig ismét Angliában szerepelt, majd 1952-ben Hollywoodba szerződött. 1953-ban került a nagy hírű londoni Old Vic társulathoz, ahol Shakespeare-szerepek egész sorát játszotta (Hamlet, Caliban, Caius Martinus).

1952-ben már Oscar-díjra is jelölték legjobb férfi mellékszereplő kategóriában a My Cousin Rachel című romantikus drámában nyújtott alakításáért. Egy évvel később A palást című filmért már mint legjobb főszereplőt jelölték a legrangosabb díjra Jean Simmons partnereként. 1956-ban kapta meg a Nagy Sándor, a hódító című film címszerepét. A világhírnevet azonban a John Osborne drámájából készült Dühöngő ifjúság (1958.) hozta meg számára.

Donald Sutherland-et az amerikai filmek tették híressé, bár ő maga kanadai. Sajátos külsejének az idő múlása használt: hófehér hajú, vonzó megjelenésű idős úr lett belőle, aki egyforma erővel képes megjeleníteni rokonszenvesen kedves és hátborzongatóan ellenszenves, sőt beteges figurákat. A születési év homályban hagyása primadonna-szokás - lehet, hogy idén már a 77. születésnapját ünnepli - a rendelkezésre álló források egy része szerint ugyanis 1934-ben született.

Donald McNicol Sutherland Dorothy Isobel és Frederick McLae Sutherland gyermekeként született 1935. (?) július 17-én a New Brunswick tartománybeli Saint Johnban. 14 évesen rádiós lemezlovas volt, de nem készült színésznek. Tanulmányait Victoria College-ban és a Torontói Egyetemen végezte mérnök szakon. (Itt találkozott első feleségével Lois Hardwickkal. Házasságuk 1959-től 1966-ig tartott.)

Az egyetemen fedezte fel magában a színészet iránti vonzalmat, így belépett az intézmény színjátszó csoportjába. Az elismerő vélemények végleg a színjátszás felé fordították: először a londoni Királyi Zene- és Drámaművészeti Akadémiára akart beiratkozni, de ott 193 centis magassága és nem túl megnyerő arcberendezése miatt elutasították. A nagyra nőtt színészpalánta repertoárszínházaknál kezdett dolgozni, s epizódszerepeket kapott televíziós sorozatokban.

A filmvásznon 1964-ben mutatkozott be az Élőhalott kastélya című olasz horrorfilmben. Kettős szerepe - egy fiatal katonát és egy öreg boszorkányt játszott - meggyőzte a rendezőket és foglalkoztatni kezdték (pld. Kinyírlak drágám, Fanatic, A Bedford incidens -1965. stb).

1967-ben jött A piszkos tizenkettő és vele az ismertség. Robert Aldrich rendező egy retardált gyilkos szerepét bízta rá a nagy sikerű háborús filmben.

Hetevhárom éve, 1937. december 31-én az angliai Port Talbot-ban született az Oscar-díjas angol színész, Anthony Hopkins , aki A bárányok hallgatnak c. filmben megteremtette a filmtörténet legvonzóbb, legintelligensebb és legkegyetlenebb bűnözőjét.

A sztár munkásságát számos rangos díj és jelölés mellett 1993-ban rendhagyó módon ismerték el Angliában. II. Erzsébet királynő ugyanis lovaggá ütötte, azóta a Sir Anthony Hopkins nevet használja.

Szülei, Dick és Muriel pékséget üzemeltettek, és komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy fiúk egy szigorú internátusban tanulhasson. A fiatal Tony azonban nem sokáig koptatta itt az iskolapadot: saját elmondása szerint ki nem állhatta diáktársait, antiszociális volt, és notóriusan hanyagolta tanulmányait. Egyedül zongorázni szeretett. Apja 17 évesen kitette a szűrét, mondván, álljon a maga lábára. Egy év múlva már a cardiffi zene- és drámaiskola ösztöndíjas hallgatója volt. 2 évig tanulta a színészmesterséget, majd 1958-ban behívót kapott: neki is be kellett vonulnia a brit hadseregbe, ahol két évet szolgált.

1961-ben egy állami ösztöndíj segítségével már Londonban folytathatta tanulmányait: a Royal Academy of Dramatic Art növendéke lett, ahol 1963-ban végzett ezüst fokozattal. 1960-ban a színészkirály, Laurence Olivier, a Nemzeti Színház akkori igazgatója meghallgatásra hívta be, szerződtette, s két évvel később Hopkins vette át Olivier szerepét Strindberg Haláltáncában.

Befutott, magánélete azonban - elsősorban alkoholizmusa miatt - romokban hevert. Ivászatával és szókimondásával megbotránkoztatta a brit színházbajárók sznob társadalmát, de sok mindent elnéztek neki, mert tehetséges volt. 1969-ben felségül vette Petronella Baker színésznőt, de házassága, amelyből egyetlen lánya, Abigail, született, mindössze négy évig tartott. Egy filmgyári asszisztenssel szövődött következő kapcsolata is hamar veszélybe került, megint csak az alkohol miatt. Az már aztán neki is sok volt, amikor egy átmulatott angliai éjszaka után egy arizonai hotelszobában ébredt. Szakított az itallal, s mint később bevallotta, a színészi munkát csak ettől az időszaktól tudta igazán élvezni. 1973-ban már Jennifer Lynton férje volt, és az alkoholizmust is legyőzte.